Hatvanéves találkozón a vasútgépészek

A Vasútgépészeti Technikumban 1963. július 13-án végzett osztály tagjai a budapesti Lakomativ Étteremben gyűltek össze emlékezni.

Az egykori Vasútgépészeti Technikumban végzettekre már az ötvenes évek elején igény mutatkozott a vasútnál: a technikusképzésre szükség volt a vasúti vontatás lassacskán beinduló korszakváltása, a gőzmozdonyról a dízel-, és villamos vontatásra való átállás egyre erősödő követelményei miatt. Ez az igény szülte meg a MÁV keretében működő vasúti középiskolát, ami az 1952/53-as tanévben kezdte meg önálló működését.

Az iskola új otthont kapott Budapest VII. kerületében, a Damjanich utca 4. szám alatti patinás kétszintes épületben, ahol 1920 óta jellemzően különböző tanintézmények váltják egymást. Ma a Molnár Antal Zeneiskola működik itt.

A Vasútgépészeti Technikum fennállása alatt, 1971-ig 2050 tanuló szerezte meg a technikusi oklevelet (1263 nappali, 385 esti és 402 levelező tagozaton), mintegy 140 kiváló szaktanár irányításával. A technikus képzés nem szakadt meg, csak éppen átalakult és más helyszíneken, más formában folytatódott, hiszen a technikusok munkájára azóta is nagy szükség van!

Balogh Imre, az 1963. júliusában végzett osztály tagja az iskola egykori épülete előtt állva mesélte el, hogy országos beiskolázású intézmény révén az itt végzettek – így a most ünneplő osztály tagjai is – az ország számos különböző pontjára tértek vissza tanulmányaik után, és kezdték el munkájukat. A BKV szentendrei Városi Tömegközlekedési Múzeumának korábbi igazgatójának elmondása szerint ez a szétszórtság volt az oka annak, hogy hosszú ideig nemigen találkoztak az egykori osztálytársak, még végül a huszadik évforduló hozta el a gyökeres fordulatot: ettől kezdve rendszeressé váltak ezek a találkozók, amelyeket az ország számos pontján, például Szentendrén, Pakson vagy éppen a Balatonnál tartott meg a kompánia. Nem mindenki állt a vasút szolgálatába, a végzettek valamivel kevesebb mint fele más vállalatoknál helyezkedett el; de volt olyan is, aki 43 évig dolgozott a MÁV-nál.

Az idei találkozó a vasút mellett a 60-as szám köré szerveződött, hiszen nem csupán érettségük hat évtizedes évfordulója, hanem számos más hatvanas évfordulónk is van idén. Így például a vasút korszerűsítését szolgáló – akkor új – vontatójárművek, így az 1963-as évben állt szolgálatba az első V43-as Szili, illetve ekkor vásárolta meg a Nohabokat az államvasút.

Az esemény egyik fő szervezője, vasútbarát körökben az osztály talán legismertebb tagja Nagy József, – a bugaci kispöfögések Nagy Józsija, a szegedi Vasúttörténeti Alapítvány vezetője, nyugállományú MÁV főtanácsos – a Magyar Pálinka Lovagrend Dél-magyarországi Főkapitányaként részt vett a Gyulai Nemzetközi Pálinkafesztiválon idén megtartott „Nemzeti Összetartozás Pálinkája” (az augusztus 20-ai Magyarok kenyere mintájára szervezett) összeöntésén, és a díszes Herendi-porcelán kulacsok közül a 60. sorszámút hozta magával a találkozóra.

A stílusosan egy vasúti témájú étterembe – ahol az asztalok között kerti vasúti jellegű hálózat működik és a kis vonatok hozzák ki a megrendelt italokat – szervezett, jó hangulatú összejövetelen az iskolai közös történeteken kívül felelevenítették a 60 év alatti szakmai és családi emlékeket. Az osztály megmaradt tagjai közül csupán két fő nem tudott eljönni a találkozóra, viszont többen is házastársukkal együtt érkeztek az összejövetelre, ahol rögtön el is kezdődött a soron következő, jövő évi találkozó ötletelése, szervezése.