Indul az Orion űrhajó! – de csak pénteken

Az Orion/Delta-4 kilövése nem sikerült a tervezett időben, először egy a veszélyes körzetbe tévedt hajó akasztotta meg a visszaszámlálást, majd a szél lépte túl a megengedhető maximális 21 csomós sebességet. Vagy negyedórával azután, hogy elmúlt a tervezett startidő, a rakétát visszakapcsolták a külső áramforrásra. Magyar idő szerint 13.53-kor, mínusz 3 perc öt másodpercnél megint leállt az újra indított visszaszámlálás, megint a szél miatt. 14.23-kor, a következő visszaszámlálást már műszaki probléma állította le, az első hírek szerint a hordozórakéta valamelyik fokozatában egy szelep nem működött megfelelően három perccel kilövés előtt.

A stáb többször végigpróbálta a szelepeket az első fokozat három rakétáján, de az eredmény nem volt kieléígtő, tíz perccel azelőtt, hogy az indítási ablak bezárása előtt még egy utolsó startkísérlet beindulhatott volna, magyar idő szerint 15.37-kor lefújták a mai próbálkozásokat. Folytatás pénteken.

Korábban írtuk:

Az első, emberek nélküli tesztrepülésére magyar idő szerint egy óra körül induló Orion űrhajóról látszik, hogy semmi köze a hatvanas években nálunk is nagy sikerrel futó német űrsorozat tenger alól induló csészealjához, annál több rokonság fűzi ahhoz a szerkezethez, amely ugyanannak az évtizednek a végén a Hold közelébe juttatta az első interplanetáris űrhajósokat.

Igen, az Orion felfogható az Apolló leszármazottjának, bár a személyzeti modul annál jóval nagyobb és kényelmesebb elhelyezést biztosít nemcsak három, hanem esetenként négy vagy öt űrhajósnak is. Hasonló kúp alak, mint az Apolló, de az alsó átmérője öt méter, a magassága pedig 3,3, a belső tere tehát több mint kétszerese az egykori Hold-expedíciók parancsnoki kabinjának.

Az ugyancsak méretes műszaki egység, a Service Modul az európai Airbus terméke, Brémában készült, és jelentős részben az ESA által a Nemzetközi Űrállomás ellátására fejlesztett automata teherűrhajó, az ATV koncepcióján alapul. A hordozórakéta a 72 méter magas, 733 tonnás kétlépcsős Delta-4 Heavy lesz, a jelenlegi legerősebb amerikai szerkezet.

A NASA menetrendje szerint, amint azt az űrügynökség animációs filmje is mutatja, a Cape Canaveral 37b jelű kilövőpadjáról történő start után néhány perccel a hordozórakéta két oldalsó fokozata áll le, innentől a középső hajtómű gyorsítja tovább a szerkezetet, majd öt és fél perccel kilövés után, amikor ennek is elfogy az üzemanyaga, indul a második fokozat, ez emeli az Oriont és a műszaki modult a start után vagy 17 és fél perccel kezdeti földkörüli pályára.

Ezt elérve leválik a mentőrendszer, amely bármiféle probléma esetén akár a kilövőpadról, akár az emelkedés első szakaszában biztonságba menekítené az esetlegesen meghibásodó hordozórakétától az Oriont és űrhajósait.

A második fokozat nagy hajtóműve azonban még nem válik le a szerkezetről: ez gyorsítja és emeli a mostani kísérlet során a repülés második órájában az együttest olyan magas pályára, amelynek legtávolabbi pontja 5800 kilométer lesz. Csak hogy érzékeljük, hogy ez bizony nem a szokványos alacsony földkörüli pálya: az űrállomás mindössze négyszáz kilométer körüli magasságon kering bolygónk körül.

Ez az 5800 kilométeres eltávolodás azonban már elég ahhoz, hogy innen leszállásra vezényelve az Orion bizonyítsa, hogy a Hold vagy akár a Mars felől is biztonságos a visszatérés.

A második fokozat majd a Service Modul leválása után már csak maga a kapszula érkezik harmincháromszoros hangsebességgel a légkörbe, ahol a megolvadt lávánál is forróbbra izzik, ekkor két és fél percig nem is lehet majd rádiókapcsolatot fenntartani az űrhajóval. Majd a sűrűbb réteghez érve először fékernyők nyílnak, ezután következik a narancssárga-fehér főernyők kibomlása, amelyekkel az űrhajó mintegy 30 kilométeres óránkénti sebességgel csobban az óceán vizére, mindössze két fordulat és körülbelül négy óra húsz percnyi repülés végeztével, a kiemelést a USS Anchorage és személyzete hajtja végre.

Ez tehát a tervezett menetrend. Amennyiben a próba sikerül, a következő repülés 2017-ben lesz majd, még mindig személyzet nélkül, ezután kerülhet sor az űrhajósokkal történő próbára majd a Hold illetve a Mars elérésére, de ehhez még ki kell fejleszteni az ott használatos leszálló egységeket is. De egyelőre még az is komoly viták tárgya, hogy vajon hova repüljenek először az űrhajóval, mi lenne fontosabb küldetés, visszatérni a Holdra, vagy a másik verzió szerint leszállni egy aszteroida felszínére.

A mostani első kísérlet, amit történelmi jelentőségűnek minősít a NASA, azért is kockázatos, mert az űrhajó-komplexum át fog kelni a földet a kozmikus sugárzástól védő Van Allen övezeten, ami annyit jelent, hogy az alacsony pályán mozgó eszközökhöz képest fokozottabban lesz kiszolgáltatva a kockázatos sugárzásnak. Mint az űrügynökség emberei megjegyezték, az Orion berendezései jóval fejlettebbek, a számítógépes rendszerek is sokkal modernebbek, mint az Apollóé, ugyanakkor sérülékenyebbek, mint a hatvanas években használt berendezések. Az űrhajó kameráit például emiatt átmenetileg ki is fogják kapcsolni.

A navigációs rendszereken, a hajtóműveken, a létfenntartó rendszereken túl a kísérleti repülés másik nagy kérdése a hőpajzs minősége. Az Oriont készítő Lockheed Martin hangsúlyozza, ez a legnagyobb valaha ilyen célra készült kompozit szerkezet, amely azonban, hála az újabb hőszigetelő anyagoknak, keskenyebb és könnyebb, mint a korábban használtak, ennek következtében a hővédő pajzs kisebb tömeget foglal el és nagyobb lehet a hasznos terhelés, miközben a visszatéréskor fellépő több ezer fokos hőségnek épp úgy ellenáll majd, mint az óceáni érkezés megpróbáltatásának.

A próbaút eseményeiről az iho/repülés remélhetőleg néhány óra múlva beszámol majd, persze csak ha nem lesz halasztás. Az időjárás egyelőre megfelelőnek tűnik, a brerendezések esetleges problémája esetén legközelebb pénteken lesz indítási ablak az első újgenerációs bolygóközi űrhajónak.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!