Mecseki hullám – benne van a gyémánt!

Bár a központi hullámtábort évek óta Pipishegyen tartják, az ország más részei is alkalmasak a magassági repülésekre. Dunakeszi mellett Pécsen és Őcsényben is sikerült már hullámot repülni, a tapasztalatok gyűlnek, és egyre többen vágynak a magasba. Az AeroClub Pécs eddigi tapasztalatairól és terveiről az ottani csapat egyik szervezőjével, Murányi Péterrel beszélgettünk.

– Mióta próbálkoztok Pécsen a hullámrepüléssel?

– Mondhatjuk, hogy ennek régi hagyományai vannak a klubunknál. A nyolcvanas években már voltak sikeres próbálkozások, de ezek az akkori körülmények és a volt MHSZ sajátosságai miatt lassan a feledés homályába merültek. Annak idején született néhány aranymagasság is. Aztán a 2000-es évek közepétől ismét felmerült az igény a téli repülésre. Ezután kezdtünk el komolyabban foglalkozni a személyi és tárgyi feltételek megteremtésével. Törekedtünk arra, hogy egy olyan hullámtábort hozzunk össze, amely mindenkinek az igényeit szolgálja. A minta adva volt, hiszen közülünk sokan vettek már részt a nagy múltú pipishegyi táborokon.

– Milyenek az adottságok, a Mecsek mögött mire lehet számítani?

– Bármire! A viccet félretéve: van egy hegyünk, és a hegy mögött egy roppant szerencsés helyen elhelyezkedő repterünk. Ez azt jelenti, hogy amennyiben nem sikerül az emelkedés, hátszélben szinte minden helyzetből vissza lehet érni a reptérre. Ezen kívül jónéhány terep is rendelkezésünkre áll. Az időjárás ellenben – eddigi tapasztalatunk alapján – egy kicsit talán ritkábban kedvez, mint például Pipishegyen, de még ez sem biztos, ahhoz, hogy ezt kijelenthessük, még kevés a tapasztalat. Talán a szélirány, ami leginkább korlátozza lehetőségeinket, mivel csak a 320–010 fok között mondható ideálisnak.

– Mennyire adottak a körülmények, meddig tart a vontatás, meddig tudtatok eddig a legmagasabbra emelkedni?

– Összerakva hagytuk a Nagyvasunkat és egy Astirt. A Morane vontatógépünk rendelkezésre áll, idén inkább az jelenti a gondot, hogy Nagy Zsolti (edzőnk, vontatópilótánk, főszervezőnk) külföldön dolgozik, és csak korlátozottan ér rá. Egyébként minden feltétel adott.

Az, hogy meddig tart a vontatás, egy érdekes kérdés. Nincs sajnos olyan kifinomult tapasztalatunk mint Pipishegyen – nem használjuk ki a rotort – ezért még minden esetben, amikor sikerrel jártunk, viszonylag magasan, 750–1000 méter között történt az oldás. Így a vontatási idő úgy 12–15 percre jön ki. Ha majd gyűlik a tapasztalat, alacsonyabb oldással jóval rövidebb, kevesebb mint tíz perces vontatási idő is elérhető. Eddig Nagy Zsoltinak sikerült – még korábban – a legmagasabbra emelkednie, 5000 méteren hagyott ott oxigénkészülék hiánya miatt úgy másfél méteres emelést…

– Kik vesznek részt a kísérletezésben?

– Van néhány koszorúvárományos pilótánk, akinek csak a magasság hiányzik. Zsolti és jómagam a magasságunkat már Pipishegyen megrepültük. Most próbáljuk az ott tanultakat a helyi viszonyokra átültetni. Van továbbá jó néhány lelkes klubtársunk, akik szívesen vesznek részt a repüléseken. Igyekszünk minél szélesebb körben hirdetni a lehetőséget, hátha a későbbiekben más klubok pilótái is kedvet kapnak, és csatlakoznak a csapathoz. Mi szívesen látunk minden érdeklődőt.

– A légtér koordinációja megoldható?

– Igen, már három éve minden télen kérelmezünk a céljainkhoz eseti légteret. Ez hasonlóan működik, mint a pipishegyi és dunakeszi koordinált légtér, tehát a tényleges igénybevétel előtt aktiválni kell telefonon az AMC-nél. 9500 lábtól FL235-ig tart, tehát a gyémántmagasság még a viszonylag magas oldással is kirepülhető benne.

– Hogyan haladtok a hullám feltérképezésével, vannak-e már tuti helyek?

– Hogyne! Minden alkalom, amikor sikerül, újabb helyet tesz hozzá a tapasztalatainkhoz. Most vasárnap például egészen máshol volt az emelőtér, mint előző próbálkozásainkkor. A tapasztalatok gyűlnek, de hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy szélirány-erősség összefüggésben meg tudjuk mondani, hogy aznap hol lesz pontosan az emelés. Azt azért már viszonylag nagy valószínűséggel meg tudjuk mondani, hogy nagyjából hol érdemes keresni.

– Szerintetek benne van a pécsi hullámban az ötezer méter?

– Mindenképpen.  Mindig, amikor összejött, emelésben hagytuk abba, és a leszállás oka nem az emelés megszűnése, hanem valami egyéb ok volt (oxigénhiány, nem ez volt a feladat és a többi).

Most vasárnap a repülésünk például csak szondafelszállásnak indult, és 4300 méteren egy fél métert hagytunk ott, még simán vitt volna tovább. A sors fintora, hogy a ténylegesen feladatra utánunk indult gép – amiben oxigén is volt – már nem találta meg alul az emelést, ugyanis labilis lett az alja…

– Milyen jövőt tudtok elképzelni az itteni próbálkozásoknak?

– Mindenképpen szeretnénk legalább egy – vagy inkább több! – Pécs-Pogányból repült gyémántmagasságot!

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!