Űrállomás – lehet egy felfújt szobával több?

Másodszorra sikerült felfújni és teljesen nyomás alá helyezni a Nemzetközi Űrállomás új, ideiglenes modulját, amelynek próbája erősen befolyásolhatja a következő évtizedek bolygóközi űrtevékenységét is.

Portálunk még 2012-ben számolt be először a Bigelow Aerospace terveiről, amelyek lényege, hogy felfújható elemekből építkezzen az űrben. A felfújható modulokból tervezett magán űrállomást az akkori tervek szerint is már a SpaceX Dragon teherűrhajója révén juttatták volna földkörüli pályára, majd több ilyen méretes elem összekapcsolásával meglepően tágas munka- és lakótereket alakítottak volna ki ott.

A rendszer előnye, hogy egyfelől maga a felfújható és hasonló modulokkal összekapcsolható elem a most az ISS részeit alkotó modulokhoz képest nagyon olcsón állítható elő, sőt, nagyon olcsón, töredéknyi költséggel juttatható a rendeltetési helyére, hiszen az egészet sokkal kisebb méretben, könnyebben juttathatja a hordozóeszköz az űrbe, hiszen csak ott kell méretre felfújni.

Az a „próbadarab”, a BEAM (Bigelow Expandable Activity Module) például összehajtogatva érkezett a legutóbbi Dragon teherűrhajó hátulsó, nem hermetizált részében az űrállomásra, ekkor, tehát összehajtogatva, 2,16 méter hosszú és 2,36 méter átmérőjű volt. Felfújt állapotában azonban négy méter hosszú és 3,23 méter átmérőjű, ami azt jelenti, 16 köbméternyi plusz teret kap vele a következő két évre az űrállomás épp aktuális legénysége, vagyis egy plusz szobányi hely: legyen bármennyire is tágasra bővült a különféle modulokkal az ISS, ez azért újabb komoly nyereség.

Igaz, a teszt két éve alatt az űrállomás lakói nem veszik állandó használatba az egységet, viszont állandó megfigyelés alatt tartják. Mérik, hogy tartja-e a nyomást, hogyan alakul benne a hőmérséklet, megfelelő védelmet nyújt-e a sugárzás ellen, mennyire ellenálló mikrometeorok és kisebb űrtörmelékek becsapódásának.

A BEAM elhelyezése szokás szerint a kanadai robotkarral történt: ez emelte ki a teherűrhajóból majd csatlakoztatta a Tranquility modulhoz. A BEAM kibontása első kísérletre nem sikerült, először probléma volt a rögzítő hevederek kioldásával, és amikor megkezdték a felfújás folyamatát, valamitől nem növekedett megfelelő mértékben a szerkezet. A hét végén azonban, a következő kísérlet, automata helyett kézi irányítással, már tökéletesen sikerült, a légcellák megteltek, a BEAM teljes méretére növekedett.

A levegő beáramlását egy szelep nyitásával és zárásával Jeff Williams űrhajós irányította, szakaszosan engedte a levegőt a szerkezetbe, és közben minden nyitásnál, amint a BEAM növekedett, olyan hangok hallatszottak, mint amikor az ember a konyhában kukoricát pattogtat...

A következő egy-két héten át még csak a szenzorok felügyelik a felfújható modult, és csak akkor lépnek először űrhajósok a belsejébe, ha már biztos, hogy sehol sem szökik a levegő, és a BEAM szerkezete tökéletesen merev marad. A két év elteltével a BEAM-et leválasztják az űrállomásról, és a szerkezet elég a légkörben.

Ha a teszt jó eredményeket hoz, ez valóban sokban befolyásolhatja az űrhajózást. A Bigelow például azt javasolja, hogy a jövőben a Mars felé tartó űrhajó is vigyen magával (jóval nagyobb, 17 méteres, 330 köbméteres!) felfújható elemet vagy elemeket, hogy a hosszú, másfél éves út alatt így teremtsenek plusz helyet a személyzetnek. A következő lépés pedig, hogy akár a Holdon, akár a Marson ilyen, könnyebben odajuttatható és felfújható modulokból épüljenek felszíni bázisok.

Nem beszélve természetesen az olcsón kialakítható, az ISS-nél kisebb, földkörüli pályán keringő további űrállomásokról, amelyek egyrészt azért válhatnak fontossá, mert az ISS pályafutása is azért valamikor valóban véget ér, pláne, ha az oroszok az időnként felbukkanó fenyegetéseiknek megfelelően az űrállomás orosz moduljait leszerelnék és abból netán külön csak orosz állomást építenének.

Másrészt az ISS-től függetlenül, a felfújható, több elemből álló, legalább húsz évig pályán tartható olcsó űrállomás újabb lépés lenne afelé, amit a SpaceX más oldalról próbál megvalósítani, vagyis hogy újra felhasználhat hordozóeszközök és űrhajók révén lehessen radikálisan csökkenteni az űrrepülések, illetve az űrkutatás költségeit. Ilyen könnyű űrállomások szolgálhatnak például „átszállási lehetséggel” bolygóközi repülésekhez is, merthogy könnyebb és olcsóbb olyan Mars-űrhajót gyártani, ami nem a Földről, hanem egy földkörüli pályán keringő űrállomásról indul.

Apropó SpaceX: a cég egy hónapon belül másodszor hozta vissza a tengeren úszó bárkára a floridai űrrepülőtérről egy méretes műholddal indított hordozórakétája első fokozatát. Most már sikeresen működik a rendszer olyan esetekben is, amikor egy távközlési műholdat a szokásoshoz képest sokkal magasabb pályára kell emelni, tehát a fokozatok is magasabbról térnek vissza.

A BEAM-mel megint belépett a „hivatalos” űrprogramok világába egy innovatív magáncég. Ahogy a Bigelow oldalán a NASA igazgatója, Charles Bolden szavai olvashatók: „Az alacsony pályán lévő földkörüli infrastruktúra az iparághoz tartozik... Ha nem épül ki életerős, élénken működő, alacsonypályás infrastruktúránk a cégek révén, akkor nem jutunk el a Marsra sem.”

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!