Terrafugia: autónak nem jó, és repülőnek?

A hónap elején több csatornán is bejárta a világot a hír: az USA  Autóútak Biztonsági Hatósága  kiadta az utakon közlekedési engedélyt a Terrafugia Transition nevű kétszemélyes repülő autónak. Ez az első ilyen engedély, amelynek megszerzése érdekében a hibridjárművön az egymás melletti üléseket szilárd védőszekrénnyel vették körül, és az orrát ütközési-energia elnyerőre módosították.

Akik erre vágynak, már 10 ezed dolláros foglaló letétele után felkerülhetnek a rendeléslistára, és 2011-12-ben remélhetik, hogy további 240 ezer dollár leszurkolását követően LA (könnyűgépes) szakszolgálatival a lakásuk melletti utcai kútnál tankolva egy közeli, 600 méter hosszú sík terepen felszállva, 170-nel utazva repüljenek  a maximum 780 km-re lévő céljukhoz.

Engedélyesként valóban első a Transition (=átalakulós), ám repülőautóként távolról sem.  Glenn Curtiss már 1917-ben készített ilyet, a Ford 1940-ben már sorozatgyártásra készült és napjainkig csak az USA-ban közel 80 ilyet szabadalmaztattak. Egyik sem jutott el a sorozatgyártásig. Másutt sem.
Legutóbb az amerikai Moller-cég készített több változatban is olyan
SkyCar-t, melyek tandem szárnycsonkjai végén két-két,  billenthető helyzetű, emelő- és előre is hajtó légcsavaros motor repíti a kis egyszemélyest.

A Transition azonban minden eddiginél jobban megközelíti az elvárásokat. A műszaki fejlesztéseiről világhírű, Boston melletti MIT (Massacusetts Insitution of Technology) aerotanszékén konstruálták Carl Diettrich vezetésével. Ő az ötletért-tervekért elnyert 30.000 dollárból alapította meg a kivitelező Terrafugia vállalatot (latin-spanyol szavak, földről szökőt jelentenek). Protopéldányuk 2009-ben már levegőbe is emelkedett, azóta folyamatosan fejlesztik.

A műszaki jellemzők: egymás melletti kétüléses, fedett, négykerekű repülőautó. Elülső kerekei kormányozottak, a hátsók a 100 lóerős Rotax motorjáról áttételművel hajtottak. Üzemanyaga keverék, tartálya 87 literes. A motor repülés üzemben háromtollú tolólégcsavart forgat. Levegőben óránként 20 litert, úton 100 kilométerre 13 litert fogyaszt. A jármű zömmel szénszál-erősítésű műanyagból, acélból és alumíniumból készült. Fesztávja 8,1 m, szélessége – felhajtott szárnyakkal – 2,3 m, hossza 3,9 m.

A földön szárnyait 90 fokban a törzs mellé emeli az elektromos mozgatóberendezés, majd külső felüket 180 fokban függőlegesre lehajtja a belsők mellé. (Mint egyes anyahajó-fedélzeti harcigépekét, ott persze nagyon indokoltan.) Így 2 m magas.

Különlegességként, speciális körülmények között ez lehet a megoldás. Például, ha valaki egy nagy garázsú saját házban egy kisreptér közelében lakik, és a célhoz is közel egy célreptér. Ám négy kerekével nem áramvonalas, nem ideális, nem igazán gazdaságos könnyű repülőgép. Sok berendezése, például az  indexe, csak súlytöbblet, amint a  szárnymozgatás is még plusz energiát is fogyaszt. Az úton is cipelnie kell a súlyos és a körbelátást zavaró szárnyaikat, ezért igen lomha. Kis kerekei kátyúfogók.

Szóval,- akárcsak az életben: ez is – az is, - de igazában se ez,- se az.