Határhegyi hangok: elveszik-e a repülőteret?

Márványi Péter   ·   2014.04.13. 16:15
cim

Reptéri csendélet a hangár felől. Klikkeljen a képre és nézze meg galériánkat!

Öröm és aggodalom

A Magyar Vitorlázórepülő Szövetség üdvözli a kedvező fejleményeket, amelyek hatására mindkét törtélelmi repülőklub, immár senki által sem nem vitatottan újra használhatja Dunakeszi sportrepülőterét.
Aggodalommal tekintünk ugyanakkor a hármashatárhegyi és szolnoki hírekre, amelyek sajnálatos módon jelzik: a magyar repülőélethez nélkülözhetetlen repülőterek helyzete továbbra is rendezetlen, így több száz repülő karrierje, előrehaladása és sporteredményei kerülhetnek veszélybe. Az eddigi tapasztalatainkból kiindulva azt látjuk: a kialakult helyzet megoldására valószínűleg országos szintű intézkedésekre lesz szükség.
Az MVSZ elkötelezett a hazai sportrepülőterek kérdésének rendezésében, nyitott a megoldásban való aktív közreműködésre, és továbbra is keresi ehhez a munkához a partnereket.
Addig is, amíg az ország összes repülőterének helyzetét rendező, mindenki számára megnyugtató megoldás megszületik, mindenben készen állunk a nehéz helyzetbe került egyesületeink – lehetőségeink szerinti – segítésére, és erre kérjük szerencsésebb helyzetben lévő klubjainkat is.
A szezonkezdéshez mindenkinek jó leszállást, és mindenekelőtt biztonságos repülést kívánunk.

Az MVSZ elnöksége

Kipakolás és kipakolás között nagy a különbség. A szombat eleinte nagyon jó idővel kecsegtetett, amit azon is le lehetett mérni, hogy a hármashatárhegyi csapat, a Műegyetemi Sportrepülő Egyesület reggel szép kis flottát pakolt ki a 31-es startra a hangárból, igaz, a gépek többségét várakozóra. Viszonylag erős a szél, ilyenkor errefelé ugye sok évtizede az a nagy kérdés, tart-e a lejtő? Két ifjú szakszós-jelölt, egy hölgy és egy fiatalember neki is indult a Ka-8-asokkal az ötórának, de néhány perc múlva mindketten már a földön voltak megint, no majd legközelebb...

Kipakolás és kipakolás között nagy a különbség. A kipakolt gépek körül, a vörös négyszögben, két visszatolás között sűrűn hallani, miről beszélnek szakszósok és kezdők, arról a kipakolásról, amiről a hivatalos szervek írtak váratlan hivatalos levelükben, ami persze számítógéppel készült, de valamitől tollal került rá a feladás dátuma, április 7. És szerepel a levélben egy másik dátum, április 16. Aznapra kellene kipakolnia a hármashatárhegyieknek. A hangárokból is. Végleg.

Ahogy egy a neten forgó bejegyzés röviden összefoglalja: „Mint sokan tudjátok, tavaly nyáron a reptér tulajdonosa, a magyar állam, kifogásolta a reptér kezeléséért tett szerződésben előírt munkáinkat és erre hivatkozva felmondta a szerződésünket. Ez ellen természetesen ellentmondással éltünk, hiányosságainkat pótoltuk, a felmondás ellen jogi eljárást indítottunk a bíróságon. Azóta viszonylag csend volt, nyilván bírósági tárgyalás még kis sem volt tűzve, majd ma küldtek egy levelet, miszerint hét nap múlva (vagyis 16-án, szerdán) 10:00-kor átvennék a kiürített repteret tőlünk.”

Szóval ahogy e sorok írója tapasztalhatta, a határhegyiek a délelőtt betolakodó cirrusréteg ellenére nyugodt üzemnapot tartottak szombaton is. A beszélgetésekből az tűnt ki, hogy többnyire úgy vélik: mivel folyamatban lévő bírósági ügyről van szó, amelyben még nincs ítélet, ehhez képest másfajta döntést, bármilyen döntést kikényszeríteni egy jogállamban nem lehet.

Kipakoltak és repültek.

Repülhettem én is egy rövidet, köszönet érte a határhegyieknek. Megint élvezhettem, milyen fantasztikusan szép errefelé az amúgy is gyönyörű vitorlázó élmény, amint a gép a csörlésből kiszökken a dombok-hegyek közül. Igaz, a város panorámája kicsit párás volt, de a tavaszi hegyek, megspékelve a Vöröskőváron próbálkozó színes siklóernyőkkel, a határhegyi torony komolykodó sziluettje, az Újlaki-hegy, a gerinc zöldje, olyan látvány- és élmény-együttes, amivel nemigen tudja más repülőtér megajándékozni a repülő embereket.

A földön pedig kirándulók hada egyszerűen szereti nézni a finom suhogással égnek törő majd leoldó gépeket, szemlátomást a táj attrakciójának része, ahogy a leginkább természet-közeli repülési módok egyike, a motor nélküli szárnyalás felfrissíti a szép zöld vidéket.

Néhány forduló, egy apró fél méteres emelés, de nem csavarjuk sokat: ha nívó alá kerülünk, nincs mese, le kell szállni, az utolsó tízmétereken még egy jó ki traverz teszi érdekessé a megközelítést, hogy brummog az öreg Ka-7-es csúsztatáskor! Aztán már a mezőn zötyögünk, és persze toljuk vissza a gépet, ismét várakozásra.

Érdekes, ahogy a rövid, de gyönyörű repülés pillanataiban visszanézett az ember erre a szépen elnyúló zöld mezőre, nem jutott eszébe, csak amikor megint földet ért és a lábai a reálisan biztos talajt taposták, szóval akkor gondoltam megint arra, hogy de hiszen ezt a mezőt el akarják venni a vitorlázórepülőktől.

Ka-8-asok startra készen

Szerdán, amikor a hivatal képviselői megjelennek, nem lesz repülés, de azért a repülőklub tagjainak többsége mégiscsak ott lesz a hangároknál. És az iho/repülés is ott lesz megint Határhegyen.

Határhegy: gyönyörű táj a beleillő repülőtérrel

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Kapcsolódó hírek

Repülés Katonai repülés

Elment az utolsó Puma is

MTI/iho   ·   2021.01.24. 09:10

Végső búcsút vettek szombaton Budapesten a 97 esztendős korában, december 30-án elhunyt Frankó Endre nyugállományú főhadnagytól, aki a legendás 101. Puma Honi Légvédelmi Vadászrepülő Osztály utolsó, harcban is bevetett pilótája volt.