Expressz járat az űrállomásra, Bajkonur–ISS 3 óra 3 perc!

Hamarabb értek fel, mint Moszkvából az űrrepülőtérre. Két fordulat, még dolgukat elvégezni sincs idő, de az űrbetegség jobb környezetben érheti az utasokat.

Indult a történet egy körülbelül kétnapos úttal, ennyi kellett sok-sok éven át, amíg a friss személyzetet szállító Szojuz eljuttatta értékes „rakományát” az űrállomásra: a harmadik föld körüli fordulatnál gyújtották be először az űrhajó hajtóműveit pályamódosításra, majd a negyedik fordulatnál, ezután következett a második nap a tizenhetedik keringés idején egy pályamódosítás, és gyakorlatilag a harmadik napon, a harmincnegyedik fordulat alatt történt a végső megközelítés, majd az összekapcsolódás.

2013-ban történt az első olyan repülés, amelyet hat órára, egész pontosan öt és háromnegyed órára sikerült rövidíteni. A „trükk” többek közt az időzítésben rejlett, a hordozórakéta indítása nagyjából akkor történt, amikor az űrállomás Bajkonur fölött húzott át, a kilenc perc után, ami a földkörüli pályára álláshoz kell, az összes szükséges pályamódosítást besűrítették a maradék időbe, aminek az az „ára”, hogy a két/három napos utazással ellentétben az űrhajósok magukon kell, hogy tartsák a világ legkényelmesebb ruházatának nem igazán mondható szkafandert.

Érdekes téma volt akkoriban, hogy az utasoknak épp, hogy van idejük olykor-olykor kinyújtani a lábukat, netán az orbitális kabinban elvégezni a dolgukat, erről most nyilván a három óra alatt nemigen nyílt lehetőség. Érdekes mozzanatok és érvek kerültek akkor nyilvánosságra arról, hogy viszont milyen biztonsági megfontolások szólnak a minél gyorsabb dokkolás mellett. Ahogy akkor megírtuk: ha a legkritikusabb szakaszban, a dokkolás során mondjuk meghibásodik az automata közelítési rendszer, netán valami gond van a kormányhajtóművekkel, vagy bármi más miatt meghiúsulna az átszállás az űrállomásra, és ha ez hat óra és nem két-három nap repülés után derül ki, akkor a Szojuz még plusz három-négy napra elegendő levegő- és más készletekkel tarthatja életben az űrhajósokat, amíg megoldják a problémát, vagy dokkolás nélkül visszatérnek a Földre.

Az is fontos szempont, hogy az „űrbetegség”, ha (olykor a leggyakorlottabb – űrhajóst is) elkapja, általában hat órával start után jelentkezik, és jó, ha ez már az ISS tágas és biztonságos fedélzetén következik be.

A mostani három órás repülést – az egyik űrhajós, Rizskov megjegyezte, gyorsabban értek az űrállomásra, mint Moszkvából Bajkonurba –  komoly biztonsági próbák előzték meg, méghozzá a Progressz teherűrhajókkal, amelyek közül már ötnek sikerült az új eljárással az ISS-hez eljutni, a legrövidebb idő három óra és 48 perc volt, még 2018-ban.

A szerdai, két földkörüli fordulat után sikeres dokkolással zárult gyorsjárat során Szergej Rizskov, Szergej Kudj-Szvercskov és Kate Rubins csatlakozhatott a jelenlegi háromfős személyzethez, Anatolij Ivanisin és Ivan Vagner orosz, illetve Chriss Cassidy amerikai űrhajóshoz, akik hét nap múlva térnek vissza a földre. Novemberben - néhány héttel a korábban bejelentett időpont után – egyszerre négyen jönnek majd fel az amerikai Dragon úrhajó első, már nem kísérleti, hanem „menetrend szerinti” repülésével. Sőt, lehet, hogy még mindig ez a személyzet fogadja majd a még újabb amerikai űrhajót, a Boeing CST-100 Starlinert, amely még utasok nélkül kapcsolódik az űrállomáshoz.

Az amerikai Rubins, aki másodszor repül és már két űrsétát is végrehajtott, épp 42. születésnapján indult az állomásra, és amikor a repülésirányítás felköszöntötte, azt mondta, ez volt eddig élete legjobb születésnapja. Ivan Vagner a Twitteren adta közre fotóit arról, hogyan látták az űrállomásról a bajkonuri indítást, majd a közelítő űrhajót.