Kudarcos kísérletek: Szöcske, Galileo holdak

Kellemetlen események történtek ezekben a napokban, amelyek mind az amerikai, mind az európai űrprogramokat érintik, de az oroszoknak is van min töprengeniük. Az Egyesült Államokban a legígéretesebb projektek egyikében, a SpaceX rakétafejlesztési folyamatában állt be törés, az európaiak pedig az orosz rakéta hibájából nem tudták, legalábbis egyelőre, megfelelő magasságú pályára küldeni a Galileo-rendszer két újabb műholdját.

Elon Musk cége, a SpaceX évek óta próbálkozik azzal, hogy olyan orbitális rendszert hozzon létre, amelynek valamennyi eleme újra felhasználható. Vagyis, amire korábban gyaníthatóan nem sokan mertek gondolni, nemcsak az űrhajó, a Dragon, amelynek teherszállító változata most már „menetrend szerint” repül az űrállomásra, és a jelenlegi eszközök közül egyetlenként épségben vissza is tér a földre, és amelynek személyszállító változatát 2017-ben tervezik kipróbálni, hanem maga az űrhajót földkörüli pályára állító hordozórakéta is visszatérne újabb indításra.

Az igen elegáns megoldás tehát úgy nézne ki, hogy a rakétafokozatok, miután az űrhajót megfelelő magasságba és pályára juttatják, saját hajtóművük gázsugarára támaszkodva függőlegesen visszaereszkednének a földre, és a kijelölt helyen, a kis magasságban kibocsátott teleszkópos lábakra támaszkodva puhán földet érnének.

Az egyik tavaszi és egy múlt heti Dragon-indítás során az első fokozat sikeresen vissza is ereszkedett, igaz, kísérleti jelleggel nem az indítás helyére, hanem még csak az óceán felszínére. A Grasshopper (Szöcske) nevű járművel, ami nem más, mint a Dragonokat pályára juttató rakéta erősebb változatának első fokozata, igen ígéretes repülések zajlottak: a rakéta elstartolt, majd először néhány méteren, aztán már néhány száz méter magasságban lebegésbe kezdett, ezután lassan, pontos vezérlés mellett, ereszkedni kezdett, amíg puhán le nem szállt az indítás helyére, egy betontalapzatra. A legsikeresebb repülés során a szerkezet már egy kilométer magasra emelkedett és onnan landolt, egyelőre fix lábakkal.

Ám most a Grasshopper nagyobb teljesítményű utódját érte baleset: a Falcon 9 fokozat elég látványosan robbant fel a levegőben. A robbanás azonban csak következménye volt annak a közelebbről meg nem nevezett „anomáliának”, amely miatt a repülésvezérlő automata rendszer a jármű önmegsemmisítését kellett, hogy végrehajtsa.

A SpaceX közleménye hangsúlyozta, hogy senki nem sérült meg és nem is került veszélybe, a rakéta nem repült ki a texasi kísérleti indítóhely fölül, ami annyit jelent, hogy talán nem az irányítással volt baj, de hogy mi volt maga a probléma, arról a cég egyelőre nem beszél.

A balesetet sokan hozzák kapcsolatba azzal az amerikai törekvéssel, hogy néhány éven belül az USA szabaduljon meg attól a kellemetlen állapottól, hogy a Nemzetközi Űrállomásra egyelőre csak orosz űrhajó szállíthat személyzetet, miközben az USA egyik fő szorgalmazója az ukrajnaii események miatt elrendelt szankcióknak. Az újra felhasználhatóság azonban a jövő ígérete, gyaníthatóan a személyszállító kapszula, a Dragon V2 fejlesztését az incidens nem hátráltatja, vagyis az új amerikai űrhajó a hordozórakéta sima leszállása nélkül is fontos lépés lesz az amerikai űrhajózás visszatérésében a saját eszköztárhoz.

Az orosz technika feltehetően (negatív) főszereplője a másik kudarcos űreseménynek, az európai Galileo helymeghatározási rendszer két újabb műholdja rosszul sikerült pályára állításának is. Az európai űrügynökség, az ESA eddig négy műholdat küldött megfelelő pozícióba, a guyanai Kourouból indított Szojuz-Fregat hordozórakéta azonban a ötödik és hatodik műholdat csak 13 ezer 700 kilométer magasra emelte, a szükséges 23 ezer 500 kilométer helyett, ráadásul a műholdak keringési hajlásszöge sem az előírt.

Feltehetően az orosz rakéta utolsó fokozata működött rendellenesen, és nem tudni, hogy a műholdak saját pályamódosító hajtóműveinek lenne-e elég ereje és üzemanyaga, hogy mégis az előírt pályára vigye a szerkezeteket.

Az Űrvilág portál összefoglalója szerint „az európai GPS” működéséhez huszonhét működő és három tartalék műhold kellene, hogy a kijelölt pályán legyen, a következő három évben további húsz felbocsátását tervezték, de gyanítható, hogy a rendszer kiépítése most lelassul, pontosabban még lassabb lesz, mint eddig.

A Galileo az amerikai GPS és az orosz (ugyancsak lassan kiépülő) Glonasz rendszer konkurense lenne, annak a törekvésnek a jegyében, hogy Európának is legyen egy, a másik kettőtől független, teljes értékű rádiónavigációs és helymeghatározó rendszere, mert az Unió szerint „a jelenlegi függőség – különösen a GPS-től való függőség – stratégiai jellegű kérdéseket vet fel, mivel az alkalmazott rendszerek nem európai irányítás alatt állnak. Az a feladat, hogy túlzott költség kockázata nélkül védjük Európa stratégiai igényeit – például a közös kül- és biztonságpolitika terén”.

A dolog mögötti logika az, hogy a GPS változatlanul elsősorban katonai rendszer, amelyet, ha ezt az USA stratégiai érdekei úgy diktálják, le lehet blokkolni a polgári használat elől. Amúgy a Galileo nem lenne csak versenytárs, hanem a GPS együttműködő partnere, kiegészítője lenne, „a GPS hiányosságainak megszüntetése” érdekében. A program költsége becslések szerint húszmilliárd euró, az eredeti tervek szerint idén már el kellett volna elérnie a teljes kiépítettséget, ezt mostanság inkább 2019-re teszik.

Most az Európai Bizottság válaszokat vár az érintett ügynökségektől, mi volt az oka a kudarcos indításnak. Az érintettek egyike, az ESA eddig csak igen lakonikusan jelezte a problémát, a felbocsátást vezérlő Arianespace a maga közleményében ugyancsak az orosz hordozórakéta utolsó fokozatának rendellenességét jelölte meg a tervezett és a valóságos pálya közti „diszkrepancia” okaként.

* * *