Defiant: repül a kihívó szuperhelikopter is!
Az első megközelítés szerint a Defiant nagy hátrányban van, hiszen a Bell Valor nevű gépe, a nagy vetélytárs, 2017 decembere óta repül. Ugyanakkor egyes elemzések szerint ez összefüggésben lehet a Defiant esélyeivel, vagyis hogy egy frissebb technikát képvisel, mint a Bell típusa.
A Defiant első repüléséről szóló beszámolók természetesen a Valorral való összehasonlítás jegyében készültek. Nos, a Valor egy már bevált technológia jegyében született, dönthető rotorral (tiltrotor). Az amerikaiak által már eléggé komoly számban használt V-22 Osprey nyomdokain tervezett gép annyiban különbözik a már használatos, közepes Halászsastól, hogy annak a szárnyvégein az egész hajtómű-rotor rendszer dönthető, aszerint, hogy a gép függőlegesen emelkedik és süllyed – ekkor a hajtómű függőlegesbe áll, a rotor vízszintes síkban forog – majd a felszállás után az egész mechanizmus kilencven fokot megdől, hogy a rotorok óriási légcsavarokként képezzenek megfelelő vonóerőt a szokványos helikopterekhez képest gyorsabb menetsebességhez és halkabb repüléshez. A leszállás előtt a folyamat ellenkező irányban zajlik, a hajtóművek felemelkednek, a rotorok vízszintes síkban forogva működtetik helikopterként, függőlegesen ereszkedve, a gépet.
A Valor annyiban továbblépés az Ospreyhez képest, hogy a szárnyvégeken nem az egész hajtómű-rotor együttes mozog, csak a rotor a reduktorral. Ami több szakértő szerint nem teszi kevésbé bonyolulttá a mechanizmust, ami a repülési módok közti átmenetet végzi és vezérli.
A Defiant nagy előnye, hogy a felszálláshoz majd a vízszintes repüléshez, végül a lebegéshez és függőleges leszálláshoz illetve az átmenethez semmiféle ilyen mechanikai változtatást nem kell végrehajtania, a gép ugyanolyan „természetesen” mozog függőlegesen, mint más helikopterek. Viszont a mostanság általában használatos rotorelrendezéshez képest koaxiális forgószárnyakat használ, vagyis két rotor forog, egymás fölött, egymáshoz képest ellenirányban: az elrendezés a hazai aviatikában is ismerős, hiszen a szovjet-orosz Kamov típusok több évtizeden át kizárólag ezzel az elrendezéssel dolgoztak, ilyenek például a magyar mezőgazdaságban széles körben használatos Ka-26-osok, csakúgy, az orosz harci helikopter-típusok egyke, a Ka-52-es.
A Sikorsky-Boeing esetében azonban a koax rotorok mellett egy a farokrész végére szerelt erős tolólégcsavar segíti a gépet a minél nagyobb sebesség elérésére. Márpedig korábbi kísérleti gépek teljesítményei szerint ez is bevált elrendezés, a Sikorsky X2-es ilyen helikopterével sikerült sebességi világrekordot is beállítani.
A konstrukció tehát a rotor döntésének elkerülésével agilisabb repülést ígér, az átmenet függőleges és vízszintes repülés között gyors és kevésbé kockázatos, mint a V-22-nél. Ugyanakkor mivel nincs két nagyméretű rotor a szárnyvégeken, sőt, igazából a Valoréhoz hasonló fesztávú szárnyak sincsenek, a gép sokkal kisebb, ami azt jelenti, hogy jóval kisebb helyen képes le- és felszállni, ami a különleges erők bevetéseinél, illetve az esetleges városi hadviselésnél külön komoly előny lehet.
Innentől kezdve az a kérdés, hogy a Defiant utoléri-e a Valort, mármint a szükséges tesztsorozatok lerepülésében, illetve abban is, hogy az ígért paraméterek megvalósulnak-e. A hátrány egyelőre annál is inkább nagynak tűnik, mivel a Defiant első repülésekor csak a koax-rotorok forogtak, a nagy sebességet biztosító hátsó tolólégcsavar nem mozgott. A floridai West Palm Beach volt a helyszíne a harminc percen túli repülésnek, és a további felszállások során kell még a gép működését, vezethetőségét, majd paramétereit tesztelni.
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
