Régi idők asztala

Miért a cím? A Régi idők focijából Minarik Ede elszántsága juthat eszünkbe Zsolt tántoríthatatlan lelkesedését látva. Ismerünk nagy, fogadott mestereknek igencsak méltó, nem egyszer (okkal) rendesen megfizetve, rendelésre dolgozó terepasztal-építőket. Mire a földi halandó eljut ebbe a státuszba, (több) évtizedes szakmai önképzés, és némi egészséges exhibicionizmus kell – meg kell mutatni, mi készült. Vagy egyszer csak szinte a semmiből be kell robbanni a köztudatba, a saját magának alkotás örömét láttatva.

Kisfaludy Zsolt nem a kolosszális költségvetésű, terjedelmes terepasztalok kedvelőihez szól. A kidolgozottság képviselője: nála nincs elnagyolt felület, unalmas motívum. És majd’ mindent maga készít. Aprólékos munkával pótolja a készen kaphatót. A maga nemében utánozhatatlan, de követendő.

A harmadik gödöllői minőségi vasútmodell-kiállításon megengedte, hogy kamerás kocsinkkal kicsit megbontsuk a kis gőzösökkel és hozzájuk való vagonokkal kialakított harmóniát. Az egyszerűségében is meglepő vonalvezetésű terepasztal sínpárjait kis tempóban bejárva egészen közelről figyelhetjük meg a számtalan témát.

Tartalomra teljesen azonos a két következő filmecske. Az első annak készült, aki szereti a szépet szépiát, a megjelenített korszakhoz illő stílust. A másik színes – de a kedvezőtlen fényviszonyok miatt nem annyira, amennyire élőben volt látható.

A közeljövőben bemutatjuk még Gyenes György robusztus, robajos gépeit, és Szűcs Miklós asztalát, utóbbit a mai minta szerint, a vezetőálláson utazó szemszögéből.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!