A Convair CV-240 első repülése

Hetvennyolc évvel ezelőtt, 1947 márciusában emelkedett a magasba a kereskedelmi repülés első modernkori hírnöke, a Convair CV-240. A repülőgépet a korosodó Douglas DC-3 lehetséges utódjának szánták, és meg is felelt a kor elvárásainak. A gépcsalád néhány példánya napjainkban is repül.

1947. március 16., mérföldkő a légiközlekedés történetében! A Convair CV-240 szűzfelszállásával, majd a 240-esek, illetve az úttörő típust követő változatok sorozatgyártásával elindult a túlnyomásos törzsű utasszállító repülőgépek térhódítása. A típus létrejöttében döntő szerepet játszott a DC-3-asokat leváltani szándékozó American Airlines – a légitársaság igényeire a Convair először a Model 110-essel válaszolt, majd ebből fejlesztette ki a negyven utas befogadására alkalmas, kétmotoros 240-est. Az eredeti, százhetvenhat példányban megépített polgári változatot két, egyenként 2400 lóerős Pratt & Whitney R-2800 dugattyús motor emelte a levegőbe. A gép utazósebessége elérte a 450 kilométer/órát, hatótávolsága pedig a kétezer kilométert.

A Convair 1948. február 29-én szállította le az első sorozatgyártású Convairliner-t az Americannek, amit további hetvennégy CV-240-es követett. A típus úttörő üzemeltetői között találjuk még a Western Airlines-t , a Continentalt , a Pan Americant, a Lufthansát , a KLM-t , a Swissairt , a Sabenát, a TWA és az Eastern azonban visszatáncolt a megrendeléstől. Itt jegyezzük meg, hogy egy CV-240-es volt az első olyan magánrepülőgép, amelyet az Egyesült Államok elnökválasztási kampánykörútján használtak, 1960-ban John F. Kennedy (a lánya után) a Caroline nevű CV-240-essel repült helyszínről-helyszínre. Ezt a madarat jelenleg a Nemzeti Légi és Űrkutatási Múzeum (National Air and Space Museum, NASM, Washington D.C.) őrzi.

A típus evolúciója során az 240-esnek számos változata készült el. Az United, a Braniff, a Continental és a Delta igényeinek megfelelően először a megbízhatóságáról és gazdaságos üzeméről elhíresült CV-340, később a CV-440 Metropolitan látta meg a napvilágot, utóbbi tekinthető az utolsó dugattyús motoros változatnak, a továbbiak, így a CV-540, -580 és -640 már turbólégcsavarosok voltak.

Tekintettel arra, hogy a CV-240-es családból több mint ezer gépet építettek a Convair San Diegó-i központjában, a típus az összes földrészen elterjedt. Napjainkban számos példányt őriznek repülőmúzeumokban, és még aktívan szolgáló gépekről is tudni. A kanadai Kelowna Flightcraft Air Charternek négy kargó CV-580/5800-asa van, de korábban 340-eseket és 440-eseket is repültek, illetve adtak bérbe.