Fuggerth-mozdonyok új forgóvázon

A Csörgőnél kizárólagos, a Szilinél is ma már egyetlen H0-s gyártó, a Fuggerth termékeivel sokszor meggyűlt a baja a modellezőnek. Főleg a hajtásra panaszkodnak: a korai darabokon a zajosságra, kerregésre, az utóbbi időben (azon kevés példánynál, ami szerencsésen elkészült) a pontatlanságból fakadó átugró fogaskerekek miatt.

E videón mindkét, tehát a későbbi átugrós-szitálós, és a régebbi, egyszerűen csak zajos változat is megtekinthető. A zörejeket még a hangdekóder sem tudja elnyomni, a rossz fogaskerekek miatt emelkedőn való vonaglást pedig nézni is rossz.

Szinte iparág alakult a probléma megoldására: többen gyártanak hozzá jobb minőségű fogaskerekeket, csigát, mások hézagolással tesznek csodát. Ezekkel a módszerekkel – főleg együttes használatukkal – nagyjából tízezer forintért gatyába lehet rázni a mára használtan is igencsak megdrágult M41-eseket és V43-asokat. Ellenben egyik sem szünteti meg véglegesen a bajok fő forrását, a tervezési gondokat, a szerkezeti hiányosságokat. Ezek egyike a kerékpárokat és a köztes fogaskerekeket függőlegesen pozicionáló és megtartó alsó forgóváz-takaró könnyen deformálódása. Ha elgörbül, vagy eleve pontatlan, akkor a jóisten sem tudja megakadályozni a lötyögést, netán a fogaskerekek átugrását nagyobb terhelésnél. Ugyanezen alkatrész (a zárt formája miatt) annyira lelóg, hogy kocsi-szétakasztókon, sőt, némely drabálisabb szívdarabbal szerelt kitérőn simán felakadhat a mozdony. Mások az annak idején az olcsón megkapható Roco DB 215/218-asok forgóvázának átalakításával oldották meg a kérdést – ehhez nagy ügyesség és speciális szerszámok is kellettek, mert a tengelytáv és a felfogatás módja igencsak más.

És van, aki úgy döntött, megépít egy olyan alkatrészt, amiben kizárólag a maszkok származnak az eredeti zsámolyból. Ezt szeretnénk bemutatni, kezdve a lényeggel, a sima futást garantáló, sokkal csendesebb működéssel. A filmecske az első elkészült, még nem tökéletesen beszabályozott (ezért némi hintázást mutató), új alkatrészekkel felszerelt Csörgőt mutatja be, tisztes terheléssel: húz egy dummy Szilit és három rettenetesen rosszul futó (régi Piko fék kerékpárokkal rendelkező) Fuggerth GYSEV kocsit (ezek 36 ezrelékes lejtőn az ívbe érve konkrétan megállnak, akkora a súrlódásuk – szándékosan kerültek rá, meg persze passzolnak is a GYSEV-től származó, átszámozott Csörgőhöz).

Ha kíváncsiak a műszaki megoldásra, íme a leírás: az új forgóvázak háza tömör rézből marással és fúrással készült. Fent az új csiga (perselyezett tengellyel), alatta a közvetítő áttétel, alul pedig a szintén új kerékpárok és a köztük lévő fogaskeréksor helyezkedik el. Mindnek saját, fix tengelye van, így az illesztések örökké optimálisak.

A Fuggerth gyári felfüggesztése (ami lötyög, a forgóvázat tulajdonképpen a kapcsoló szerkezete tartja a helyén: ha nincs ott, annyira el tud mozdulni lefelé, hogy a kardántengely kiesik a fészkéből) helyett saját, fröccsöntéssel készült alkatrész látható keresztben a műanyag főkereten. Ezen fordul el a zsámoly, fém csapon, a stabilitást Seeger-gyűrű biztosítja.

Alul új takarólemezt látunk, ez jóval magasabb, mint a régi, felakadásra hajlamos. Egyedi az áramszedő kialakítása is; a réz ház miatt nem oldalt, hanem a kerék futófelületén érintkezik. A gyári maszk és a vonószem is megmarad, ezek változatlan használatához igazított a forma.

A cseréhez elég komoly beavatkozásra van szükség. Ahhoz, hogy fel lehessen szerelni a konzolokat, szét kell választani a műanyag főkeretet és a fém mozdonysúlyt, ehhez ki kell venni a helyéről a motort is. Így aztán az átépítést is maga a készítő végzi, a komplett mozdonyt kéri, és készen adja vissza. Ha szükséges, egyúttal ellátva digitális előkészítéssel – úgyis szét van szedve, leforrasztva az eredeti kábelek, tehát ha még analóg a modell, kézenfekvő az egy időben történő bővítés. Bármelyik középmotoros M41-es alkalmas az átalakításra, az összes formájú mozdonysúllyal kompatibilis a kialakítás.

A csendes, simábban futó, a fém alkatrészek miatt kicsivel nehezebb (25 grammal, 410 helyett 435 gramm lesz a Csörgő tömege) mozdony forgóváz-cseréje alkatrészekkel, munkadíjjal együtt 25 ezer forint. Nem kevés, de végleges megoldás az összes ismert nyűgre. Ahhoz, hogy az legyen, sok tucatnyi munkaórát kellett kísérletezéssel tölteni, hozzá eszközöket vásárolni, fémet megmunkálni, finoman futó fogaskerekeket importálni. A még működőképes régi, maszk nélküli egységeket – a krónikus alkatrészhiány miatt – 6–8 ezer forintért el lehet adni, vagyis így 17–19 ezret kóstál a feljavítás.

Mivel nem látszik alternatíva az eredetiben bő 40 éve dolgozó, és még a közeljövőben biztosan futó M41-esek és fél évszázada a sínpárjainkat koptató, a szintén még sokáig használatban maradó V43-asok Fuggerthen kívüli gyártására, ezért hosszabb távon gondolkodva, netán sokat futtatva a modelleket, ez egy ésszerű beruházás.

A készítő rövid portréja

Tóth György (a különféle fórumokon: „HOTotya”) vasútmodellező és mellette modellekbe való hajtásokat készítő autodidakta szakember. A saját régi DR-es Gützold és Piko mozdonyait (BR 01, BR 03, 118, 120, VT 185 stb.) építette át először, aztán később jutott másoknak is a réz forgóvázakból, esetleg komplett alvázakból és hajtásokból. 1:87-ben C50-est és bármi nagyobbat megcsinál, amire sikerül rávenni; de dolgozik TT-ben is, ahol legalább akkora, ha nem nagyobb szükség van a régi mozdonyok felújítására. Honlapunkon eddig az M31-est bemutató videós anyagban szerepelt a munkája, a Zetor alá ő épített teljesen új hajtást, Piko kerekekkel.

A növekvő baráti megkeresések okán ma már CNC-vezérelt kis fémmegmunkáló gépet, apróbb alkatrészek előállításához fröccsöntő szerkezetet, sőt, pár hete még egy 3D-s nyomtatót is használ – mindezt elsősorban hobbiból, mert ha összeadná a befektetéseit, majd elosztaná az eddig elkészült termékek között, azok megfizethetetlenül drágák lennének.

Ha érdekli a Fuggerth M41-es fenti átalakítása, netán a Fuggerth V43-asa rakoncátlankodna, a készítőt a linkre kattintva keresse.