Európai vasúti jegyek: átok, vagy áldás?

Az alacsonyan lógó gyümölcsökre összpontosítva egyszerű megoldásra kell törekedni: az utasélmény az egyetlen szempont, ami számít.

A nemzetközi vonatjegyek foglalása sok esetben továbbra is embert próbáló feladat. De mennyire kell mindenre kiterjedőnek lennie egy megoldásnak? Szükség van-e az egész kontinensre kiterjedő ütemtervre, vagy elegendők lesznek a helyben meghozott stratégiai döntések? Ez volt a témája a közelmúltban Amszterdamban megrendezett World Passenger Festival panelbeszélgetésének.

A vasutat választók nagyjából két csoportba sorolhatók: az ingázókéba, akik napi rendszerességgel szállnak vonatra, és a turistákéba. Az utóbbi csoport tagjai gyakran előre terveznek, és ezért kevesebb problémával találkoznak „Hollandiában egységes fizetési, hozzáférési rendszer működik a különböző koncessziós területeken, ugyanazt a kártyát lehet használni az egész országban, legyen szó akár különböző szolgáltatókról. Technológiailag ugyanis bármi megoldható” – érvelt a fórumon Jean-Philippe de Rek, a Thales Netherlands munkatársa. „Ki tudunk fejleszteni olyan utazási kártyát, amely lehetővé teszi, hogy akár a római metrón, akár egy londoni elővárosi vonaton utazhassunk, vagy buszozhassunk. Hollandiában a különböző közlekedési társaságok szolgáltatásainak igénybevételére QR-kód vagy EMV-alapú intelligens fizetési kártya használatával nyílik lehetőség. Mindkét technológia a nemzeti fizetési rendszereken túlmutatóan is használható. Nem tudom eldönteni, hogy szükség van-e egy európai szintű szabályozásra, az egész kontinensre érvényes közlekedési kártyára, de Hollandiában az egységesítés segített eljutni oda, ahol ma tartunk” – állapította meg De Rek.

A moderátor Jon Worth (blogger, a Trains for Europe munkatársa) szerint jelenleg nehéz határokon átnyúlóan utazni (vesd össze: nemzetközi vasúti uatzások). Worth a tapasztalataiból vonta le ezt a következtetést, miután a legutóbbi nyarat azzal töltötte, hogy vonattal beutazta Európát. Szerinte prioritást kell élveznie a rendszeresen csak egyetlen határt átlépők zökkenőmentes utazásának. Søren Bom, Dánia fővárosi régiójának mobilitási, éghajlati és oktatási vezető tanácsadója egyetértett a megállapítással, mondván miközben a svédek többsége vonattal lépi át a dániai határt, fordítva ez már nincs így. Hogy miért? Mert amíg Svédországban applikációval lehet foglalni és fizetni, addig Dániában a kevésbé rugalmas megoldás utazási kártya használatos. Bom azzal érvel, hogy az ilyen jellegű kérdések megoldása nagyban megkönnyítené a nemzetközi vonatközlekedést. Az SBB képviselője, Alexander Gellner csatakozott az előtte szólókhoz: a rendszeres utazók érdekeit kell előtérbe helyezni, nem pedig azokét, akik „Helsinkiből szeretnének Lisszabonba eljutni”. Gellner megfogalmazta azt is, hogy miért hiányzik még mindig a központi, talán az egész EU-ra kiterjedő megközelítés. „A legtöbb szolgáltató, beleértve az SBB-t is, a belföldi piacra összpontosít, arra, ahol a bevételeik akár kilencven százalékát is megszerzik. Ennek a gyakorlatnak a fellazítását a nemzetközi vonatjegyek foglalásának szabványosítása segítheti elő.” Elsődleges megoldásként a UIC és a jegyértékesítők által kifejlesztett jegykiadó rendszerek szabványát, a nyílt, úgynevezett Open Sales Distribution Modelt, az OSDM-t említette. „Ez szabványosítani fogja az egész folyamatot, az országok számáról függetlenül” – így Gellnter.

„Az Európai Unió folyamatosan artikulálja a határokon átnyúló közösségi közlekedés fontosságát, de valóban mindent megtesz annak érdekében, hogy ez megvalósuljon?” – tette fel a kérdést Worth. Kimondva, kimondatlanul tudjuk, az Unió a vasút vonatkozásában elsősorban kijelentésekben erős, ami ebben az esetben valószínűleg nem is akkora baj: a beszélgetés résztevői ugyanis egyetértettek abban, összességében nem biztos, hogy a legjobb ötlet a foglalási folyamatra vonatkozó egységes uniós szabályozás. „Ez a piac talán túl nagy ehhez. Helyi megoldásokra van szükségünk, mivel az A és B országok közötti határ átlépése más megoldást igényelhet, mint a C és D közötti” – foglalta össze a vitapartnerek gondolatait Worth, nem vita tárgyává téve az alapvetést, miszerint „az alacsonyan lógó gyümölcsökre összpontosítva egyszerű megoldásra kell törekedni, mert végül is az utasélmény az egyetlen szempont, ami számít.”