Másodpercekre a katasztrófától
A szeptember végi felvételen látható, hogy egy Boeing F/A–18E Super Hornet haditengerészeti vadászbombázó repülőgép az utolsó pillanatban szakítja meg a leszállást, és emelkedik el a fedélzet fölül. Az ok: a fékezőkábeleket vizsgáló két tengerész pontosan a leszállópálya közepére sétál be. Ha a gép elütötte volna őket, az komoly katasztrófát okozhatott volna a fedélzeten.
Mint a leszállásokat rögzítő kamerarendszer felvételén villogó betűkből kiderül, a fedélzet nem volt tiszta (felső villogó „F”, deck foul), illetve a pilóta utasítást kapott a leszállás megszakítására (alul „W”, wave off). Az is látható, hogy a nagy állásszöggel és süllyedéssel közeledő gép orra teljesen kitakarta a két kábelvizsgáló személyt a pilóta látómezejéből, így külső, valószínűleg rádiós figyelmeztetéssel sikerült elkerülni a nagyobb bajt.
Maga az esemény egyrészt felveti annak a kérdését, hogy ha a gép ilyen közel volt már a fedélzethez és a fékezőkábelekhez, akkor hogyan kerülhetett oda a két, éppen a kábeleket vizsgáló tengerész? Szintén figyelemre méltó, hogy a Super Hornet pilótája meglehetősen későn reagált a leszállást tiltó jelzésekre.
Az eset egyben jelzi azt is, hogy különös figyelmet kell majd fordítani a hajófedélzetről induló és érkező, pilóta nélküli repülőgépek üzemeltetésére is. A Northrop Grumman X–47B UCAS-program egyik fontos eleme, hogy a gép elkerülje a repfedélzeten előforduló esetleges akadályokat – például a rossz időpontban a leszállópályára tévedő embereket. Ezt azonban a számítógép vezérelte autonóm leszállítórendszerben nem is olyan egyszerű feladat megoldani. Ha a gépen nem is ül már pilóta, de még sokáig szükség lesz a leszállásirányító tiszt (LSO) szemeire és gyors reflexeire. A veszélyhelyzet esetén elég egy gombnyomás, és a repülőgép robotpilótája máris átstartol, akár az emberi pilóta által korlátozott gyorsulásoknál nagyobb értékeket is elviselve.
2010. nyarán már hajtottak végre olyan tesztleszállásokat, ahol a pilóta nélküli repülőgép teljesen autonóm módon, precíziós GPS-jeleket használva, bármiféle külső beavatkozás nélkül szállt le sikeresen a repülőgép-hordozó fedélzetére. A hajóról csak a leszállási parancsot adták ki számítógépes adatkapcsolaton keresztül. Ehhez külön eszközre nem volt szükség, a kapcsolatot a hajón már meglévő kommunikációs rendszereken (a Rockwell Collins fejlesztette Tactical Targeting Network Technologyn) keresztül is biztosítani lehetett. A TTNT-n keresztül lehet a repülőgépet a sebesség, a magasság és a haladási irány megváltoztatására utasítani – vagy éppen a leszállást megszakítani.
