Dragon űrhajósokkal: az időjárás közbeszólt, újabb startkísérlet szombaton

A nagy kérdés az időjárás volt, a floridai Kennedy űrközpontban erősen esett az eső, de nem csak ez volt a gond: az esetleges startmegszakítást követő kényszerleszállás valószínű érkezési körzetében, az Atlanti-óceánon, Floridától keletre voltak igazán kedvezőtlenek a körülmények, ahogy fogalmaztak, nem jó, ha az űrhajó bármilyen ok miatt egy szélvihar kellős közepén landol a vízen. És mint később kiderült, aggodalomra adott okot a légköri feszültség magas szintje, a villámcsapás esélye.

45 perccel a start előtt az irányítók megadták az engedélyt a hajtóanyag-tartályok feltöltésére, ami 35 perccel start előtt meg is kezdődött. Az elegáns zárt folyosó, amelyen át az űrhajósok beszálltak a Dragonba, elhúzódott a rakétatesttől, a mentőrendszert „élesítették”, az űrhajósok leeresztették a sisakukon az arcukat védő rostélyt, meghúzták a hevedereket.

Ami a SpaceX, a rakétát és az űrhajót építő magáncég, és a megrendelő illetve szakmai kontrollt is ellátó NASA része volt a történésekben, az mind rendben zajlott, de végül 17 perccel a tervezett start előtt fújták le az indítást. Az üzemanyagot visszaszivattyúzták a rakétából, az elegáns utashíd visszakapcsolódott és az űrhajósok is végül másfél órával a start tervezett időpontja után kiszállhattak a kapszulából. A következő start-ablak szombaton lesz, amikor az űrállomás pályája is kedvező az indításhoz.

Van tehát idő végigkövetni az izgalmas előzményeket. Az indítással kapcsolatos rengeteg média-termék szinte mindegyike a 2011-es shuttle-repülést idézi, mint amikor legutolsó alkalommal sikerült űrbe juttatni amerikai űrhajósokat amerikai földről amerikai űreszköz fedélzetén. Azonban érdemes emlékezni egy jóval korábbi időpontra is, ami szintén az űrsiklóhoz kapcsolódik: 1981 volt az egész emberiség történetében eddig az utolsó alkalom, amikor új, embereket szállító űreszköz mutatkozott be. Az első űrrepülőgép-kísérlet egyik részese még életben van: John Young oldalán Robert Crippen volt a másodpilóta, aki átélhette, hogy részese egy teljesen új űreszköz tesztrepülésének, annak ellenére, hogy „kezdő” volt, ez lett az első űrrepülése.

A Crew Dragon berepülői azonban gyakorlott űrpilóták. Robert L. Behnken 2000-ben csatlakozott a NASA űrhajós csapatához, 2008-ban és 2010-ben vett részt két űrrepülőgép-küldetésen, illetve dolgozott az űrállomáson. Összesen 708 órát töltött az űrben, ebből 37 órát hat(!) űrsétával, mindkét alkalommal az űrálllomás valamely új moduljának vagy más részegységének a szerelésében vett részt. Több mérnöki diplomával és tudományos fokozattal rendelkezik, 25 repülőgéptípuson több, mint 1500 órát repült, hogy egy érdekes beosztását említsük: az F-22-esekkel is foglalkozott berepülő mérnökként.

Douglas G. Hurley szintén 2000-től kapott űrhajós kiképzést, két shuttle-küldetésnek volt a pilótája, 2009-ben és 2011-ben. Mérnöki végzettsége van és korábban a tengerészgyalogság berepülőjeként dolgozott. Többek közt a Patuxent River bázison is szolgált, ő volt az első, aki a Marines tisztjei közül repülte a Super Hornetet. 25 típussal összesen 5500 órát szedett össze. Mindkét űrhajósnak űrhajósnő a felesége…

2011, az űrrepülőgépek leállítása óta az amerikai űrhajósok is csak az orosz rakéták csúcsán felemelkedő orosz űrhajók fedélzetén juthattak el az űrállomáshoz, miközben a NASA két magáncéggel kötött szerződést az amerikai űrhajók következő generációjának megalkotására. Ami nem egyszerűen büszkeség kérdése volt: a NASA eddig mintegy 3,4 milliárd dollárt fizetett a Roszkozmosznak amerikai űrhajósok utaztatásáért, egy Szojuz-ülés ára az évek során mintegy 400 százalékkal nőtt, mostanság 90 millió dollár körüli, míg a SpaceX egy Crew Dragon start költségeit egy ülésre nézve 55 millió dollárban állapítja meg.

Ugyanakkor az USA számára azért is létfontosságú a saját eszköz beállítása, mert az oroszok eddig már többször jutottak arra, bár aztán ez nem vált fix döntéssé, hogy a maguk részéről felhagynak az ISS fenntartásával. Sőt, olyan verziójuk is felbukkant, amikor épp ezt diktálta a pénzügyi helyzet és a politikai szembenállás, hogy leválasztják az űrállomás orosz gyártmányú moduljait, és saját rendszerként működtetik tovább. Egy üzembiztos amerikai űrhajó-hordozórakéta rendszer ezt a bizonytalanságot is kiiktatná az amerikai emberes űrprogramokból.

A Dragon tehát relatíve olcsóbb, modernebb, sűrűbben indítható és nagyobb kapacitású űreszköz a jelenleg rendelkezésre állónál, persze ahhoz, hogy normál üzembe álljon, nagyon fontos a sikeres emberes berepülés. Az is érthető, hogy sem a NASA, sem a SpaceX nem vállal semmiféle kockázatot, erre az amerikai űrhajózás történetének néhány sötét pillanata is figyelmezteti a mai programok irányítóit.

Vagyis: hiába figyelték százezrek, vagy talán milliók is élő internetes adásban az előkészületeket, sőt, hiába jelent meg az amerikai elnök a start alkalmából az űrrepülőtéren, ha rossz az idő, akkor rossz az idő. Mindenesetre az növelheti a bizalmat, hogy egészen a visszaszámlálás leállításáig minden tökéletesen rendben zajlott, beleértve az olyan érzékeny műveleteket, mint a rakéta feltöltése üzemanyaggal. A NASA igazgatója, Jim Bridenstine azzal zárta a napot, hogy sikeres volt a „jelmezes főpróba”, és büszke a jó döntésekre, amelyeket az űrügynökség és a SpaceX hozott.

A hét végén több az esélye talán a sikeres startnak, mindenesetre akkor szolgálhatunk még néhány érdekességgel magáról az űrhajóról és fejlesztése történetéről valamint felhasználása perspektíváiról is: irány a Hold?

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!