Vitorlázórepülő-vb: rossz idő, jó magyar helyezések

Félidejéhez érkezett Argentínában az ívelőlap nélkül vitorlázórepülő-világbajnokság. A magyarok eredménye bíztató: a Club géposztályban Mészáros Zoltán napról napra előrébb kerül az összetettben, miközben a World kategóriában argentin-magyar honfitársunk, Pásztor Mátyás vezeti a mezőnyt.

Az első héten kiderült: a Sportbizottság (azok testülee, akik a napi feladatokat írják ki) nem szívbajos, eddig több olyan nap is volt, amikor teljes géposztályok szálltak terepre, jelentős munkát adva a földi kisegítőknek. Az időjárás sem a legjobb: rendszerint erős szél nehezíti a versenyzők dolgát, miközben a várva várt gomolyfelhők (amik jó időben az emeléseket jelzik) sem hajlandóak megjelenni az égen. Ilyen körülmények között zajlik a vetélkedés a világbajnoki címért.

A magyar csapat életéről és élményeiről kiváló írásokat lehet olvasni Mészáros Zoltán blogján, aminek repülőklubja, az Aero Club Esztergom honlapja ad otthont. Innen megtudhatjuk: a két Zoli géppárban repülését megakadályozza, hogy Mészáros Zoli kölcsönzött gépében nagyon gyorsan lemerül az akkumulátor, így a száraztermikes időben nem tudnak egymásnak segíteni a magyar versenyzők. A pótlást igyekeznek megoldani, de megnyugtató megoldást még nem találtak. A terepreszállások kalandos történeteit mi itt most nem árulnánk el, akit érdekelnek a sztorik, az látogasson el Mészáros Zoli blogjára.

Földi Zoli a jó kezdés után – az első, később törölt versenyszámban második lett – sajnos küzd az elemekkel, jelenleg a 36. helyen áll. Mészáros Zoli napról napra kerül előrébb a listán: a napi feladatokban rendszerint a 20. hely körül végez, így szépen lassan kapaszkodik fel az összetettben. A szombati pihenőnap után ő a 28. helyen áll, és megelőzi a címvédő német Arndt Hovestadtot.

A Club kategóriában jelenleg a holland Tim Kuijpers vezet Cirrussal, második helyen a cseh Roman Mracek, a harmadikon pedig az osztrák Tobias Geiger áll. Ebben a géposztályban az első napi eredményeket végül törölték, mert a teljes mezőny terepre szállt, és sokan még a száz kilométeres távot sem tudták teljesíteni. Ezen kívül még egyszer szállt terepre az összes clubos gép, míg pénteken csak öten értek haza a 41 fős mezőnyből, úgyhogy a pilóták itt nem csak egymással, hanem az időjárással és az argentin farmerekkel is kiélezett küzdelmet folytatnak: bizony akad olyan gazdaember, aki nem örül a földjén landoló vitorlázógépnek és akad olyan is, aki a pilótát arra emlékeztette, hogy puskája is van.

A Standard osztályban nincsen magyar érdekeltség, itt nyomasztó német fölényt láthatunk, ugyanis az első négy helyezett között három német van, a sormintát csak a harmadik helyen álló, címvédő lengyel Sebastian Kawa töri meg. A Standard mezőnyt is kétszer sikerült eddig terepre tenniük a task settereknek, miközben volt olyan nap, amit a Discus 2a-val versenyző Kawa 62 km/órás átlaggal nyert meg. Ez is jelzi, hogy az időjárási viszonyok nem igazán kedveznek a repülésnek, úgyhogy fel van adva a lecke mindenkinek, aki világbajnok akar lenni.

Örömteli hírekről tudunk viszont beszámolni a World géposztályból: itt az argentin-magyar Pásztor Mátyás vezeti a mezőnyt öt nap után. A magyar színekben versenyző pilóta stabil teljesítményt nyújt, rendszert az első ötben végez. Mivel ebben az osztályban nem repülnek hosszú feladatokat, ezért egy-egy alacsonyabb napi helyezés sem ront sokat az eredményén, hiszen a napi maximális pontszám 496 volt (az elméleti maximum 1000 pont lenne). Édesapja, Pásztor György a 16. helyen áll.

A World osztályt sem kímélték a terepreszállások, ők az ötödik napon maradtak mindannyian kinn, így ezt a számot később érvényteleníteni is kellett. A nagy szél a kisebb teljesítményű PW-5-ös gépeket még jobban érinti, mint akár csak a Club osztály gépeit, így a feladatok rendszerint rövidebbek, mint a másik két géposztályban, ezért is alacsonyabbak a napi pontszámok.

A vb-n több érdekességet is láthatnak a pilóták, a taktikai küzdelem néha szokatlan döntésekre kényszeríti a versenyzőket. Egy ilyen furcsa lépés a taktikai terepreszállás. Ahogy azt az amerikai csapat blogjából megtudhatjuk, előfordulhat az az eset, amikor inkább megéri terepezni, mint hazaérni.

Ez azért van, mert – többek között a 2010-es szegedi világbajnokság tapasztalatai miatt – a versenyszámnak nem a célvonal átrepülésekor van vége, hanem akkor, amikor a versenyző beér a három kilométer sugarú célkörbe. Igaz, a kört nem kell repülve érinteni, elég az is, ha a logger legalább egy pontot rögzít a körön belül, így az igazán bátrak akár át is gurulhatnak rajta. A célkört bizonyos magasságban kell elérni, ha a versenyző alacsonyabban érkezik, akkor büntetőpontokat kap.

Tudta ezt a lengyel csapat egyik pilótája is, aki egy végletekig kiszámolt végsiklás után inkább úgy döntött, nem vállalja be a büntetőpontokat, és inkább terepre száll a célkörtől száz méterre. A művelet sikeres is volt, mert a versenyző így szerezte a legtöbb pontot, hiszen ha hazaért volna, akkor legalább negyven pontos levonást kapott volna a célkörbe való alacsony megérkezés miatt.

A hazai szurkolók nevében további biztonságos repülést és jó időt kívánunk az Argentínában versenyző fiúknak. Reméljük, hogy a két hetes vetélkedés végén Pásztor Mátyás továbbra is az első helyen áll majd, és a Zolik is előrelépnek az összetettben. Kövessék Önök is a verseny állását a vb hivatalos oldalán és a Soaringspoton.