Delfin Szolnokon: hazatért egy fontos típusunk
Pilótaképzés évtizedei Szolnokon: az ünnepség méltó vendége volt egy fekete repülőgép, amelynek kulcsszerepe volt egykor a magyar katonai repülésben, a magyar katonai pilóták nevelésében. Komócsi Zoltán, a gép tulajdonosa mutatta be az Angliából beszerzett, és nemrég Magyarországra átrepült L-29 Delfin típusú sugárhajtású kétülésesét.
A jelenleg még G-DELF brit polgári lajtstromjelű Delfin a MiG-15UTI (Lim-2) balesete óta az egyetlen magánkézben lévő sugárhajtású oldtimer Magyarországon. Az L-29-es hazai 1964-től volt a magyarországi hajózóképzés egyik alaptípusa.
Az Aero Vodochody L-29 Delfin (NATO kód: Maya) fejlesztése 1955-ben indult a C-29I program keretében Z. Rulic és K. Tomás mérnökök vezetésével. A program célja egy korszerű gázturbinás kiképző gép létrehozása volt. Idővel a programot átnevezték XL-29-re, és a sárkány 1959-re már készen volt, azonban a szintén saját fejlesztésű M-701 sugárhajtómű nem készült el időre, ezért brit Bristol Siddeley Viper gázturbinát szereltek az első prototípusba, amely 1959. április 1-én emelkedett a levegőbe. A második prototípus már a csehszlovák hajtóművel repült. Az L-29 1961 szeptemberben kapta meg a hatósági engedélyt, és készen állt a sorozatgyártásra.
Ezt megelőzően, 1961 nyarán a Szovjetunióban is új gyakorlógépet akartak rendszeresíteni, és a Jakovlev iroda 30-as típusa mellett szokatlan módon a szövetségesek által gyártott új típusokat, az L-29-est és a lengyel PZL TS-11 Iskra gépét is összehasonlították és tesztelték Zsukovszkijban. A tesztek alapján a Delfin kitűnt könnyű vezethetőségével, ami a kiképző gépeknél talán a legfontosabb szempont, és megnyerte a nem hivatalos tendert. A lengyelek ennek ellenére saját TS-11 Iskra gépüket rendszeresítették. A Varsói SZzerződés többi országa azonban a Delfint választotta.
Csupán a szovjet légierő több mint 2000 kiképző repülőgépet rendelt, több tucat más ország adott le szállítási szerződést. A sorozatgyártása a típusnak 11 évig folyt az Aero gyárában. A gyártás 1974-ben fejeződött be, addigra összesen 3665-öt építettek a Delfinből, és hozzá a Motorlet gyárban 9020 gázturbinát készítettek. A gyártás befejezésekor már sorozatban készült az utód L-39 Albatros kiképző repülőgép.
A típusból néhány a pilótafülke alatt elhelyezett kamerákkal L-29R jelzéssel felderítőgépnek készült, valamint L-29A Akrobat nélkül együléses műrepülőgépet is építettek.
A korlátozott harcászati kapacitás ellenére (szárny alatt két felfüggesztési ponton 100 kilós bombák, vagy négyrakétás nem irányított rakétablokkok, illetve géppuskakonténerek) az egyiptomiak a típust bevetették a Sínai-félszigeten izraeli páncélosok ellen.
Magyarország összesen 18 L-29 Delfint rendelt, ebből 1964 novemberében érkezett az első három Magyarországra. Ezek a gépeket még régi cseh festéssel és a szárny mögött elhelyezett fekete lajstromszámokkal repülték át. Később, 1965 áprilisáig még 15 példány érkezett hazánkba, már ezüstös magyar színekben és a szárny előtti lajstromjellel festve.
A repülőgépek feladata a Kilián György Hajózó Tiszti Főiskola (később Repülő Műszaki Főiskola) pilótanövendékeinek képzése volt. A kiképzés során az L-29 után MiG-15UTI-val folyt tovább a repülés. A Vértes-67 gyakorlaton – 1967-ben – felderítő repüléseket végeztek a Delfinekkel, ez volt a típus első bemutatkozása harctéri körülmények között Magyarországon. A nagyközönség szintén 1967-ben, az augusztus 20-i vízi és légi parádén láthatta az L-29 repülőgépeket, amikor rajkötelékben húzott át három példány a Parlament és a Duna felett.
Hazánk később kiképzett űrhajósai, Magyari Béla és Farkas Bertalan 1968-ban kezdték meg kiképzésüket L-29 repülőgéppel. Az 1970-es díszszemlén 12 gépes Delfin kötelék repült el a Hősök tere felett.
A hajózok kiképzése 1971-ben a Szovjetunióban folytatódott, és a Kilián György Repülő Műszaki Főiskola átszervezése után a kiképzőgépek az MN 101. Önálló Harcászati Felderítő Ezred állományába kerültek. A felderítő repüléseken túl gépágyúval és rakétablokkokból nem irányított rakétákkal éleslövészeteken is részt vett az ezred. A légimegfigyelők kiképzésére szintén ezeket a gépeket alkalmazták. Utoljára 1984 januárjában emelkedtek fel kiképzési repülésre a Delfinek, utána a politikai és katonai vezetés a gépek hadrendből kivonása mellett döntött. A gépeket április 10-ig konzerválták, majd később eladták a Szovjetuniónak.
Jelenleg a világon még körülbelül ötven L-29 repül, köztük több az USA-ban, Angliában, Olaszországban, Szlovákiában, Németországban, Csehországban, utoljára a magyar légtérben a legutóbbi kecskeméti repülőnap vendégeként repült egy cseh példány.
Komócsi Zoltán repülőgépe a szovjet légierőben szolgált, majd kivonása után a Baltikumba került. Itt polgári lajstromjelet kapott, 2005-ben Nagy-Britanniába adták el. A Delfint saját szárnyain repülték át Magyarországra, miután pilótája, Szakács Gábor angliai típuskiképzésen vett részt. A gép honosítása folyamatban van.
A „Pilótaképzés évtizedei Szolnokon” néven rendezett ünnepségen először Lamos Imre dandártábornok, az MH86 Szolnok Helikopterbázis parancsnoka köszöntötte a résztvevőket, majd Magó Károly zászlós (híres repülőgép-szakértő és roncskutató) idézte fel az L-29 történetét, utána a tulajdonos Komócsi Zoltán köszöntötte a jelenlevőket, és adott tájékoztatást a terveiről. Végül Farkas Bertalan nyugállományú dandártábornok osztotta meg szolnoki élményeit az L-29-el.
Ezt követően a gépet kigurították a hangárból, majd a felkészítés után a levegőbe emelkedett, és 10–15 perces gyakorlórepülést hajtott végre. Amint megtudhattuk, a gép a kecskeméti repülőnapon is bemutatkozik majd. A landolás után az L-29-cel repülő régi pilóták, hajózók vették körbe a repülőgépet. Ugrik Csaba ezredes, az MH59. Szentgyörgyi Dezső Repülőbázis parancsnoka is Szlovákiában repülte a típust, és utódját az L-39-est is. Farkas Bertalan tábornok is simogatta az öreg masinát, és tréfásan kért repülést a tulajdonostól. Az ünnepségen részt vett Orosz Zoltán altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnök helyettese.
Az ünnepség befejezése után az L-29 Delfint Kecskeméti repülőbázisra repülik át.
