Rose néni és a Cub esete Obamával és az F-16-osokkal

A 75 éves Myrtle Rose rövid repülésre indult Chicago külvárosa felett augusztus 5-én. Amint kinézett kabinja ablakán, két F–16 vadászgépet pillantott meg. Feltételezte, hogy a vadászok azért lassítanak, mert közelebbről akarják megcsodálni antik – 1941-es Piper J-3 Cub – repülőgépét. Hitte ezt mindaddig, amíg le nem szállt, és a rendőröktől meg nem tudta, hogy sokkal komolyabb dologról van szó: tiltott légteret sértett éppen Barack Obama elnök látogatása idején. Ms. Rose lehetőleg minden nap felszáll, s mivel már napok óta a földön volt, nem bírta tovább. Általában használja fedélzeti komputerét, hogy értesüljön a repülési tilalmakról, de az most nem működött.

– Már egy hete nem repültem – mondta –, és olyan csodás volt a délután. – Hogy még rosszabb legyen a dolog, bevallotta: – Nem kapcsoltam be a rádiót. Csak egy kört akartam menni.

Más napokon egy rövid felszállás nem kavar vihart. Viszont Obama elnök akkor épp Chicagóban tartózkodott egy alapítványi eseményen, amit 50. születésnapjára rendeztek.
A NORAD (North American Aerospace Defense Command; Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság) szóvivője, aki a harci gépeket indította, elmondta:

– Ez az esemény messze nem tartozik a teljesen felfegyverzett vadászgépek repülési profiljába, amelyek üzemideje óránként 9000 dollárba kerül. Mindenki jól vésse az eszébe, hogy amikor F–16-osok közelítenek dübörögve, nyilván azért teszik, mert közölni akarnak valamit. Nincs semmilyen mentség a tájékozatlanságra. Aki repül, annak tudnia kell a tilalmakról.

Ms. Rose 30 kilométerre lehetett az O’Hare Repülőtértől, amikor a gépét közrefogták. Eszébe sem jutott megijedni.

– Azt gondoltam, ó, persze, csak bámuljátok, milyen helyes ez a kis Cub!

A kék-sárga kisgép nemrég nyerte meg a kategóriájának legjobbja díjat az oskosh-i Air Venture bemutatón.A vadászpilóták nem is lehettek volna figyelmesebbek, mondta a hölgy. Bár az arcukat nem láthatta – nehéz lett volna, mivel az ő 60 mérföldes „ballagásával” ellentétben legalább háromszázzal száguldottak –, mély benyomást tett rá az a pilóta, aki elhúzott előtte, kellő távolságot tartva, nehogy felborítsa az ő kis fa-vászon építésű repülőjét. – Nagyon figyelmes volt! – mondta.

Ms. Rose hamarosan visszatért leszállni az otthona melletti füves pályára a gazdagok lakta South Barringtonba. (Utolsó férje tulajdonában volt a Rose Packing cég, egy nagy húscsomagoló, amely szalonnával látja el a McDonald’s éttermeket.)Mihelyt földet ért, barátai futottak oda hozzá, hogy elmondják: a vadászokkal történt randevú egyáltalán nem a gépe szépségének szólt. Mire a repülő a hangárba került, kertje megtelt rendőrautókkal.

A hatóság szerint a kivizsgálás több hétig is tarthat, a büntetés lehet bírság, vagy a pilótaigazolvány bevonása. Ms. Myrtle Rose egyébként még öt-hat éve is űzte „wingwalker” hobbiját, vagyis egyike volt ama bátor hölgyeknek, akik rendszerint egy kétfedeles repülőgép szárnyán akrobatizálnak – miközben maga a gép is műrepül. A republikánus hölgy azt mondta, nem szavazott Obamára, de viccből küldene egy gratulációt a születésnapjára, ha a NORAD, vagy akárhogy is hívják, nem panaszkodott volna olyan hangosan a jetekkel való csetepaté miatt.

– Az a legdurvább, hogy a koromat is megírták – mondta. – Szerintem ez nem volt szép tőlük.