Az elpusztított ígéret, az Avro Arrow

iho   ·   2013.03.25. 20:15
cim2

Egy repülőgép, amely a maga kiválóságában egy egész ország reménye volt: aztán a fejlesztés legígéretesebb szakaszában egy váratlan politikai döntés, amely a lehető legdurvább módon halálra ítélte a programot és a hozzá kötődő nagyarányú technológiai fejlődést is. Máig kemény vitatéma Kanadában és Kanadán kívül a CF-105 Avro Arrow, korának feltehetően legjobb konstrukciója, ami sok tekintetben utat mutatott a katonai repülés jövőjének is.

Húsz évvel megelőzte korát, állítják a repüléstörténészek <br>(fotók: http://scaa.usask.ca)

A történet dióhéjban: a hidegháborúban földrajzi fekvése miatt az USA-nál is kiszolgáltatottabb Kanada (a forgatókönyvek szerint a szovjet atombombázók az ő légterén át támadtak volna az Egyesült Államokra) olyan védővadász tervezésére ítélt meg első menetben 27 millió dolláros támogatást, amely garantálná a légtér biztonságát a leggyorsabb, legmagasabban repülő fenyegetéssel szemben is. Az akkori kormány gépenként 1,5-2 millió dolláros áron 5-600 elfogó vadász beszerzését tervezte. Az A.V. Roe Canada Limited a tervezési szakasz lezárásval további 260 milliót kapott a CF-105- kanadai hajtóművekkel  és kanadai avionikával való fejlesztésére. A követelények: kétszeres hangsebesség párosítva kiváló manőverező képességgel. A gép képes kellett volna, hogy legyen az Északi-sark fölött Amerika felé közelítő szovjet bombázók befogására, és az első példányok teljesítményének ismeretében mindezeket a feltételeket a szolgálatba álló harcigép hozta is volna.

Tökéletes volt az első felszállás, a harmadik repülésen a gép már átlépte a hangsebességet

Lássuk, miért írják az elemzések azóta is, hogy a típus vagy húsz évvel megelőzte a korát. Először használtak megépítéséhez az azóta a repülőgépiparban alapvetővé váló titániumot. Ez volt az első fly-by-wire, vagyis elektronikus repülésvezérléssel készült gép, kétségtelen, hogy (hasonlóképp a későbbi Concorde-hoz) ez még analóg és nem digitális rendszer volt. Ugyancsak fontos újdonsága volt a nagynyomású hidraulika, amely a kormányszerveket mozgatta, és a „repterhelők” alkalmazása, ami a pilóta számára mesterséges kormányerőt teremtett a gép vezetéséhez, a kormányfelületek mozgásának érzékeléséhez. Ugyancsak különleges, sőt, akkoriban vadászgépeknél egyedülálló megoldás volt (a mostani ötödik generációs harci gépek számára viszont mondhatni kötelező) a belső fegyvertér használata, a nagy légellenállást és radarjelet generáló külső felfüggesztések helyett.

Öt géppel hajtották egy éven át a berepülési programot, a hatodik az új hajtóművekkel repülte volna a rekordokat

Rekordidő alatt sikerült működőképessé tenni az Orenda cég Iroquois hajtóműveit, bár az első CF-105-ösök még a gyengébb amerikai Pratt and Whitney J75-ösökkel repültek. Az új hajtóművekkel az Arrow tolóerő-súly aránya számítások szerint megközelítőleg olyan jó lett volna, mint 12 évvel később az F-14-esé.

Az első repülés mit Janusz Zurakowski hajtott végre 55 évvel ezelőtt, 1958. március 25-én, teljes siker volt, a nagy deltaszárnyú gép kiválóan vezethetőnek bizonyult. Már a harmadik felszállásból sikerült átlépni a hangsebességet. A következő egy évben az elért csúcssebesség a gyengébb hajtóművekkel Mach 1,96, a csúcsmagasság 50 ezer láb volt. Igazán gyenge pontnak csak a futómű bizonyult: az északi üzemeltetéshez robosztus futómű kellett, egymás mögött elhelyezett kerekekkel (a Saab Viggenjénél láttunk később ilyen megoldást), hosszú futószárakkal, és bonyolult mozgató rendszerrel, aminek az is volt az oka, hogy a vékony profilú szárnyakban nagyon kevés volt a hely. Egy alkalommal a bal futó nem jött ki rendesen, a földet érő gép alatt összeroskadt, és az Arrow lecsúszott a pályáról. De egy év alatt öt gépet sikerült a berepülési programba beállítani, amelyek ráadásul nem is maradtak volna prototípusok, mehettek volna tovább csapatszolgálatba a próbák lefutásával.

Az aerodinamikai minőséget nem rontották külső függesztmények

A hatodik gép kapta meg az új hajtóműveket, egy hét választotta el attól, hogy ezek révén egy sikeres repüléssorozattal megdöntse az összes létező rekordot, ami a kategóriájához volt köthető, amikor mindenki számára váratlanul, 1959. február 20-án lefújták a programot. A korábban hatalomra került konzervatív kormányzat arra hivatkozott, hogy a szovjet fenyegetés most már nem bombázókat, hanem rakétákat jelent, a kanadai válasz erre az egységes észak-amerikai védelmi rendszerbe való belépés volt, és a Bomarc-B ellenrakéta beszerzése, ami nagyságrendekkel kevesebbe került, mint a már 470 milliós fejlesztési költséget felemésztő Arrow-program.

Többnyire senki nem sejtette, de volt valami baljós előjel abban, hogy az első példány ünnepélyes kigördülése épp 1957. október 4.-én, az első szovjet szputnyik felbocsátása napján történt: két év elteltével részben a szovjet rakétáktól való félelem diktálta a védelmi koncepció teljes átalakítását, ahogy ugyancsak a rakétaverseny futtatta az űrprogramokat is az űrrepülőgépek korai koncepciója helyett a többlépcsős hordozórakéták és a kapszula-űrhajók alkalmazása felé.

Légifelvétel a gépek megsemmisítéséről a halálos ítélet után

A kanadai miniszterelnök bejelentése, a program azonnali felszámolása nyomán egyik napról a másikra 14 ezer alkalmazottat kellett szélnek ereszteni, az A.V. Roe Canada éppúgy összeomlott, mint az Orenda. A felbecsülhetetlenül értékes szakembergárda jelentős részben az Egyesült Államokban keresett munkát, sokan közülük az USA űrprogramjában kötöttek ki. Az Arrow főmérnöke később a Concorde főmérnöke lett, az egyik jelentős fly-by-wire konstrukció a következő években a brit-francia szuperszonikus utasszállító mellett a holdkomp volt. Az Arrow leállításával nem egyszerűen egy programot rekesztettek be, hanem sokak értékelése szerint egyben radikálisan lefékezték a világháború után nagy lépésekkel fejlődő kanadai ipart, az ország gazdaságát dinamizáló high-tech ágazatokat.

Ami a nyilvánosság számára látható módon megmaradt az Arrow-ból, az egy szép replika...

Az elkészült gépeket érthetetlen mód szinte nyomtalanul elpusztították, állítólag azért, mert egy szovjet kém beférkőzött a gyártási szervezetbe, és a meglévő példányok megmaradása azzal a veszéllyel járt volna, hogy az ellenség is megszerzi az Arrow titkait. A nagyszabású program és bukása olyannyira élő téma, hogy tavaly a lehető legkomolyabban felvetették Kanadában, hogy az ország lépjen ki a bukdácsoló, rendkívül költséges és bizonytalan F-35-ös programból, helyette pedig vegyék elő a CF-105-öst, és az 55 évvel ezelőtti konstrukciót kezdjék el ismét gyártani Kanada harcigép-igényeinek kielégítésére, légterének védelmére.

...és a már nem repült hatodik gép orr-része

Az egyik kanadai múzeum számára elkészítették a gyönyörű nagy gép makettjét, de egyes legendák szerint az A.V. Roe emberei valahol elrejtették az egyik elkészült igazi gépet is.

Kapcsolódó hírek

Repülés Légiközlekedés

Szombaton ismét „A repülés éjszakája” az Aeroparkban

iho/repülés   ·   2026.08.14. 12:00

Különleges reptéri járművek és oldtimerek, fényárban úszó pilótafülkék, hajtómű-indítások, ismert pilóták, pályaválasztási foglalkozások és bemutatók, repülős talkshow, éjszakai reptérlátogatás és sétarepülések – augusztus 15-én újra találkozik a repülős múlt, jelen és jövő a ferihegyi repülőmúzeumban.