Billenőrotor: hosszú fejlesztés az első széria-példányig

A Leonardo AW-609 üzleti gépként, partvédelmi és mentőeszközként, különleges feladatokra egyaránt használható. 

Megszületett egy igazán különleges repülőgép első széria-példánya. A Leonardo AW609-ese, egy részben az üzleti repülés körébe, részben különféle speciális feladatokra tervezett billenőrotorosa a jelek szerint sok-sok év küszködéssel teli fejlesztési folyamat után most már tényleg közelít a típusengedély elnyeréséhez is.

Billenőrotoros gép: eddig egyetlen, mondjuk így, mérsékelten elterjedt  és sorozatgyártásba vett konstrukció létezik ezzel a különleges megoldással, amelynek lényege, hogy a szárnyvégekre szerelt hajtómű-rotor együttes függőleges állásban helikopterként emeli a gépet, aztán a levegőben előre billenve a hajtóművek vízszintesen, a rotorok síkja függőlegesen rögzítve a szerkezet repülőgépként működik.

Régi vágya volt a repülőmérnököknek, hogy sikerüljön a hagyományos repülőgépet összeházasítani a forgószárnyasokkal, de jellemző, hogy miközben az amerikaiak már az ötvenes évek közepén kísérleteztek vele, az első használható típus első példánya csak 1989-ben szállt fel, majd 2007-ben állt szolgálatba, kb. 400 létező példánya kizárólag az amerikaiak fegyveres erőknél, elsősorban a tengerészgyalogságnál repül, és egyetlen más ország engedhette meg magának a rendkívül drága típus beszerzését, Japán. Nos igen, a Bell V-22 Osprey (Halászsas) tehát a katonák rendkívül hasznos, de igen drágán üzemeltethető gépe, amely amúgy remekül bevált a használói körében, de egyedül az AW609 próbál hasonló konstrukcióval betörni a polgári piacokra.

Ennek a gépnek a fejlesztése sem volt épp egyszerű feladat, portálunk is megemlékezett róla, amikor az egyik prototípus lezuhant. A baleset emlékeztetett a konstrukció alapvető problémáira, a technika bonyolultságára, és ami a V-22 esetében is okozott katasztrófákat 2010-ben és 2012-ben, a földközelben fellépő veszélyes aerodinamikai jelenségre, az örvényorsó-hatásra.

Az olasz Agusta-Westland majd Leonardo a 2015-ben történt baleset után sem hagyott fel a programmal, a nehézségeket jól jellemzi esetében is a végtelen hosszú fejlesztés. Érdekes, hogy a mai, különféle rövid hatótávolságú és főképp elektromos meghajtású apró konstrukciók sorában is ritkán találunk billenőrotoros megoldást a függőleges feszállás megoldására, viszont az USA most alakuló tendereinek egyikében valami hasonló konstrukciót láthatunk azzal a különbséggel, hogy a gépnek nem a teljes gázturbina-rotor-együttese, hanem csak a rotor változtatja a pozícióját, ami valamivel egyszerűbbnek tűnik.

Visszatérve az AW609-esre: a gyártó adatai szerint a nyolctonnás kategóriába tartozó gép 2700 kilónyi hasznos teherrel, két Pratt&Whitney Canada PT6C-67A hajtóművel, két pilótával és standard kabinelrendezéssel kilenc utast szállíthat, a maximális utazósebesség 588 kilométer óránként, valóban bőven nagyobb, mint a helikoptereké, hatótávolsága 1,389, póttartályokkal 1852 kilométer.

A megrendelt gépek száma jelenleg hatvan, a megrendelők között ott van az egyik fontos, forgószárnyasokat üzemeltető cég, a Bristow, de egyes hírek szerint az olaszok is fontolgatják a beszerzését, katonai és polgári védelmi feladatokra, a közlemény egy meg nem nevezett európai felhasználót említ, lehet, hogy ez maga az olasz kormány lenne. A tesztgépek 1900 órát repültek eddig, a Philadelphiában működő szerelősoron három további széria-példányon dolgoznak, a forgalomba állítást jövőre remélik.