Kabul: dráma földön és levegőben, dráma a repülőtéren

Afgán civilek a betonon, bázis az északi oldalon. A jelek szerint sikerült „felszabadítani” a reptér egyetlen pályáját, mert egy francia és egy német A400-as már megjárta Kabult. „Sarkon fordult”, és a város felett várakozó polgári gépek. Holttest a futóaknában, C-17-es 670 menekülővel. Az afgán légierő kirepült Afganisztánból.

A világsajtót természetesen bejárták a képek, videók a kabuli repülőtér iszonyatos zűrzavaráról, a parkoló és nem is biztos, hogy induló polgári gépek megrohanásáról, a felszállópályát elözönlő tömegről, ami megpróbál versenyt futni az amerikai szállítógéppel és közben felkapaszkodni rá, a C-17-es futóaknájából kizuhanó emberekkel. Hogy még drámaibb legyen a helyzet, az egyik, Kabulból indult C-17-es start után nem tudta behúzni a futóját, ezért egy „harmadik országban kellett leszállnia, ahol kiderült, egy holttest van a futóaknában.

Egy orosz érdekeltségű angol nyelvű portál valószínűleg a következő napok egyik jellemző „topic”-ját vetíti előre, amikor azt írja, az egész reptéri zűrzavarért csakis az amerikaiak a felelősök. Aztán a moszkvai külügyi szóvivő állította, hogy az amerikaiak okozták a káoszt a légikikötőben, sőt, már felbukkant az a vád is, hogy ők lennének azok, akik obstruálják a polgáriak kimentését.

Aki közelebbről megnézi ennek a légikikötőnek a szerkezetét, az láthatja, hogy a Kabul International – mint a jelentősebb afganisztáni repterek mindegyike, illetve sok más reptér a világon másfelé – vegyes üzemeltetésű. Főként katonai bázis, de jelentős részében polgári, ami a felvételeken jól megkülönböztethető, északon vannak a katonák, délen a civil terminál. Mármost valószínűsíthető, hogy amit az amerikaiak mindenképp le tudnak védeni, az az északi bázisrész, ahol pedig a látványosan szörnyű jelenetek zajlottak, az a déli.

Ha a bázis működőképes marad, akkor bízvást folytatható a légihíd a külföldiek kimentésére, ami önmagában is sokezres elszállítandó embertömeget jelent. A nagy kérdés az volt, hogy képesek-e az amerikaiak szabadon tartani az egyetlen pályát, amit csak úgy tudott egy C-17-esük használni, hogy egy Apache harci helikopter kvázi lekergette az embereket a betonról. A legfrissebb jelentések szerint a franciák és a németek egy-egy A400-asa sikeresen földet ért a reptéren, tehát a jelek szerint keddre virradóra sikerült normális körülményeket teremteni a pálya körül is.

Az orosz portál értesülései szerint ugyanakkor a tálibok ultimátumot intéztek: ha az amerikaiak nem tudják helyreállítani a repülőtéren a rendet, akkor ők jönnek megtenni ezt, aminek a következményeit nehéz kiszámítani. Lehet, hogy véres manőver lesz, de lehet, hogy most már az afgánok inkább félnek a tálib fegyveresektől, mint az amerikaiaktól. A tálibok pedig nyilván úgy értik a rendteremtést, hogy az történjen meg a déli részen is, és ha ez az amerikaiaknak nem sikerül, vagy ha nem is akarják, akkor ez lehet a tálibok számára az indok a reptéri helyzet rendezésére. Viszont egy ilyen mozzanat túlságosan kockázatos, a tálibok és az amerikaiak közvetlen ütközésétől a jelek szerint egyelőre Kabul meghódítói is tartózkodnának. Az Egyesült Államok mindenesetre plusz ezer főnyi katonaságot küld Kabulba a reptér biztosítására, így az ottani erők létszáma hatezerre nő.

A kabuli polgári repülési hatóság Afganisztán légterét nem irányított katonai légtérnek nyilvánította, innentől kezdve bármilyen légijármű csak a saját felelősségére próbálkozhat berepülni és leszállni bárhol az országban. Az irányítást Kabulban átvették az amerikaiak, mert a repülőtér afgán személyzete már vasárnap elmenekült, illetve az ottani légiforgalmi irányítók egy része az első lehetséges alkalommal az amerikai katonai gépek egyikén hagyta el a repteret.

A törököknek még hétfő reggel sikerült leszállniuk egy Turkish 777-essel, ami csak másodszori próbálkozásra tudott aztán fel is szállni. Az Air India utolsó járata még vasárnap indult el Kabukból. A társaság Chicago–Delhi járata Afganisztán fölé érve, rövid ott tartózkodás után „sarkon fordult”, és szinte kimenekült az afgán légtérből. Az Emirates Dubaj–Kabul járata már a kabuli megközelítésnél tartott, amikor a személyzet ismét emelkedésbe vitte a 777-est, a gép még fél óráig kőrözött a főváros fölött, majd visszaindult, és összesen nyolc órányi repülés után landolt Dubajban. Azóta gyakorlatilag valamennyi légitársaság elkerüli Afganisztánt, miközben az érintett országok a katonai szállítóflottáikat vetik be az evakuálásra. A franciák az Emirátusokban az Al Dhafra bázison tartanak egy A400-ast és egy C-130-ast, valószínűleg ez az a gép, amely végül kedd hajnalban mégis elrepült Kabulig. A német légierő egy gépe Türkmenisztánban kellett, hogy várakozzon, amíg landolhatott a Hamid Karzai International pályáján, a török légierő szállítógépe pedig Pakisztánban várja, hogy Kabulba repüljön. .

Bejárta a világsajtót a szenzáció, miszerint az amerikai C-17-es nyolcszáz emberrel a fedélzetén szállt fel még vasárnap és repült az Emirátusokba, később kiderült, hogy kevesebben, csak 640-en voltak a gépen, ami Katarba repült. A sajtótermékek azt emlegették, hogy a gép tervezett kapacitása mindössze százegynéhány ejtőernyős vagy 130 körüli felfegyverzett katona, node az is világos, hogy ebben az esetben inkább az számított, hogy a gép maximális terhelhetősége közel nyolcvan tonna, ami poggyász és felszerelés nélküli utasok esetében még úgymond beleférhet. Pláne, hogy a gép a szokásos hatótávolságának csak kis részét kellett, hogy kihasználja, tehát nem kellett teljesen feltankolni az útra. Újabb információk szerint felszállás után nem sokkal a gép a levegőben kapott kerozint, tehát még könnyebb lehetett a felszállás a nagyobb teherrel. Hasonló akció zajlott, bár békésebb körülmények között a Fülöp-szigeteken 2013-ban, ahol egy tájfun nyomán 670 embert szállított biztonságba egy Hawaiin állomásozó C-17-es.

Az egy repülőgéppel szállított emberek világrekordját az izraeli El Al egy, azóta társaival együtt már nyugdíjazott Boeing 747-ese tartja. Annak a légihídnak egyik gépe volt, amely 1991 májusában Etiópiából menekítette ki az ottani zsidó közösséget csaknem teljes egészében. A géppel az utolsó repülések egyikén összesen 1122 személy jutott Izraelbe, köztük azok a kicsik, akiket az anyjuk a szoknyájukba rejtve csempésztek a fedélzetre, és az a kettő is, aki a mintegy háromórás út alatt született a Jumbón.

A ma már gyakorlatilag nemlétező afgán légierő jónéhány gépe repült ki az országból, elsősorban a határos FÁK-országokba, az afgán elnök Taskentben landolt, állítólag hatalmas mennyiségű pénzzel. Orosz közlés szerint Üzbegisztánban, a Termez nemzetközi repülőtéren negyvenhat afgán felségjelű gép szállt le, amelyeket az üzbég légierő kényszerített landolásra, mert engedély nélkül repültek be az ország légterébe, a gépeken összesen 585 „felfegyverzett személy” utazott.

A hírügynökségek leginkább egy Super Tucanóval foglalkoztak, a 22 hasonló típusú gép egyikével, amit az afgánok az aszimmetrikus hadviselés eszközeként használtak földi célpontok támadására. A gépet az első hírek szerint az üzbég légvédelem lőtte le, de friss orosz információk szerint valójában a légcsavaros-gázturbinás brazil gyártmányú gép az üzbégek egyik MiG-29-esével ütközött. Úgyhogy nem két, hanem három pilóta kellett, hogy az affér miatt katapultáljon.