Aeropark, újra! – 2. rész: Gépek és érvek

Nagy csinnadratta nem volt, de terjedtek a netes infók, és hívták egymást az emberek: ha az első órákban nem is volt nagy tolongás, érezhető volt a levegőben, mekkora az érdeklődés, főképp persze a repülésbarátok körében az újra megnyitott Aeropark iránt. Nem messze az eredeti helyszíntől, mégis egészen más miliőben, más elrendezésben láthatók és járhatók körbe a szépséges gépek és az izgalmas földi eszközök: az egész nagyon áttekinthető, világos. Mi volt az új elrendezés koncepciója, mekkora az eredetihez képest a mostani terület, milyen előnyöket hozott a költözés, mit jelent a próbanyitás: beszámolónk és interjúnk első részében erről hallottunk érdekes részleteket. Somogyi-Tóth Gábor, az Aeroparkot üzemeltető Légiközlekedési Kulturális Központ Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője most a park gépeinek és persze magának a parknak a jövőjéről is beszél.

– Néhány szót az itt lévő gépek felújításáról, festéséről, további sorsáról! Egy nagyon lelkes, félig külső csoport néhány éve újjávarázsolta az itt lévő Il-14-est, Malvinkát, ezzel az akcióval sokat foglalkozott portálunk. De vannak más gépek is, amelyekkel nyilván foglalkozni kell. Látni például, hogy a Mi-2-es eredeti festését már eltávolították, és gondolom, további felújításokra is van elképzelés, hogy ezek a gépek tényleg ragyogjanak az új helyen.

– Így van, nagyon is szeretnénk a repülőgépeket sorban kívül-belül felújítani. De ez egy rendkívül költséges vállalkozás, hiszen nem lehet csak úgy összekenni őket, kifejezetten restaurátori és muzeológusi igényességgel szeretnénk hozzájuk nyúlni, és ez csak lépésről lépésre történhet. Az LKK jegybevétele távolról sem tud minden ilyen projekteket fedezni, ehhez további támogatásokra is szükségünk van. Tavaly óta jogosultak vagyunk az SZJA egy százalékának a fogadására, és hála istennek vannak a környéken, akiknek tetszik, amit csinálunk, fontosnak tartják és támogatják, ilyen a Budapest Airport, a HungaroControl, és a kerületi önkormányzat is, ezért lépésről lépésre tudunk haladni. A legelső az Il-18-as és más nagy repülőgépek pilótafülkéjének a felújítása.

– A MO-Aladáré?

– Igen, a MOA-ra gondolok elsősorban, amit most a látogatóink nem is nézhetnek meg, a plexiajtó be van zárva, kivettük a pilótaüléseket, leszereltük a szarvkormányokat, és ezek restaurálás alatt vannak. A Budapest Airport anyavállalatának konkrét segítségével a közeli hónapokban teljesen megújítjuk kívülről a Li-2-es festését, aztán: a Mi-2-es helikopterről valóban már lecsiszoltuk a régi festést, az új festés még nem került rá, utána ez fog következni…

– Mi lesz? Rendőr vagy mentő?

– Mentő lesz, reméljük, hogy az Országos Mentőszolgálat is esetleg segít nekünk az eredeti állapot helyreállításában, már kapcsolatban vagyunk velük.

– És a többi, mint a Tu-154-es, meg a 134-es?

– A két Tupoljev pilótafülkéjének rendbetétele szintén idei program, az 54-es új üléspárnái már el is készültek, de egyszerre két kabint nem szeretnénk bezárni.

– Nem beszélve arról, mennyire sokan várják izgatottan, hogy a YLR lajstromjelű Jak-40-es visszakapja-e az LRI-s színeit.

– A YLR és az LRA lajstromjelű Jak-40-esek az LRI, később a Budapest Airport szolgálatában kalibráló repülőgépként élték a pályafutásuk első nagy szakaszát, és többféle festésen mentek aztán keresztül. Nincs abban döntés, melyiket milyenre fogjuk felújítani, több jó verzió is van. Igyekszünk gyűjteni, pályázni, jó előterjesztéseket produkálni támogatásokhoz. Szóval rajta vagyunk, hogy a repülőgépeknek ne csak az állagmegőrzését végezzük el, hanem szebbé is tegyük őket.

– Lehetett hallani más nagyívű tervekről is. Ennek a kérdésnek az aktualitása ahhoz is kapcsolódik, hogy a Közlekedési Múzeum vezetője nemrég nyilatkozott arról, megszülettek bizonyos döntések a múzeum jövőjéről. Például most már biztos, hogy nem az eddigi és most újjáépítés alatt álló épületben helyezik el a közlekedési eszközök többségét, hanem másutt. Ennek a nyilatkozatnak egy szava sem érintette a repülési gyűjteményt, ami egy raktárban pihen...

– Mi is úgy érezzük, talán nem véletlen, hogy a repülési gyűjteményről egyetlen szó sem szerepel abban a közleményben, ami a közlekedési múzeum jövőjét taglalta. A közlekedési múzeumnak a repülési gyűjteménye két részre bontható. Egyik része – amely jellemzően kis sportgépeket tartalmaz – a Petőfi Csarnokban volt kiállítva, ez az, ami jelenleg egy raktárban várja jobb sorsát. A másik része itt van az Aeroparkban, az itteni tizenkét repülőgépből hét a múzeumé: vagyis a Közlekedési Múzeum összes utasszállító repülőgépe itt van nálunk, tehát ha a "közlekedési" jelző a múzeum nevében a légiközlekedést is takarja, akkor az kiállítóhelyként jelenleg az Aeropark. A Közlekedési Múzeum és az LKK erős szakmai kapcsolatát rövidesen a különböző készülő tájékoztató és kreatív felületek vizuálisan is megjelenítik majd.

A Légiközlekedési Kulturális Központ, amely közhasznú nonprofit Kft-ként, civil szervezetként üzemelteti az Aeroparkot és a repülőtéri látogatásokat, az elmúlt évek során tulajdonképpen "légiközlekedési múzeumként" gyűjtötte ezeket az emlékeket, felújította nemcsak néhány repülőgépét, de földi kiszolgáló eszközöket is, amelyekkel korábban az állami intézmény egyáltalán nem foglalkozott, és ezek így együtt alkotnak egy erősen összetartozó gyűjteményi egységet. És ezért minden okunk megvan azt remélni, hogy a Közlekedési Múzeum vezetése az Aeroparkra, illetve az LKK-ra számít a jövőben a légiközlekedéssel kapcsolatos emlékek megőrzésében, ráadásul ezek a repülőgépek, tárgyi emlékek itt, a ferihegyi környezetben hitelesek és autentikusak, a reptérlátogatások által a mai elő repülőtér vérkeringésébe is bekapcsolva.

Ehhez tartozik az, hogy a közelmúltban nagyon jó hangulatban tudtunk együttműködni egy álom kidolgozásában az 1-es terminál körzetével kapcsolatban. Mi úgy érezzük, hogy az lenne az ideális hosszútávú megoldása a légiközlekedési élményközpontnak, vagy repülőmúzeumnak - sokféle munkaneve létezik - hogyha az 1-esa terminál körzetében tudnánk ezt kialakítani. A Budapest Airport támogatja az ötletet, ők eldöntötték, hogy ezt a terminált nem szándékoznak a jövőben utasterminálként működtetni A Közlekedési Múzeum és a Budapest Airport mellett a neves építész, Tima Zoltán, a SkyCourt és az új móló tervezője is támogatójává vált ennek az ötletnek, azt reméljük, ebből talán lehet valami.

– Mennyire érzed sikeresnek az LKK elmúlt néhány évét, amióta új vezetése van az Aeroparknak, amióta még a régi helyen tényleg megmozdultak a dolgok, beindultak a felújítások, amióta pörög ez az intézmény, ahhoz képest, ami a korábbi években volt?

– Örülök, hogy te ezt így látod, és nem az én tisztem, hogy magunkat fényezzem, de mindenki azt mondja, ég és föld, más a légkör, a minőség, a feeling. Itt csupa nagyon lelkes ember dolgozik, aki él-hal ezért. Legtöbben nem az alkalmazottunk (bár az alkalmazotti létszámunk is szépen gyarapszik), sokan csak időnként szabad óráikat tudják erre rászánni, igyekszünk klassz emberekkel, jó hangulatot teremtve, hiteles és értelmes információkat nyújtani. Ez a repülőtér-látogatás programunkban talán még jobban tetten érhető, amikor a túravezető, aki mindent tud a légiközlekedésről, továbbá rajong is érte, ezt át is tudja adni. Olyan karizmatikus személyiségek vezetik ezeket a túrákat, akik magával is ragadják a látogatóinkat, lenyűgözik őket tudásukkal, kedvességükkel. Az Aeroparkban is vannak tapasztalt, lelkes, rajongó tárlatvezetőink, őreink, akik szeretettel mutogatják ezeket a repülőket, sőt, a baráti kört kiegészíti olyan volt Malév-kapitányok, akik a fontosabb ünnepeinken szintén eljönnek, beülnek a pilótafülkébe, felteszik a tányérsapkát és mesélnek, a látogatóink boldogan hallgatják őket.

– A változásokkal párhuzamosan vette-e a közönség a lapot, megsűrűsödött-e a látogatottsága a parknak? Mennyire sikerült beépíteni az emberek agyába, hogy létezik, mennyire vonzza például a külföldi utasokat, akik megérkeznek Ferihegyre?

– A látogatói kör egyelőre döntően magyar, azonban a magyar látogatók körében sokszoros a látogatottság. Tavaly 47 ezren jöttek, és az elmúlt hónapban 141 repülőtérlátogató túrát szerveztünk. Ez sokszor napi 5-6 alkalom, tényleg nagyon sok. Egyfelől azt látom, hogy a weboldalaink nagyon látogatottak, a Facebook-oldalunk elképesztően sikeres és pörgős, az Aeroparknak több mint 7000, a Reptérlátogatásnak 12000 követője van. A másik oldala a dolognak, hogy még mindig rengeteg olyan emberrel találkozom, ismeretségi körben is, akik nem is tudták, hogy van ilyen. Nyilván pár év, amíg az ismertségét fel lehet építeni, ezen dolgozunk, méghozzá úgy, hogy lehetőleg sikeres legyen, hatékony, de ne kerüljön sokba. Sokat nőtt a látogatószám, viszont még sokan nem ismernek minket.

– De ezek szerint az Aeroparknak biztos a jövője, függetlenül attól, hogy megvalósulnak-e a nagy álmok az 1-es terminálon, vagy sem...

– Én úgy érzem, hogy igen. Az új helyszínt úgy jelölte ki a Budapest Airport, hogy ez a várható további repülőtér-fejlesztéseket is figyelembe vevő, hosszú távú megoldás legyen. Ez egy komoly beruházás volt a részükről; kevés repülőtér mondhatja el magáról Európában, hogy ilyen gazdag kínálatú múzeuma van.