Döntés a harci helikopterről: a Mi-24 utódja a felújított Mi-24...

Megszületett egy régóta várt döntés: április 5-én nyilatkozott Simicskó István honvédelmi miniszter a Magyar Időknek, és kifejtette a Magyar Honvédség rövid és középtávú céljait, amelyek között a papíron szolgálatban lévő, de már évek óta leállított Mi-24 „Hind” harci helikopterek nagyjavítása is szerepel. A harci helikopterek üzemidejét meghosszabbítják 2023–2024-ig.

A magyar kormány és a Honvédelmi Minisztérium döntése, bár nem meglepő, de racionalitása megkérdőjelezhető. A Mi-24D/V/P változatú harci helikoptereket 2013-ben leállították. Zuhanyhíradó szerint a Szolnoki Művelődési Házban kiállítás nyílt a helikopterekből készített fényképekből, és ekkor közölték a személyi állománnyal a döntést. A helikopterek leállítása azért nem volt meglepetés, mert az utolsó hónapokban egyetlen forgószárnykészlettel rendelkezett hazánk utolsó harci helikopteres egysége. A leállítás után a páncéltörő fegyverzetet, amelynek üzemideje lejárt, kivonták, és a hozzá tartozó dokumentációt is selejtezték a honvédségnél, ez a Honvédelmi Közlönyben is megjelent.

Egy Mi-24 nagyjavítása 2011-ben közel 2 milliárd forint volt. Ennyi pénzbe kerül például a több szakértő által is favorizált NASAM területvédelmi légelhárító rendszer egyetlen AIM-120 AMRAAM rakétája. Más modifikációjú, de szintén ilyen típusú rakétákból áll a JAS-39 Gripen vadászbombázók BVR légiharc fegyverzete. Ha így nézzük, akkor jó üzlet négy V és kettő P változatú Mi-24 nagyjavítása.

Ha úgy nézzük, hogy a nagyjavított helikoptereknek nincs páncéltörő képessége, csupán, UB–32–57 konténerből indítható nem irányított rakétafegyverzettel és a V-k 12,7 milliméteres Gatling-rendszerű nehézgéppuskával, a P-k pedig GS-30K 30 milliméteres gépágyúval rendelkeznek (utóbbihoz korlátozott a lőszerkészlet), akkor már kérdéses, hogy milyen harcértéket képvisel egy magyar Mi-24.

A Mi-24D-k 9M17P Falanga páncéltörő komplexuma, hangalatti sebességű, viszonylag csekély átütőerejű rakétája a mai harckocsik páncélzata ellen gyakorlatilag hatástalan, egyedül a motortér vagy a lánctalpak eltalálásával lehetne megrongálni azokat. A W-k és P-k 9K114 Sturm hangsebesség feletti rakétái korszerűbbek voltak, nagyobb a zavarvédettségük, a páncéltörő képesség, valamint öt frekvenciasávja lehetővé teszi, hogy egy egész csatahelikopter-kötelék egymás rakétáinak zavarása nélkül akár egyszerre több tucat rakétát indítson. Igaz utóbbi képesség hat helikopter esetén sem releváns. Sajnos azonban ezeknek a rakétáknak is lejárt az idejük és kétséges, hogy Oroszországból honvédségünk beszerez-e pótlást (különösen a jelenlegi embargó helyzetben). Oroszország egyébként már szintén modernebb változatát a 9M120 Ataka, illetve 9K121 Vikhr rakétákat alkalmazza helikopterein.

A magyar harci helikopterek önvédelme, lokátor besugárzó rendszerből, az Iszpánka nevű infravörös fényforrásból áll, utóbbi mikrohullámú impulzus lámpát a forgószárny mögött a törzs felső részére felszerelve a helikopter fölé irányítaná a régebbi típusú hő/infra rávezetésű rakétákat, valamint a gép ASZO-2V infracsapdavetőket használ. Ezek az eszközök már szinte egyetlen korszerű levegő–föld rakétát sem tévesztenek meg, nem véletlenül lőttek le az ukrán–orosz konfliktusban számos ukrán Hindet, és újabb Mi-35-ös helikoptereket is vesztettek már az oroszok Szíriában. Még a legújabb Vityebszk-rendszer sem nyúlt teljes védelmet, pedig az már DIRCM jellegű, vagyis irányított lézerrel égeti ki a támadó hőkövető rakéta érzékelőjét.

A probléma, hogy sem  a fegyverzet, sem az önvédelmi rendszerek modernizállása nem várható a nagyjavítás után, ahogy éjjellátó NVG-re korszerűsítés sem, tehát gyakorlatilag visszakapunk 2023–24-re csak nappali bevetésre alkalmas, páncéltörő és modern zavaró és önvédelmi rendszerek nélküli harci helikoptereket, amelyeket még aszimmetrikus körülmények között sem célszerű bevetni. Mit lehet ezekkel a helikopterekkel kezdeni? Pilótakiképzést folytatni, gyakorolni a közel légitámogatást, feléleszteni a CSAR- (harci–kutató–mentő) képességet.

Ugyanakkor ne felejtsük, honvédségünk 701, 702, 703, 704, 705, 706, 707 oldalszámú Mi-17 helikopterekkel rendelkezik, ezekből négyet nagyjavítanak, tehát még hármat lehetne tovább üzemeltetni. Igaz, közülük kettővel bürokratikus gondok vannak, mert a kétezres évek elején még Magyarországon elvégzett átalakítás során nem kértek engedélyt az oroszoktól, így az ő szakmai álláspontjuk szerint azok a gépek mai állapotukban „nem léteznek”. Mi-8T helikopter sárkányokkal is rendelkezik a honvédség, tehát azokból is össze lehetne legózni a Mi-24-esek helyett szállító helikoptereket.

A Mi-8T és 17 helikopterek is felfegyverezhetőek nem irányított rakétákkal, valamint oldalajtó lövészekkel, mellette pedig teljes értékű szállító helikopterek.

Az biztos, hogy a 2018-as választások előtt döntésével a kormányzat elvetette a nemzeti helikopterképesség 170 milliárdos újrateremtését. A nagyjavított technika újabb nyolc évre (2000 repült óra) – két kormányzati ciklusra – konzerválja a bevált, és rájuk kiképzett hajózókkal és műszakiakkal rendelkező orosz helikopterek használatát. Utóbbit erősíti a szintén a Mi-8T és Mi-17 helikopterekhez a minisztérium által kiírt tender 7+3 fedélzeti rádió-navigációs rendszerre.

Ennek ellenére bár kicsit savanyú, kicsit sárga ez a megoldás, de a helikopterképesség a kormányzat által hét évig szőnyeg alá söpört, majd nagy hangon bejelentett, aztán hang nélkül kifújt, eredetileg nyugati forgószárnyasok beszerzésére irányuló, de végül orosz relációban való olcsóbb megoldása, bár nem optimális, de végül is használható lenne honvédségünknek. Különösen, ha sikerülne legalább az NVG képességet belepasszírozni. A szállító helikoptereket katasztrófavédelmi feladatokra is lehet használni, és ne felejtsük el a magyar fejlesztésű Mi-24-re készült nukleáris sugárfelderítő képesség újra megjelenését sem.

A Mi-24-es azonban csak üzemidő-hosszabbítással és drágán fenntartható, üzemeltethető, a XXI. századi harcterek felett védtelen, páncéltörőképesség nélküli, csak nappal, gyakorló, kiképző feladatkörre bevethető forgószárnyas, amelynek mennyisége még egy fél századot sem jelent. Helyettük a közepes szállító helikopteres képesség a Szolnokon fellelhető helikopterek nagyjavításával korszerűsítésével sokkal optimálisabb és jobb megoldás lenne.

* * *