Király helyett egy Junkerst kaptunk
1921. október 21-én délután Cirák közelében egy legelóre leereszkedett egy Junkers F-13-as fémrepülőgép, majd az odafutó emberektől a járó motorú gépből a másodpilóta megkérdezte: ez Dénesfa? Azok a fejüket rázva mutogattak: neeem, ott, arra, a másik falu. Az oldalán 59-es, a szárnyain CH 66-os lajstromjelet viselő gép nekilendült, és néhány perc múlva – amúgy jó négyórás repülés után – végre megtalált céljánál ért újra földet.
A négyszemélyes kabinban érkező trónfosztott királyunk, Habsburg IV. Károly és felesége, Zita királyné abban reménykedett: folytatódhat az országlásuk.
A királyi párt a rájuk váró Habsburg-párti magyar urak Sopronba kísérték, ott egy királypárti vezetőséget és egy katonai alakulatot szerveztek, ami meg is indult a főváros felé. Budafok elfoglalása után azonban a legálisan kormányzó Horthy Miklós csapatai Budaörsnél október 23-án megfutamították IV.Károly híveit. Őt Tatán fogták el, Tihanyba kísérték, ahonnan aztán egy Bajáig felhajózó angol antant-naszád vitte el a néhány éves tenerifei száműzetésbe.
Az engedély nélkül érkezett határsértő svájci gépet pedig konfiskáltuk, elkoboztuk. Ez az F-13-as manapság a Közlekedési Múzeum egyik értékes exponátuma. A típus és benne az ominózus gép történetét dr. Vágvölgyi Ádám muzeológus rendkívül preciz könyvben írta meg.
A Reuter-Zindel mérnökpáros 1919-ben tervezte tisztafém, hullámlemez borítású, egymotoros gép nyitott pilótafülkéje kétkormányos volt, utaskabinjában négy főt szállíthatott, kerékkel és úszótalpakkal is felszerelhették. Tizenegy változatban 160-tól 450 lóerősig sokféle motorral, csillagmotorral is épült.
A múzeumi példányunk fesztávja 14,82 m, felülete 34,50 négyzetméter, maximális repülősúlya 1800 kg, utazósebessége 140, a legnagyobb sebessége 170 km óránként, hatótávja 1200 km.
Még nem alkalmazták rajta a Junkers-csűrőt, a belső szárnymerevítést igen.
Világszerte minden lakott földrészen, összesen 31 országban használták a 314 darab F-13-ast. Sok helyütt őrzik egy-egy múzeumi példányát. F-13-assal annak idején sok világhíresség is utazott, így például Albert Einstein, Kármán Tódor, Fridtjof Nansen. A gépeket zömmel madarakról nevezték el, összesen 36-féléről.
Az Aeroxpress vállalat három úszótalpas F-13-asa a huszas években a Gellért rakpart és Bécs között, valamint a Balatonon közlekedett (a H-MACC jelű Budapesten lecsúszott, a parton összetört, utasa meghalt).
A múzeumi példány CH 66/59-es lajstromjele valószínűleg azzal magyarázható, hogy a második királypuccshoz használt gépet már nagy titokban készítették elő, de az eredeti 59-es szárnya egy hangártűzben megsérülhetett, ezért sebtében a CH 66-os szárnyait szerelték az ad Astra nevű gépre.
Mint a királypucsról és az F-13-asról szóló korábbi cikkünkben olvashatták, a közlekedési muzeológus elmondta, hogy a gépet zár alá vették, aztán volt kiállítási tárgy, tartózkodott Mátyásföldön is, mielőtt a múzeum tulajdona lett. A hatvanas években a Malév és a Pestvidéki Gépgyár segítségével restaurálták. Egy biztos, azóta sem volt a levegőben, hogy leszállt Cirákon majd Dénesfán.
A Közlekedési Múzeum weboldalán az az információ olvasható, hogy a Petőfi Csarnokban lévő repüléstörténeti kiállítás október 1-től technikai okok miatt zárva tart.
