A Gazella fél évszázada

Ötven éve repült először, és azóta is egyik sikertípusa kategóriájának: a Gazella ma is elegánsan szökell el a földtől, nem kevesebb mint 470 példányban, hangzott el a típus fél évszázados jubileumán tartott konferencián, nem messze az utódokat gyártó Airbus Helicopters Marignan-i főhadiszállásától.

Érdemes említeni az előzményeket is: az eredeti gyártó, a Sud-Aviation, később Aerospatiale, rendkívül jelentős lépést tett a forgószárnyas aviatika történelmében, amikor megalkotta az első, gázturbinával meghajtott sorozatban gyártott helikoptert. Az Alouette II majd III azonban nem hozott igazán nagy áttörést az exportpiacon, a külföldi vásárlók, de maga a francia hadsereg is, nagyobb és erősebb gépet akartak.

Ennek megfelelően született meg és repült először 1967 áprilisában, Jean Boulet berepülő pilótával a kormányok mögött az ötszemélyes, SA 340-es típusjelű gép, erősebb hajtóművel (Turbomeca Astazou IIIA). És először még hagyományos farokrotorral, amit aztán egy évvel később váltott fel a második példányon az az elrendezés, amely azóta is a közepes Airbus Helicopters gyártmányok egyik fő jellegzetessége, a burkolt, inkább csőlégcsavarra emlékeztető, biztonságos és csendes Fenestron farokrotor.  Ami abban a korszakban ugyancsak nem volt még mindennapi megoldás: a főrotor kompozitokból készült, ezzel sokkal nagyobb élettartamot adva, mint a korábbi konstrukciók.

Az ugyancsak tekintélyes brit Westland együttműködésében készülő prototípussal már az első felszállás után alig több mint egy hónappal két, zárt körön repült világrekordot is sikerült megdönteni, rövidtávon 307, 100 kilométeren 292 kilométeres óránkénti átlagsebességgel.

A britek összesen 292 példányt gyártottak a típusból, ebből a túlnyomó többségét a brit katonai alakulatok kapták, a franciák most is vagy százat használnak, főképp a gép felfegyverzett változatát különféle páncélosok ellen bevethető eszközökkel. A Gazelle már komoly érdeklődést keltett világszerte, sőt, gyártották az egykori Jugoszláviában és Egyiptomban is. Ugyanakkor a polgári felhasználók köre is egyre bővült, amit az is erősített, hogy a típusra elsőként sikerült megszerezni az engedélyt a forgószárnyasok közül az egypilótás műszer szerinti repülésre. Egyike volt a kor leggyorsabb és egyben legkönnyebben vezethető, leginkább jóindulatú helikoptereinek.

Természetesen a két változat (SA 341/342) hosszú története tele van modernizálási programokkal, kapott a gép az évtizedek alatt éjjellátó képességet, páncélzatot, robotpilótát, megjárta a gép a hetvenes-nyolcvanas évek fontosabb konfliktusainak hadszíntereit, például a Falklandot, az első Öböl-háborút, Koszovót, de az évezredforduló után Afganisztánban is használták a gépet, leginkább felderítésre, manapság ott vannak Maliban is. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma tavaly döntött a Gazellák hadrendben tartásáról, akkori információk szerint a britek tizenkilenc gépet használnak napi üzemeltetésben, tizenötöt nagyjavítanak, a gépeket elsősorban kiképzésre használják.

Csaknem 1800 készült belőle, huszonhárom országban repülik ma is, az Aviainfo adatbázisa szerint 12-13 példányának van érvényes magyar lajstromjele, köztük néhány Jugoszláviában gyártott Soko-változat, a gépek körülbelül felét azonban valahol Nagy-Britanniában használják.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!