Kényszerleszállás, baleset? Nem, terepreszállás!

Cikkünk végén megidézzük az esetre érvényes jogszabályt is!

Korábban írtuk:

Izgalmasnak látszó rendőrségi hír járta be a netes világot a hét elején: az ORFK közlése szerint ugyanis „ismeretlen okból leszállni kényszerült” egy vitorlázó repülőgép, sőt az ORFK sajóügyeletese az MTI-nek úgy nyilatkozott, hogy senki nem sérült meg a „balesetben”. A látványos felütés után most nézzük az unalmas valóságot.

A szerkesztőség és a rendőrség levélváltása

„Hatóságunkhoz érkezett megkeresésére hivatkozva tájékoztatom, hogy a Budakalászon történt eset kapcsán a rendőrség szabálysértési eljárást indított, melyről a vonatkozó jogszabályok értelmében bővebb tájékoztatás nem adható.”
Beluzsárné Belicza Andrea
r. százados, sajtószóvivő Pest Megyei Rendőr-főkapitányság

Mi is történt?

Volt régen egy Index-fórum (lassan két éves az utolsó hozzászólás), aminek az a címe: médiaszerencsétlenség a repülésben. Ennek a szerencsétlenségnek egyik eklatáns példáját láthattuk, amikor terepre szállt egy vitorla Budakalászon. A probléma két okból adódott: egyrészt az évnek ebben az időszakában viszonylag kevesen szállnak terepre (hiszen a szezon még nem kezdődött el), másrészt pedig a Megyeri-híd budai oldalán ritkán van vitorla-forgalom, elsősorban a légtér adottságai miatt.

A valódi történet eléggé prózai, és viszonylag unalmas is: Dunakesziről éves ápolásra Budaörsre repültünk át három gépet, mert azokat az MRSZ tartja karban. Mivel a Wilgát mindenképpen át kellett vinni, logikus és költségtakarékos ötletként elhatároztuk, hogy két vitorlát is átviszünk, egy füst alatt, páros vontatásban. Ez a művelet nem kockázatos, bár bonyolultsága miatt tapasztalt pilótákat igényel a vontatógépben és a vitorlázókban egyaránt. Ennek megfelelően nagy gyakorlattal rendelkező személyzet repülte mind a három gépet.

A hét eleji kedvezőtlen időjárás miatt az eredetileg hétfőre tervezett átrepülést keddre kellett halasztani. Ekkor egy kicsit jobb volt az idő, a napsütés és az erős szél miatt azonban turbulenciákra lehetett számítani, főleg Hármashatárhegy szél alatti oldalán. A Virágos-nyereg átrepülése nem egyszerű feladat: a budapesti CTR miatt alacsony a plafon, a hegyek pedig magasra nyúlnak fel, így nagyjából egy 50–100 méteres ablak áll rendelkezésre a nyereg átrepülésére.

A páros vontatás a légtérhatárokra való figyelemmel a lehető legmagasabban, 550 méteren közelítette Határhegyet. A hegy mögötti turbulens levegőben a vontatókötél belazult, és a hosszú kötélen vontatott repülőgép leakadt. Ez a helyzet viszonylag ritka, de nem számít különlegesnek: a kiképzések során minden pilótának be kell gyakorlnia, hasonló helyezetekben hogyan kell cselekedni, így veszélyhelyzet most sem állt elő. A magasság is elegendő volt arra, hogy a közepes teljesítményű gép pilótája biztonságosan terepet válasszon, és senkit sem veszélyeztetve leszálljon. Így is történt: a gép az előírásoknak megfelelően terepre szállt a Megyeri-híd budai lehajtója mellett, viszonylag közel a 11-es út és az M0-ás autóút csomópontjához.

Itt kell megjegyezni, hogy a leszállásban semmi szokatlan és szabálytalan nem volt: egy repülőidény során számtalan terepreszállás történik, amikor a jellemzően távot repülő gépek már nem érnek vissza a kiindulási repülőtérre. A növendékekkel is rendszeresen előfordul (főleg Dunakeszin a lépcsőház-rendszerű légtérben), hogy valamiért nem érnek vissza. Ilyenkor nincs más választás, terepre kell szállni. Ennek pontosan meghatározott szabályai vannak: ügyelni kell a vezetékekre, a talajra, a megközelítési lehetőségekre, illetve arra is, hogy a terepen lehetőleg ne legyenek akadályok (szalmabálák, árkok, élő állatok). A keddi esetnél is sikerült egy kellően nagy mezőt kiválasztani, ahol a gép biztonságosan földet is ért. A vitorlázógépeket eleve úgy tervezik, hogy előkészítetlen területről is tudjanak üzemelni, így egy mezőre való leszállás semmilyen extra megterhelést nem jelent számukra. A terepre szállt gépeket utána szétszerelik, és speciálus utánfutókon szállítják vissza a repülőtérre.

Hol csúszott félre a történet?

Terepre szállni az egyik legizgalmasabb dolog, ami egy pilótával történhet. Elsősorban nem a leszállás technikai kivitelezése miatt (ami semmivel sem nehezebb, mint egy repülőtéren leszállni), hanem azért, mert számtalan olyan emberrel találkozunk ezután, akik talán életükben nem láttak még repülőgépet, és nem tudják, mi történt. Az első és legfontosabb teendő ezért az, tisztázzuk: a gép nem „lezuhant”, hanem úgy hozta az élet, hogy éppen ide kellett leszállnunk. Ha a szemlélődők érdeklődőek, akkor el lehet nekik magyarázni, hogyan is működik a vitorlázórepülés, mik azok termikek. Más esetekben egyszerűbb a jól ismert „elfogyott alóla a szél”, vagy „kifogyott a benzin” jellegű megoldásokat választani, ezt jellemzően mindenki megérti, az ország bármely pontján. Időről-időre, főleg ha nagyobb forgalmú utak vagy lakott terület mellett szállunk le, számíthatunk a rendőrök érdeklődésére is, hiszen a laikusok számára a gép „lezuhant”, még akkor is, ha a gép láthatóan egyben van, és a pilóta is egészségesen sétálgat a gépe mellett, előkészítve azt a hazaszállításra.

A mostani esetben is ez történt: a forgalmas csomópont közelében sokan láthatták a leszálló gépet, és a hét elején a rendőrök is igen aktívan figyelték a budapesti hidakat egy levegőben lógó demonstráció miatt. Így várható volt, hogy előbb-utóbb feltűnnek majd a hatóság emberei is. Így is lett, és mire a szállítókocsi kiért a gépért, már a rendőrök is ott voltak. A pilóta gyorsan tisztázta, hogy semmilyen közlekedési esemény nem történt, csak egy egyszerű, a vitorlázórepülésben teljesen megszokott leszállás eredményét látják, szabálytanság, káresemény, személyi sérülés nem történt. Ennek ellenére kijöttek a helyszínelők, akik jegyzőkönyvet vettek fel. Ez sem szokatlan, számos pilótánkkal fordult már elő terepreszállás után, hogy hasonlóan jártak el a rendőrök, a megindított eljárást pedig esemény hiányában mindig megszüntették. Mivel a gép és a pilóta minden papírja rendben volt, és semmilyen szabálytalanság nem történt, most is erre lehet számítani.

Mivel időközben a rendőrség is közleményt adott ki az esetről, a sajtó képviselői is megjelentek a helyszínen, azonban miután látták, hogy mindenki jól van, a gép sem sérült meg, csalódottan távoztak.

A rendőrök végig korrekt hozzáállást tanúsítottak, annak ellenére hogy láthatóan nem tudtak mit kezdeni a szokatlan esettel. A terepreszállások kezelése ügyében a Magyar Vitorlázórepülő Szövetség egyeztetéseket fog kezdeményezni az érintett szervezekkel és hatóságokkal annak érdekében, hogy a mindenki számára felesleges papírmunkát a jövőben csökkenteni lehessen, hiszen a szezon kezdetével és a teljesítményrepülések elindulásával az ország legtöbb pontján lehet majd találkozni terepre szállt gépekkel, főleg versenyek idején.

Cikkünk megjelenése után egy olvasónk megküldte a pontos törvényhelyet, ami tökéletesen legálissá teszi a vitorlázógépekkel történő terepleszállást: 141/1995. (XI. 30.) Korm. rendelet 22.§ (2) c) pontja.

A jogszabály így hangzik: „2. §27 (1) Légi járművel fel- és leszállni - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - repülőtéren vagy leszállóhelyen szabad. (2) A fel- és leszállás nem repülőtéren vagy leszállóhelyen is történhet a következő esetekben: a) állami légi jármű fel- és leszállása, b) baleseti segélynyújtás érdekében szükséges fel- és leszállás, c) a légi jármű tulajdonságai miatt a leszállás helye előzetesen nem határozható meg.”

De idézhető akár a d. pont is: akkor is lehet reptéren kívül leszállni, ha „a leszállás a biztonság érdekében, veszélyhelyzetben szükséges”. Esetünkben veszélyhelyzetről nincs szó, de az kétségtelen, hogy ha egy vitorlázógép alól „kifogy a levegő”, és a repülőtér nem elérhető, akkor az egyetlen biztonságos megoldás: leszállni a repülőtéren kívül... – a szerk.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!