A győri kísérlet

A hatvanas évek elején még kiterjedt kisvasúti hálózatok üzemeltek országszerte. Az 1958-ban forgalomba állt (és több vonalon ma is becsülettel teljesítő) Mk48-as mozdonyok teljesítménye időnként kicsinek bizonyult, az akkor még rendszeresen közlekedő kisvasúti tehervonatokon a gőzvontatás volt jellemző.

A győri Magyar Vagon- és Gépgyár M.071 sorozatszámmal, 1961-re fejlesztett ki egy 200 kilowatt teljesítményű, 6,8 tonna legnagyobb tengelyterhelésű, hatvan kilométer per óra sebességű dízel-hidraulikus mozdonyt, amitől a vontatási problémák megoldását várták.

Az első mozdony 1961-ben készült el, próbafutásait a sárospataki kisvasúton kezdte. A hegyközi-bodrogközi hálózat vonalai a Tisza partjától, Kenézlőtől egészen a zempléni Füzérkomlósig nyújtózkodtak, a vasúton élénk személy- és teherforgalom zajlott. A MÁV Széchenyi-hegyi Úttörővasútján 1962. december 31-én állt üzembe az Mk49,2002 pályaszámú mozdony. Az Mk49,2001-es prototípus mozdonyt, és két további gépet (2003, 2004) a kecskeméti kisvasúton állították üzembe. A derék kiskunságiak azonban elégedetlenek voltak az új mozdonyok üzemkészségével, végül a hatvanas évek derekára a típus mind a hét példánya az Úttörővasúton közlekedett.

1970 novemberében szándékos gyújtogatás miatt leégett a hűvösvölgyi fűtőház, az Mk49,2003 és 2005 pályaszámú mozdonyok használhatatlanná váltak. A maradék gépek egészen a román Mk45-ös mozdonyok megérkezéséig, 1973-ig forgalomban maradtak. Az Mk49,2006-ost Széchenyi-hegy állomáson kiállították, a sorozat többi mozdonya lángvágó áldozata lett. A mozdonyt 2003-ban leemelték talapzatáról, és felújításra a hűvösvölgyi fűtőházba szállították, a tervek szerint üzemképesen bocsátják ki, mosztalgiavonatokat is vontathat a későbbiekben.