Bestseller az Indóház webáruházában

Hazánk történelmének mind a mai napig feldolgozatlan, elhallgatott eseménysorozata a vasútvonalakat felszámoló 1968-as „új közlekedéspolitikai koncepció” és ennek a fő közlekedési útvonalaktól távol eső régiókra gyakorolt hatása. Hasonlóan tisztázatlan a koncepció túlerőltetett végrehajtását kísérő, a kötött pályás közlekedés ellen gerjesztett, gyakran indulatokat kiváltó vasútellenes hangulat eredete, amely még a napjainkban készített „tudományos igényű” tanulmányokban is tetten érhető. Érthetetlen a magyar közlekedés politikában akkor, hírtelen bekövetkezett pálfordulás, a korábban minden szempontból előnyben részesített vasúti közlekedés háttérbe szorítása, a közúttal szemben.

Nem megkérdőjelezve a közúti közlekedési eszközök gyors műszaki fejlődésének a közlekedési és szállítási viszonyokra és az ipari fejlődésre gyakorolt hatása miatt feladat nélkül maradt vasutak megszüntetésének ésszerű voltát, vagy a csak jelentős veszteséggel üzemben tartható vonalak forgalmának célszerű közútra terelését, az új közlekedéspolitikai koncepció kidolgozását és végrehajtását kísérő propaganda gazdasági érvek mögé rejtve eltitkolta a vonalak felszámolásának valódi okait. Vagyis:

• A második világháború befejezése után hazánkban folyamatosan jelentkező – és az 1960-as évek elejére olyan méreteket öltő – vasúti személyszállítási és árufuvarozási nehézségeket, amelyekre a pártvezetés az akkori politikai viszonyok között nem tudott hatékony megoldást találni.
• A fővonalak elhúzódó villamosítását, a vasúti járműpark korszerűsítésének nehézségeit, a gőzmozdonyokat kiváltó dízel és villamos vontatás bevezetésének akadozását, amely nem tudott lépést tartani a gyorsan növekvő szállítási igényekkel.
• A szovjet háborús jóvátételi szállításokra kötelezett, az elmenekült vagy politikai megbízhatatlanságuk miatt félreállított szakemberek és a fejlettebb nyugati országokból beszerezhető alapanyagok, új technológiai eljárások hiányával küszködő hazai vasúti járműgyártó ipar nehézségeit.
• A szállítási problémák megoldásának színfala mögé bújtatott politikai célkitűzéseket: az önálló, életképes, polgáriasodott kisvárosi és falusi közösségek felszámolását.
• A gyökereitől megfosztott, földműveléssel, helyi ipari tevékenységgel foglalkozó vidéki lakosság városokba kényszerítését.
• Az egykor folyamatosan megújuló, egészséges társadalmi szerkezet visszavonhatatlan átalakítását.

Ezek akár önállóan is alapos okot szolgáltathattak az akkor már száz éve tudatosan kiépített magyar vasútközlekedési hálózat szerkezetének megváltoztatására, aminek valódi célja a vasúti személyszállítás és árufuvarozás mértékének csökkentése volt. Erre a legegyszerűbb megoldást a fővonalakat tápláló szárnyvonalak, a „hajszálerek” levágása szolgáltatta.

Az új közlekedéspolitikai koncepció végrehajtását sok esetben – a hozzá nem értés, a rosszindulat miatt vagy, a személyes sikertelenségek, a korábban elszenvedett egyéni sérelmek megtorlásaként – a tudatos rombolás kísérte, amely gyakran elégedetlenséget, ellenállást váltott ki a helyi lakosság körében, hiszen elevenen éltek még a kistérségükben megjelenő vasút által hozott fejlődés és gazdasági fellendülés keltette emlékek.

Félelmük nem volt alaptalan. A mellékvonalak bezárása az ígért, vélt vagy valós, de népgazdasági szinten alig kimutatható előnyök helyett vagy mellett a helyi kereskedelem, az ipar és a mezőgazdaság gyors hanyatlását és a korábban virágzó kis települések elsorvadását, lélekszámának csökkenését hozta magával. Az 1968-as új közlekedéspolitikai koncepció végrehajtásának egyik nagy vihart kavart eseménysorozata volt a MÁV Sárospatak központtal működő, bodrogközi és zempléni keskeny nyomtávolságú hálózat vonalainak bezárása.

Az első kiadás sikere, a további érdeklődés és kereslet miatt, valamint az egykori hálózat részét képező Elágazás–Zemplénagárd vonal bezárásának negyvenedik évfordulójáról is megemlékezve bővített változatban, gazdagabb képanyaggal, kibővített szerzőgárdával, DVD melléklettel kiegészítve, valamint a Kisvasutak Baráti Köre Egyesület szakmai támogatásával ismét megjelent a Zemplén kisvasútjai címet viselő album. A kötet foglalkozik a történelmi előzményekkel, kitér a Nyíregyházavidéki Kisvasút és a Bodrogközi Gazdasági Vasút (Bkgv) hálózatának összekötésére, ismerteti a Bkgv és a Hegyközi Vasút járműveit, taglalja a Pálházi Állami Erdei Vasút históriáját, és kimerítően ír a hálózat felszámolásáról. A kötetet háromszáznál is több ábra (fotó, illusztráció) teszi színesebbé. Ára: 7000 forint.

Megrendelhető az Indóház Kiadónál.

• Web: /termekek/zemplen-kisvasutjai
• E-mail: iroda@indohaz.hu
• Telefon: +36 1 787 56 26

* * *