Kicsit pikáns: francia gép a brit királyi családnak…

Két Dassault Falcon 900LX lép a RAF Jumbolinók helyébe, de a leghosszabb, legfontosabb utakra az A330 Voyager szolgál.

A brit védelmi tárca beszerzési ügynöksége jelentette be, hogy a tervek szerint leváltja a leváltásra már nyilván eléggé érett, angliai gyártású gépeket a franciák egyik szépvonalú üzleti típusával.

Persze nem csak a királynő és a királyi család tagjainak szállításáról van szó, hiszen az eddig használt két 146-os is szolgálatára állt egyrészt kormánytagoknak, másrészt magasrangú katonai vezetőknek a rövidebb távú utazásaihoz, sőt, a RAF összefoglalója szerint inkább ez utóbbi feladatkörben voltak inkább használatosak a 146-osok, ritkábban repültek királyi fuvarokat. Ugyanakkor adott helyzetben, hasonlóképp más szállítási rendszerekhez, ugyanúgy hadszíntéri feladatokat is kaptak, különösen az a példány, amely QC vagyis Quick Change kialakítású, tehát viszonylag hamar átalakítható utasszállítóból teherszállítóvá és viszont.

A BAe-146/Avro RJ negyven éves születésnapjáról portálunk is megemlékezett, de ekkor is már arról írtunk, hogy a szokatlan elrendezésű, vállszárnyas négyhajtóműves, amelynek egy példánya valaha magyar színekben is repült (HA-TAB, Malév TNT), ma már nagyrészt az európai légitársaságok flottáiból is kiszorult és mostanság legnagyobb számban ausztráliai belső hálózatokon üzemeltetik.

A Dassault két- illetve háromhajtóműves üzleti gépeinek kiterjedt családjában a 900 nem a legújabb és legnagyobb típus, de bevált és széles körben elterjedt, több mint 500 példányban épült, legújabban frissített kabinbelsővel és wingletekkel felszerelt, nagyobb hatótávolságra képesfelszerelt LX változatban. A Falcon 20-as majd 50-es utódjaként a nyolcvanas években fejlesztették, egyébként ugyanazzal a tágas törzskeresztmetszettel, mint a Magyarországon is VIP-repülésekre használt 7X, a kabin hossza a 7X esetében csaknem 12 méter, a 900X 10 méter, a 7X 11 ezer kilométeres repülésekre képes, de a 900LX is alkalmas 8800 kilométernél hosszabb utakra, vagyis Londonból leszállás nélkül képes eljutni akár Pekingbe is.

A két Falcont a britek egy üzleti repüléssel foglalkozó, Centreline nevű magáncégtől szerzik be, a régebbi 900-asok ára általában tízmillió dollár körüli a használt piacon, ezekért a gépekért a britek 108 milliót (80 millió fontot) fizetnek, vagyis feltehető, hogy új vagy majdnem új példányokról van szó.

A gépeket három Honeywell TFE731-60-as hajtóművel szerelik, ellentétben a 146-osokkal, ezek a típusok nem arról híresek, hogy olyan rövid lenne a fel- és leszállási pályaigényük, viszont jóval gyorsabbak, mint a Jumbolinók, a maximális utazósebességük Mach 0.84 körüli, a csúcsmagasságuk pedig több, mint 15500 méter. Kétségtelen tehát, hogy ezek a gépek, noha kisebbek, mint a 146-osok, messzebb és gyorsabban repülnek, mint a korábbi VIP-gépek – amihez viszont azt tehetjük hozzá, hogy az igazán fontos és hosszú utakra mind a királyi családnak, mind a miniszterelnöknek most már rendelkezésre áll az alaposan átalakított, de légi utántöltőként továbbra is alkalmazható, szélestörzsű, az A330-as bázisán készült díszfestése Voyager.

A Falconokat márciustól a RAF 32. századának kötelékében, de az első két évben civil szerződéses üzemeltetésben repülik, vegyes polgári és katonai személyzettel, közben a gépek megkapják a szükséges katonai modifikációkat, védelmi és kommunikációs rendszereket, majd ezután már kizárólag a RAF tisztjei lesznek a pilótafülkében.

A nemzetközi sajtó megjegyzi, hogy a RAF először állít szolgálatba Dassault gépeket, sőt, ez mindössze a negyedik francia típus, amit a britek rendszeresítenek a hadrendjükben – az első három mind I. világháborús vadászgép volt...