Drónozás Európában, 8. rész: lakott terület, eseti légtér és adatvédelem…

„Ha valaki másról annak saját ingatlanán felvételt készít drónnal, magánlaksértést követ el, és szabálysértésért akár elzárással is büntethető”. Folytatjuk a Közlekedéstudományi Intézet Légiközlekedési Kutatóközpontja szakértői, Dr. Pusztai Máté és Dr. Sándor Zsolt cikksorozatát.

Bemutatjuk, hogy az új szabályozások értelmében lakott területen hogyan és mi alapján lehet jogszerűen használni a drónt. Kitérünk az eseti légtér fontosságára, valamint azokra az adatvédelmi szabályokra is, amelyeket lényeges betartani a drónok használata közben.

Az (EU) 2019/947 végrehajtási rendelet hatálybalépésével párhuzamosan változtak azon hazai jogszabályok, amelyek a drónok használatának nemzeti részletszabályait tartalmazzák. Ezek alapján bizonyos területeken az EU-s jogszabályoknál szigorúbb szabályok kerültek hazánkban bevezetésre, amire, ahogy azt cikksorozatunk korábbi részeiben már bemutattuk, a jogi felhatalmazás adott volt.

A drónok felhasználását légtéroldalról tekintve a korábbi gyakorlathoz képest a legnagyobb változás, hogy alapesetben a „nyílt” kategóriájú UAS műveletek esetén a földfelszíntől számított 120 méteres magasságig a légtérhasználat szabadon megvalósítható, kérelmek és engedélyek nélkül, a vonatkozó szabályok betartása mellett. Azonban, ha valaki lakott terület felett szeretné használni a drónját, akkor azt csak eseti légtérben tudja megtenni.

Itt az olvasó már rögtön két olyan fogalommal találkozik, mely magyarázatra szorul.

Lássuk először is, hogy mit jelent a lakott terület? :

A lakott terület fogalmát a légiközlekedéssel kapcsolatos jogszabályok egyáltalán nem határozzák meg. Arra, hogy mit tekinthetünk lakott területnek a KRESZ és a vízgazdálkodásról szóló törvény ad némi felvilágosítást, de a két definíció nem azonos.

A KRESZ, amely szélesebb körben is ismert – nagyon leegyszerűsítve –, a lakott terület kezdetét és végét jelző közlekedési táblák közötti területet tekinti lakott területnek, ez azonban csak a közúti közlekedés szempontjából értelmezhető, hiszen a drón légijárműként nem csak a közutak felett éri el, vagy hagyja el a lakott területek légterét. A vízgazdálkodásról szóló törvény definíciója pedig övezeti besorolások és lakhatási arányok szerint igyekszik meghatározni a lakott területet.

Ez utóbbi már több segítséget ad, de ennek a törvénynek a hatálya nem terjed ki a légiközlekedésre, így ismételten nehéz meghatározni, hogy mennyiben irányadó. Leghelyesebb abból kiindulni, hogy mi lehetett a jogalkotó célja ezzel a szabállyal. A parlamentbe benyújtott előterjesztés szerint az eseti légtér lakott terület feletti előírása az Alaptörvényben VI. cikkében nevesített magán- és családi élet védelmét, valamint az otthon nyugalmát kívánta elsődlegesen biztosítani. Azaz a hangsúly a lakóingatlanok és az ott élők privátszférájának megvédése, ilyenek ingatlanokból azonban számos olyan van (például az alföldi tanyavilágban), amely egyetlen jogszabály szerint sem lakott területnek minősülő helyen van. Tehát látható, hogy a drónokra specializált egyedi „lakott terület” fogalom megalkotása, akár törvénymódosítással, de elkerülhetetlen.

Ennek bekövetkeztéig a jogalkalmazás (légiközlekedési hatóság, rendőrség, Honvédelmi Minisztérium stb.) mérlegelésére van bízva, hogy adott esetben mit tekint lakott területnek. Érdemes megemlíteni, hogy az Európai Unió jogszabályai sem kínálnak a drónokra is alkalmazható megfejtést a fogalom tartalmát illetően.

A második fogalom az eseti légtér. Ez egy olyan meghatározott kiterjedéssel rendelkező virtuálisan elkülönített eseti jelleggel, ideiglenesen kijelölt légtérrész, melyet csak az arra feljogosított, a légiközlekedésben résztvevő szereplő használhat, a működéssel érintett időszakban. Így biztosítani lehet, hogy ebben a légtérrészben csak az a felhasználó tartózkodjon, aki az eseti légteret kérvényezte a műveletei elvégzéséhez. Ez a fajta kizárólagosság szavatolja a felhasználó biztonságát, megvédve őt attól, hogy más légtérhasználókkal találkozzon a működéssel érintett időszakban.

Az eseti légtér kijelölése kérelem útján kezdeményezhető, amelyet a Honvédelmi Minisztérium Állami Légügyi Főosztályának kell megküldeni. Függetlenül a felhasználás céljától és módjától, a katonai légügyi szervezethez kell tehát benyújtani ezeket az igényeket. A kérelem elektronikus úton nyújtható be, formanyomtatványon, amit a kérelmezőnek kell kitöltenie, a szükséges személyes adatok megadásával, valamint a kérvényezett légtér paramétereinek és a tervezett UAS művelet céljának megjelölésével (prioritás szerint: szabadidős, kereskedelmi vagy állami célú repülés). Ha a benyújtott dokumentumok alapján a kérelem megfelelő, és az érintett időszakra vonatkozóan nincs olyan egyéb korlátozó feltétel, amely ellehetetlenítené a kérelmezett légtér használatát, akkor megvalósul az eseti légtér kijelölése, melyről határozatban tájékoztatják a kérelmezőt. Annak érdekében, hogy az eseti légtérrel kapcsolatos előnyöket a kérelmező ki tudja használni, az szükséges, hogy a művelettel érintett időszakban, a használatot megelőzően legalább harminc perccel „aktiválja” a légteret. Ez egyfajta bekapcsolást jelent, és ilyenkor az illetékes légiforgalmi irányítók tájékoztatják a légtérhez közel tartózkodó felhasználókat, hogy ne lépjenek be és kerüljék el az adott légteret.

Lényeges, hogy egy eseti légtér legfeljebb hét napra igényelhető, és a kérvényt legalább harminc nappal a légtér igénybevétele előtt be kell nyújtani a HM-nek. A kérelmek elbírálása a prioritásukon alapszik. Ez azt jelenti, hogy ha a kérelemben szereplő időszakra egy magasabb prioritású kérelem érkezik, akkor az elsőbbséget élvez az alacsonyabb szintű művelettel szemben.

Az eseti légtér kijelölésére vonatkozó kérelem benyújtása illetékmentes, viszont igazgatási szolgáltatási díjat kell fizetni érte, ami kérelmenként kilencezer forint. Amennyiben az eseti légtér úgynevezett „zöld légteret”, környezetvédelmi szempontból korlátozott légteret is érint, akkor további tizennyolcezer forint környezetvédelmi szakhatósági eljárási díj megfizetése szükséges. Ezek jellemzően nemzeti parkok vagy természetvédelmi területek feletti légterek, amelyek a földfelszíntől kezdődnek és 1000 láb (300 méter), vagy 1500 láb (450 méter) magasságig terjednek.

Ezenkívül a helyi repülőterek és légiforgalmi szolgáltatók további díjakat vethetnek ki, így ezeket is figyelembe kell venni.

Aligha olvashatunk úgy a drónokról – nem véletlenül –, hogy az adatvédelem problémaköre ne jönne szóba. A járművek ezt a rájuk szerelt kameráknak, kis méretüknek és az egyedülálló repülési képességeiknek köszönhetik, amik miatt sem az adatkezelés ténye, sem annak befolyásolása kívülállóként nem, vagy csakis utólag, a jogsértés elkövetését követően lehetséges.

Ezért a jogalkotás próbálja elejét venni az ilyen eseteknek azzal, hogy súlyosabb következményekkel sújtja a jogsértőket, bízva abban, hogy ezeknek a szankcióknak megfelelő az elrettentő ereje. Ez egy közlekedési portál, ezért nem kívánjuk fölöslegesen jogi elméletekkel terhelni a kedves olvasót, de az alábbiakat minden távpilótának érdemes észben tartani.

Ahogy arra korábban is utaltunk, a lakott terület feletti repüléshez kötelező eseti légteret is egy adatvédelmi eszköznek tekinthetjük. Pusztán az eseti légtér kijelölésének és aktiválásának elmulasztása esetén is szabálysértést követ el a távpilóta, amiért helyszíni bírságot lehet kiszabni. (Itt azért szükséges még egy jogászi közbevetés: ez egy olyan szintű korlátozása a magántulajdonnak – hiszen a kertjében sem repülhet az ember, hacsak nem játéknak minősül a drón, azaz 120 gramm alatti és nincs rajta kamera sem –, ami felveti azt a kérdést, hogy valóban szükséges és arányos-e ez a szabály? Ennek az alkotmányossági kérdésnek az élét is elvehetné a jogalkotó a lakott terület fogalmának pontosításával.)

Ha valaki másról annak saját ingatlanán felvételt készít drónnal, magánlaksértést követ el, szabálysértésért akár elzárással is büntethető. Amennyiben ezt a tevékenységet a távpilóta rendszeresen elköveti, akkor már nem szabálysértési, hanem büntetőeljárás is indítható vele szemben. Aki az így készített felvételt interneten, vagy egyéb módon nagy nyilvánosság előtt közzéteszi, egy évig terjedő szabadságvesztést kockáztat.

A tulajdonosi, illetve lakói hozzájárulás és az eseti légtér között az az alapvető különbség, hogy előbbi minden esetben szükséges, utóbbi azonban csak a – bizonytalan jelentéstartalmú – lakott terület feletti repülés esetén.

Ezért nagyon fontos, hogy repülés előtt tájékozódjunk az eseti légtér szükségességéről, és/vagy szerezzük be a repüléssel érintett ingatlanok lakóinak hozzájárulását is, különösen, ha a készített felvételt közzé is kívánjuk tenni. Ahogy fentebb is írtuk, vita tárgyát képezheti a szabályozás arányossága, de ennek tisztázásig mindenkinek ezekhez kell igazodni, hiszen éppen az adatvédelem az a terület, amely mindmáig negatívan befolyásolja a drónok társadalmi elfogadottságát.

(Folytatjuk)