Mágneses lebegés ötszázzal Tokió és Nagoja között, kilenc év késéssel

Sizuoka prefektúra kormányzója jóváhagyta, megkezdődhetnek a munkálatok a Csúó-sinkanszen legnehezebben kiépíthető szakaszán.

Jaszutomo Suzuki, a japán Sizuoka prefektúra kormányzójának a határozata elhárítja a fő adminisztratív akadályt a tokiói Sinagava állomás és Nagoja között megépítendő Csúó-sinkanszen elől. A beruházás kivitelezése még idén megkezdődhet, de a szakaszon a munkálatok legalább tíz évig tartanak, ezért a Tokió–Nagoja vonal legkorábban 2036-ban nyílhat meg. A világ egyik legambiciózusabb vasúti projektjének megvalósítása jelenleg kilenc év késést szenved.

Persze a csúszásnak van magyarázata: éspedig a szakaszon létesítendő alagút környezeti hatásaival kapcsolatos vizsgálat elhúzódása. A Honsú szigetén végigvonuló Japán Alpok déli hegylánca alá fúrt műtárgy csökkentheti az Oi folyó vízhozamát, és kedvezőtlenül befolyásolhatja a régió közösségei és mezőgazdasági tevékenységei által felhasznált vízkészletek nagyságát. Ezért a prefektúra a maglevet majdan üzemeltető Central Japan Railway Company-vel (JR Central) megkötött környezetvédelmi megállapodásban kap biztosítékot arra, hogy Sizuoka – ahol nem is lesznek egyébként állomások – érzékeny természeti erőforrásai nem sérülnek az építkezés következtében.

Miután a vonal elkészül, a mágnesvasút vonatai helyenként elérve az ötszáz kilométer per órás sebességet a Tokió és Nagoja közötti utat negyven perc leforgása alatt teszik meg. A jelenlegi menettartam a két metropolisz között kötöttpályán kapcsolatot teremtő Tókiadó-sinkanszenen 86 perc. A beruházás költségei mai árakon számolva jócskán meghaladják a hatvan milliárd eurót. Az összeg forintban kifejezve: huszonegyezer-négyszázötvenhat milliárd.

Majdan a vonalat meghosszabbítják Oszakáig; az alternatív Sinagava–Oszaka út várhatóan körülbelül 67 percig fog tartani, szemben a jelenlegi, még az 1964-es tokiói olimpiára átadott sinkanszenen közlekedő nagy sebességű vonatok 134 perces menettartamával.

A mágnesvasút (magnetic levitation, maglev) a hagyományos kerekek helyett elektromágneses mezőt használ. A járműveket a levegőben lebegtetik, és lineáris villanymotorral hajtják előre. A súrlódás teljes megszüntetésével rendkívül magas, akár az 500 kilométer per órát is meghaladó sebesség érhető el, lévén a mágneses erők a járművet körülbelül tíz centiméterrel a vasúti pálya fölé emelik.