Eltűnt 777-es: fogy a remény, nő a gyanú

A tavaly őszi optimista nyilatkozatok még arról szóltak, akár év végéig megtalálják a Malaysia Airlines 777-esének roncsait az utolsónak fogott automata jelek alapján az Indiai-óceán Ausztráliától 1200 mérföldnyire nyugatra eső zónájában, abban a bizonyos „ívben”, egy 120 ezer négyzetkilométeres zónában, ahol a gép feltehető repülési paraméterei és az időjárási adatok kombinációja szerint az utasszállító maradványainak lennie kellene. Mint ismeretes, a 239 emberrel a fedélzetén valóban nyomtalanul eltűnt szélestörzsű gép lassan két éve, hogy letért a Kuala Lumpur és Peking közötti, repülési tervben megadott útvonalától, nyugatra majd délre fordult, megszakított mindenfajta kommunikációt az irányítással, beleértve a válaszjeladót is, és azóta csak feltételezések vannak a lehetséges hollétéről.

Az egyetlen roncsdarabot, ami valóban a géphez tartozott, a szárnymechanizáció egyik részletét Reunion szigeténél találták meg. Vagyis azért az Indiai-óceán mint az eltűnés helyszíne valószínű, nodehát ez a világ három egybefüggő vízfelületének egyike. Viszont azok a teóriák legalábbis megdőltek, amelyek arról szóltak, hogy a gépet egyben tették le valami titkos helyen titkos géprablók: nem, a gép valószínűleg tényleg az óceánba zuhant valahol. Kevés hír érkezett magáról a kutatásról, de a nehézségekre jellemző, hogy miközben a tengerfenék átlag hat kilométer mélyen van a felszín alatt, néhány hete az egyik vontatott szonár egy a fenéktől 2200 méter magasra felnyúló vulkánnak ütközött.

Az eddig sikertelen keresés kapcsán többször lehetett hallani különféle határidőket, vagyis hogy mikor hagynak fel a kutatással a kijelölt óceáni zónát átfésülő hajók. A folyamatot koordináló ausztrál közlekedési miniszter friss nyilatkozatából az derül ki, hogy júniusig tart a tengerfenék átvizsgálása, a „maradék” 35 ezer négyzetkilométert addig kell átvizsgálni, utána viszont lehet, hogy bejelentik a kutatás kudarcát, és felhagynak a további erőfeszítésekkel.

Ami egyfelől súlyosan érinti a légitársaságot, elfogadhatatlan lesz a szeretteik sorsáról tudni akaró hozzátartozóknak, és általánosan nagyon rossz fényt vet a földgolyó amúgy dinamikusan bővülő légiközlekedésre, amelynek szabályozásában csak 2018-tól jelennek meg kötelező érvényűen azok az előírások, amelyekkel teljes mértékben, az óceánok fölött is követhetővé válnak az utasszállítók, illetve a vészjeladók élettartama a háromszorosára nő.

A kutatás eddigi kudarca a két, jelenleg a szakértők körében elfogadott verzió egyre keményebb ütközéséhez vezet. Az Indiai-óceánon meghatározott terület kijelölése ugyanis azzal az előfeltevéssel történt, hogy a gép egy idő után emberi beavatkozás nélkül repült, és amint kifogyott az üzemanyag, és leállt az egyik majd másik hajtómű, és a gép siklásból zuhanásba ment át.

Ugyanakkor a kutatás vezetőinek egyre kellemetlenebb módon erősödik az a feltételezés, hogy valaki volt a kormányoknál, amikor a gép valahol a vízbe csapódott, vagyis hiába kutatják az „ívet”, ahová a fedélzeti számítógépek emberi beavatkozás nélkül vezették volna a gépet: valójában egyáltalán nem kizárt, hogy valaki nagyon is ellenőrzése alatt tartotta a gépet lezuhanásig, és ez azt jelenti, hogy az íven túl még több tízezer tengeri mérföldnyi területre kellene a kutatást kiterjeszteni. És érzékelhető, hogy erre az eddig is százmilliókat elköltő hatóságoknak kevés az affinitásuk.

Viszont van, aki úgy véli, az ívben folytatott kutatás kudarca épp azért fontos és biztató fejlemény, mert elkerülhetetlenné teszi a másik teória újabb és alaposabb vizsgálatát, annak a feltételezésnek az alapján, hogy valaki igenis repülte a gépet a pusztulásáig. Maga az ausztrál miniszter, Martin Dolan is erre utalt, amikor azt mondta: ha nem találják meg a gépet, akkor azt kell feltételeznünk, hogy a gép kormányszerveit a repülés végéig mozgatták. Ami, tette hozzá óvatos megfogalmazásban a miniszter, egyben kikapcsolná a jelenlegi zónát a kutatásból. Vagyis a gépet egészen máshol kellene keresni. Dolan azonban azt is elmondta, hogy az érintett kormányok nem akarnak újabb összegeket fordítani a kutatás kiterjesztésére.

Az új információk kapcsán a híradások egyre sűrűbben emlékeztetnek arra, a gép kapitánya, Zaharie Ahmad Shah elkötelezett híve volt egy bebörtönzött malajziai ellenzéki vezetőnek, azonban a malajziai kormány eddig gyakorlatilag elzárkózott attól, hogy a kapitányt vagy a másodpilótát, illetve valamelyikük szándékos cselekedetét feltételezze a gép eltűnése mögött, maximum odáig jutott el Kuala Lumpur a hivatalos verziókban, hogy esetleg egy „a géphez értő gépeltérítő” vehette át az uralmat a pilótafülkében, ugyanakkor a hivatalos vizsgálatot vezető ausztrál balesetvizsgáló szervezet is balesetnek minősítette előzetes jelentésében a történteket, feltehetően tiszteletben tartva a malajziai kormány érzékenységét...

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk!Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!