Az űrhajózás napja: Gagarin óta lelassult az idő

Márványi Péter   ·   2012.04.12. 13:00
cim

Mindössze három és fél évvel azután, hogy az első ember alkotta tárgy kijutott az űrbe, már kijutott az első ember is. Az eltelt rövid idő akkor a határtalanul gyors fejlődés jelképe volt, mai szemmel nézve inkább arról árulkodik, mekkora kockázatot vállalt az, aki először, ma 51 éve, bele mert ülni a Vosztok–1-nek nevezett törékeny és kezdetleges kapszulába a szélben enyhén ingadozó hordozórakéta csúcsán.

Az első űrhajós: Gagarin repülésének heroizmusát nem lehet elvitatni <br>(fotók: space.com)

Egyébként amiről akkoriban ugyancsak kevesebbet tudtak, megelőzte ezt az első emberes repülést jó néhány csúnya kudarc is: hordozórakéták robbantak fel a kilövőpadon, volt, hogy nem indult be a második fokozat, a visszatérő kabin pedig a rossz vezérlés következtében vagy kacsázó kavicsként pattant el a légkörről és tűnt el az űr feneketlen mélységében, vagy a kelleténél meredekebben érkezve porrá égett.

A hordozórakétát ráemelik a kilövőpadra

A műszaki berendezések, rendszerek, hajtóművek, kezdetleges számítógépek működéséhez képest még nagyobb volt a bizonytalanság az ügyben, hogyan működik maga az ember a világűrben. Mekkora lesz a sugárzás, ami éri a testét, hogyan reagál a súlytalanságra, megtartja-e a számára leginkább idegen közegben munkaképességét, egyáltalán életben marad-e? A majmok és a kutyák viszonylag biztatóan élték túl a repüléseket, ha nem történt valami baki kilövéskor vagy visszatéréskor. De egészen biztosra nem mehettek azok, akik a fiatal katonatisztet felküldték.

Orvosi vizsgálat repülés előtt: kérdéses volt, hogyan viseli el az ember az űrrepülést

Lehet keresni az igazságot a legendák zűrzavarában akár Gagarin első űrrepüléséről, akár utolsó, évekkel később katasztrófával végződő felszállásáról a vadászgéppel. Lehet mai szemmel nézve lekicsinyelni azt az egyetlen fordulatot a Föld körül, azt a vagy egyórányi repülést, de semmiképp sem lehet elvitatni annak a fickónak a bátorságát, aki egyébként maga is csak hat éve repült először.

Van még valami, amit nem lehet sem az első űrrepüléstől, sem az akkori lelkesítő űrkorszaktól elvitatni: nem voltak még kérdésesek az erőfeszítések céljai. A hidegháborús űrverseny és a rakétafejlesztés, majd a távérzékelés mögötti katonai célok is világosak voltak már a kezdetektől, de akkor még egy űrkísérlet magyarázataképp elég volt az emberek agyában önmagában az is, hogy azért kell odarepülni, hogy ott is tudjunk repülni, létezni.

Sikeres volt a start...

Ma az űrkutatás kockázata minimális az ötvenegy évvel ezelőttihez képest, repülhetnek tudósok és pénzes űrlátogatók, egy-két év és beindul a ballisztikus űrugrásokat végrehajtó turista-űrrepülőgép, nincs messze persze az sem, hogy a néhány perces súlytalanságélmény helyett már igazi orbitális repüléseket kínáljanak a cégek.

...és sikeres volt a leszállás is

Ehhez a naphoz kötődik egyébként az űrhajózás egy másik fontos pillanata: az első űrrepülőgép-indítás 1981. április 12-én. Ehhez az eszközhöz kapcsolódott az a remény, hogy az űrrepülés a mindennapok része legyen. Közben az ember nélküli űreszközök teljesen átalakították az életet a földön is, elég, ha a távközlésre, a kommunikációra, a GPS-re, a modern légi és földi közlekedésre gondolunk.

Közjáték húsz évvel később: az első űrrepülőgépstart

Az idő és a változások üteme azonban lelassult, elsősorban azért, mert az emberi és műszaki kockázatok helyett sokkal inkább határozzák meg a mai űrkutatást a gazdasági rizikótényezők. Ez lett végül az űrrepülőgép-program balvégzete is, az, hogy a shuttle-flotta a közelébe sem ért annak az alacsony üzemeltetési költségszintnek, hatékonyságnak, amit reméltek tőle. Ma nem az a kérdés, hová juthatunk el, hanem hogy megéri-e annyi pénzt költeni arra, hogy eljussunk akár a Marsra, akár vissza sok évtized után a Hold felszínére.

Egy ritka fotó a Vosztok-1 űrhajóról...

Persze akinek eme kockázatok ellenére sikerül akár fizető, akár fizetett űrhajósként eltöltenie egy hetet vagy fél évet a nemzetközi űrállomáson, annak a számára végül is ugyanaz a csoda jut osztályrészéül, mint ma 51 éve annak az első embernek, aki odafentről láthatta a föld görbületét.

...és Gagarinról az utolsó felszállása előtt

Egyébként egyvalamire mindenképp megtanítottak azok, akik fent jártak és járnak. Az űrből még tényleg épnek látszik a föld, kékek az óceánok és zöldek a kontinensek: az űrhajósok mutatták meg nekünk, milyen különleges világban élünk, ehhez képest például mennyire kietlen és rideg egy másik égitest, a Hold felszíne. Az emberiség az űrhajósok szemével nézve kezdte el igazán félteni bolygónk épségét, szépségét.

Kapcsolódó hírek