Irak légvédelem nélkül marad?
Russel J. Handy, az iraki légierő kiképzésének támogatásáért felelős amerikai tábornok jelezte, nincsenek tervek arra nézve, hogy az amerikai csapatok, így a vadászgépek távozása után ki fogja biztosítani az iraki légtér vadászvédelmét. Márpedig a decemberben a szárazföldi erőkkel együtt az Amerikai Légierő és a Haditengerészet vadászbombázói is elrepülnek – eddig ezek a gépek adták a készültséget Irak repülőterein.
Az iraki légierő számára már megrendeltek 18 F–16C/D Block 50/52-est, melyek majd F–16IQ jelzéssel állnak hadrendbe. Igaz, a fegyverzet korlátozott lesz. A légvédelmi feladatokat AIM–9L/M–8/9 Sidewinder és AIM–7M–F1/H Sparrow légiharc-rakétákkal repülhetik majd. Bár a gépek az AIM–9X és az AIM–120D AMRAAM légiharc-rakétákat is képesek lennének alkalmazni, de ezt az Egyesült Államok nem adja át. Annak ellenére sem, hogy a térség több államában is hadrendben állnak ezek a jóval modernebb fegyverrendszerek.
A repülőgépek leszállítása, illetve a jelenleg is az Egyesült Államokban tanuló iraki vadászpilóták képzésének üteme miatt azonban még a legjobb esetben is 2013-ig Irak nem fog rendelkezni olyan vadászgéppel, mely képes lenne légtérvédelmi és -felügyeleti feladatokat végrehajtani. Ez egyben azt is jelenti, hogy kis túlzással az repül be Irak légterébe, aki csak akar. Például egy Irán ellen hadműveletbe induló izraeli csapásmérő kötelék, de ez persze csak elméleti elképzelés. Irak civil légiforgalmát már most is az ország ellenőrzi, s folyamatos az ország telepített légvédelmi lokátorrendszerének fejlesztése is.
Az 5000 fős iraki légierő jelenlegi legkomolyabb harci repülőgépei a Cessna 208B Grand Caravan turboprop könnyű szállító repülőgépek felfegyverzett változatai. A gép AGM–114 Hellfire irányított levegő-föld rakétái nem alkalmasak légtérvédelemre, de persze maga a gép sem légi harcokra termett.
A tábornok optimista véleménye szerint Irak légterének és szuverenitásának biztosítása nem csupán vadászgépekkel, de diplomáciai, illetve gazdasági eszközökkel, egyezményekkel is biztosítható. Ezt a kijelentést a térség történelmét és jelenlegi biztonságpolitikai helyzetét figyelembe véve azért illik óvatossággal kezelni. Itt elég csupán Szaúd-Arábia sok milliárd dolláros, több vadászbombázó-típusra is kiterjedő beszerzéseire gondolni az elmúlt évek során.
