Japán harmadik legnagyobb repülőterét akkor most elnyeli a tenger, vagy sem?

Amikor 1994-ben megnyílt a japán Kansai International Airport, csodájára járt a szakma: a légikikötőt az Oszakai-öbölben egy mesterséges szigetre építették, és több mint 20 milliárd dollárba került.

Mostanra a Kansai International Airport (Kanszai Kokuszai Kúkó, IATA: KIX) számos nagy légitársaság (ANA, FedEx Express, Japan Airlines, Jetstar Japan, Nippon Cargo, Peach Aviation) központjává vált, idén kishíján hetven különböző utasszállító-, illetve húsznál is több kargó légitársaságot szolgál ki. Egyik legfőbb ismérve: 1994. szeptemberi megnyitása óta itt még egyetlen utaspoggyász sem veszett el közvetlenül a repülőtér üzemeltetőjének felróható okok miatt. Ez Japán harmadik legforgalmasabb repülőtere, közvetlenül a tokiói Haneda (HND) és Narita (NRT) mögött. Tavaly 169 774 érkező és induló járatot kezelt, létesítményeiben 25,9 millió utas fordult meg, és a trendek emelkednek.

Kérdés, vajon meddig? Felmerült ugyanis egy probléma, a Kanszai gyorsabban süllyedt a tengerbe, mint azt a kezdetek kezdetén a szakemberek modellezték. A repülőteret azért létesítették, hogy enyhítsék az oszakai Itami (ITM) zsúfoltságát, s mivel a szárazföldön nem volt elég hely, úgy döntöttek, hogy az Oszakai-öbölben építik fel az új légikikötőt. A sziget „megteremtése” a több mint húsz méter mély öbölben természetesen folyamatos kihívás elé állította a mérnököket. A tengerfenék itt erősen agyagos, ezért számították arra, hogy a mesterséges sziget súlya alatt összetömörödik az aljzat. Miután 48 ezer, tetraéder alakú betonelemmel elzárták a tengertől az első, négyszer egy kilométeres területet, az így kialakult medencét 21 millió köbméternyi földdel töltötték fel, és 1990-re elkészült a szigetet a szárazfölddel összekötő három kilométeres híd is.

Csakhogy már a munkálatok közben észlelték a vártnál gyorsabb süllyedést, és a folyamat lelassítását célzó műszaki beavatkozások egyre csak srófolták felfelé a beruházás költségeit. Ám mire 1991-ben megkezdték a reptéri terminál építését, úgy tűnt, megoldották a problémát: az épületet olyan oszlopok tartják, amelyek magassága hidraulikus emelőkkel folyamatosan növelhető. A megoldás azonban egyrészt költséges, nehéz fenntartani, másrészt eleinte nem bizonyult kielégítőnek, és félő volt, hogy 2050–60-ra a futópályák – ezekből kettő van, a megnyitás után 18 évvel fogadta és indította az időközben megépített második az első repülőgépeket, így a KIX jelenlegi területe 5,1 négyzetkilométer – betonját a tenger hullámai fogják nyaldosni.

Az aljzati üledék, illetve a feltöltés azonban már nem tömörödik össze olyan gyorsan, mind korábban, a süllyedés üteme lelassult, és a folyamatos erőfeszítéseknek hála tavaly már csak hat–hét centiméter volt. Az viszont további fejfájást okozhat a mérnököknek, hogy ez a süllyedés nem egyenletes, a KIX egyes fertályait különböző mértékben érinti.

Mindazonáltal Kanszai kilátásai pozitívak, üzemeltetője (ugyanaz, mint nálunk: a Vinci) már a bővítésébe kezdett, hogy a légikikötő kapacitását évi 40 millió utasra növelje. Bár a jelenlegi helyzet megszilárdítása költséges és kihívásokkal teli, a címben feltett kérdése a válasz: az elnyeléstől még évtizedig nem kell tartani.