A civileké volt a pápai repülőtér
Mint arról már korábban beszámoltunk: a pápai repülőtér az elmúlt hétvégén ünnepelte fennállásának 75. évfordulóját. Ezen jeles alkalomból vasárnap a civilek előtt is kitárult a repülőtér máskor nagyon szigorúan őrzött kapuja.
A közel negyvenfokos hőmérséklet nem vette kedvét az érdeklődőknek, a bejáratnál már reggel 9.00 órakor hosszú sorok kígyóztak. Volt, aki autóval, akadt, aki gyalog bandukolt ki a reptér gurulóútjain át a betonig, hogy megcsodálja a katonai légi járműveket. A katonás szervezésnek köszönhetően nem alakult ki tumultus, dugó és harc sem a parkolóhelyekért.
A nap fő attrakciója kétségkívül az egyik C–17-es teherszállító repülőgép volt, melynek függőleges vezérsíkja már messziről előmeredt a tereptárgyak takarásából. A látvány önmagáért beszélt, a látogatók nem is haboztak sokáig, rögtön célba vették a gépet, hogy kívülről, belülről, sőt akár alulról is felfedezzék minden egyes zugát, szegletét.
A rendezvény kapcsán haditechnikai bemutatókon is részt vehettek a vendégek. Ropogtak a gépfegyverek, sőt, aki nem sajnálta a dobhártyáját, az ki is próbálhatta, milyen vaktölténnyel célra tartani. Lehetőség nyílt arra is, hogy tegyünk egy kört páncélos járművekkel.
A kutyás őrszolgálat kutyashow-val is szórakoztatta a látogatókat, akik a negyvenfokos melegben, a forró betonon is hatalmas érdeklődést tanúsítottak a Mig–21-es, az An–26-os szintén forró pilótafülkéje, a repülőtéri karbantartó járművek és a reptéri tűzoltóság szerei iránt. Utóbbiak különösen nagy rajongásnak örvendtek, hiszen a hőségben a tűzoltóság fecskendői hűtötték a hangulatot.
A modellezők is tiszteletüket tették Pápán, RC repülőgépekből sem volt hiány.
Térjünk vissza a betonra, a vibráló, forró levegőbe, és siessünk a hatalmas sugárhajtóművek árnyékába. A C–17-es, akár egy tyúkanyó, maga köré vonzza a közönséget. Fiatalok és idősek, kicsik és nagyok egyaránt ámulnak a vasmadár méretein. Kérdés, hogy a fotók mennyire adják vissza ezt a zömök, méreteiben helyenként abszurd vasat. Elmondható, hogy mellette állva nehéz elképzelni, hogy ez a jármű a levegőbe emelkedhet, szükség esetén akár 74 tonnányi rakománnyal. A zömök, masszív géptörzs felületén vizsgálódva angol figyelmeztető feliratokat, vészkijáratokat, fényjelzőket, rádiókimeneteket találunk.
Körbejárjuk a masinát; a hátsó rámpát lenyitották, így a raktérbe is bejuthattak a repülés iránt rajongók. A belső térben a falak és a mennyezet mentén kábelkötegek, alkatrészek, csövek sokasága húzódik keresztül-kasul. Technikai hiba itt nem marad rejtve, bármi rendellenesség könnyen felfedezhető. A C–17-es belsejében nem érezni a jellegzetes szagot, amit más gépeken a a bőr, a kerozin és a berendezések árasztanak együttesen. Néha úgy érezzük, mintha egy steril atomerőmű kezelőtermében sétálgatnánk. Sajnos a pilótafülkét lezárták, így oda nem juthattunk be.
Közben egy amerikai pilótától kapunk hasznos információkat: 20 perc és landol a 01-es gép (a 02-es volt a nyílt nap tárgya, a 03-as pedig parkolóhelyen állt). A gép valóban megérkezett, egy „touch and go” során leszállt, majd erőteljes gázzal ismét a levegőbe emelkedett, hogy tiszteletkört tegyen. Itt már végre egy kis kerozingőzös levegőt is beszippanthattunk.
A C–17-es a levegőben úgy lopakodik, akár egy macska: a hajtómű zaját csak néha hallani, többnyire a fordulóknál. A pályán pedig rövid idő alatt lefékez, és talán még ennél is rövidebb idő alatt fut neki a felszálláshoz.
A bemutató után természetesen visszatérünk a 02-es géphez, hiszen a látvánnyal nehéz betelni. Ezúttal alulról tanulmányozzuk a géptörzset, bemászunk a futóművek közé is. A gondolat, hogy 265 tonnás fémtömeg alatt bújkálunk, kissé ijesztő, de kihagyhatatlan élmény.
„A hajtóművek ára átszámítva hárommilliárd forint a C–17-esen” – tudjuk meg a helyszínen. „Előfordul, hogy naponta 50-szer is végeznek vele fel- és leszállást Pápán. Hetente körülbelül háromszor gyakorlatoznak a pilóták. A jármű 53 méter hosszú, a raktérrész pedig 26,8 méter, 5,4 méter széles és 3,7 méter magas, személyszállítás esetén 102 fő fér el a fedélzeten.”
A nyílt nap alkalmából An–26-os, Mi–24-es gépeket is „kipróbálhattunk”, továbbá a repülőtér életéhez szorosan kapcsolódó járműveket, szerkocsikat is részletesen megmustrálhattunk. Következő cikkünkben erről is sok-sok fotót láthatnak olvasóink.
