A Sárkányhölgy kora: vita az U-2-esekről

Két másik jeles típus, a B-52- és az A-10 után újabb legendás gép körül zajlik a vita, vagyis hogy mikor vonják ki a hadrendből. A légierő azzal a megokolással, hogy a gép funkcióit most már átveheti a pilóta nélküli Global Hawk, a jelenlegi álláspont szerint 2019-re számolná fel az U-2-es flottát, amely a mostani adatok szerint még mindig harminchárom példányból áll a Beale légibázison, illetve külföldi támaszpontokon, kettő pedig a NASA állományában végez magaslégköri kutatásokat.

Mint erről a jubileum alkalmából portálunk is írt, tavaly volt hatvan éve, hogy a Dragon Lady első példánya először – a gurulópróbák során véletlenül, majd a berepülési programnak megfelelően – a levegőbe emelkedett. Egy évvel később történt az első olyan különleges esemény a géppel, amely azóta is jól jellemzi a legendás tervező, Kelly Johnson konstrukcióját: egy U-2-esnek leállt a hajtóműve, majd a hiba bekövetkezte után még háromszáz mérföldet repült a sikeres kényszerleszállásig, világossá téve, hogy a felderítő lényegében nem más, mint egy irdatlan magasságban, 70 ezer lábon repülni képes sugárhajtású vitorlázógép. És ugyancsak most hatvan éve, 1956 júniusában történt az első éles bevetés, egy repülés az NSZK-ból az NDK és Lengyelország felett, majd július elején már a Leningrád környéki tengeralattjáró bázisokat szimatolta a gép.

Aztán következett 1960-ban Powers lelövése a Szovjetunió felett, illetve két évvel később egy másik gép elvesztése a kubai válság idején, ennek ellenére az U-2-es (eleinte a CIA, majd) az amerikai légierő meghatározó típusa maradt, azután is, hogy a háromszoros hangsebességű másik elképesztő felderítőt, az SR-71-est valóban kivonták a hadrendből.

Azóta számtalan módosításon esett át a típus, modernizált változatairól, illetve a jelenleg hadrendben lévő példányokról pedig a tavalyi évforduló kapcsán jelentette be a Lockheed, hogy állapotuk szerint még 2050-ig szolgálatban állhatnának. A légierő viszont elsősorban azért favorizálja a Global Hawk egyeduralmát a kategóriában, mert olcsóban üzemeltethető, és több időt tölthet a levegőben.

A Lockheed azonban nem hagyta annyiban a dolgot, és nemrég prezentálta a légierőnek, hogy az U-2-esek felszerelhetők mindazokkal a modern érzékelő és megfigyelő  rendszerekkel, amelyekkel az ember nélküli versenytárs. És most megindult az A-10-esek esetéhez hasonlóan a kemény politikai harc is a típus életben maradásáért. A szenátus hírszerző bizottságának tagjai, képviselők és más politikusok írtak levelet a légierő felügyeletét ellátó miniszterhez, „arra bátorítva”, hogy a fegyvernem inkább a párhuzamos üzemeltetés mellett döntsön, tekintve, hogy az U-2-esek üzemidejüknek még csak húsz százalékát repülték ki, és kivonásuk miatt az Egyesült Államoknak a következő években alaposan megcsappanna a felderítő képessége.

A vita zajlik tehát tovább, de amint láttuk, az A-10-esek esetében végül a politika nyomása mellett a külvilág fejleményei is arra késztették a légierő vezetését, hogy halassza a típus kivonását. Lehet, hogy az U-2-esek esetében is ez lesz a történet folytatása, bár azt a bravúrt már nem valószínű, hogy elérné a típus, hogy egy egész évszázadon át üzemben maradjon. Bár ki tudja: végülis a most repülő példányokat még TR-1A néven, a nyolcvanas években gyártották le, aztán ezek a gépek is visszakapták a régi U-2-es típusnevet. A most és a következő években is szolgálatban álló B-52-esekből az utolsó példányok 1962-ben készültek. Hozzájuk képest tehát a Sárkányhölgyek még sokkal fiatalabbak.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!