Nyolcméteres hullámok árnyékában a végtelen déli óceánon
Elnyúlt a Vendée Globe mezőnye, az eleje rövid időn belül elvágtat a Leeuwin fok alatt, míg Weöres Szabolcs most fordul rá a Cap de Bonné-Espérance-ra.
Nincs Vendée Globe a déli óceánok kietlen, határtalan, küzdelmes mivoltának megéneklése nélkül. Egy magányos, de szívós hajós kivételével a földkörző szkipperek mindegyike keletnek fordult, hogy a szubartikus zónához tartozó Kerguelen-szigetektől északra elhaladva megérkezzen Ausztrália tágabb értelemben vett vonzáskörzetébe – az előbb már utalt végtelen déli óceánon. Az élen a tempót továbbra is azok határozzák meg, akik körülbelül két hete, a brazil partok előtt kaptak jó szelet, majd elsőként ültek fel a „Sunday Express” hullámaira. Vezet Charlie Dalin (Macif Santé Prévoyancé) cirka négyszázvalahány kilométeres előnnyel Sébastien Simon (Groupe Dubreuil) előtt. Az, hogy a hatvan láb hosszú hajók a korábbi „bolyozás” után szétszóródtak a nagy vízen, nem egyebet jelent, mint azt, hogy mindegyik tengerész beleragadt a saját időjárási rendszerébe, mindenki elsősorban már csak magára figyel, a verseny már nem egymás, hanem a rettenetes óceán ellen folyik (miközben csak-csak egy láthatatlan szál, a sorsközösség szála köti össze őket).
Az eredetileg negyvenfős mezőnyből 38-an még fedélzeten vannak, legutóbb Louis Burton (Bureau Vallée) volt kénytelen volt feladni a versenyt, mert a vitorlása kötélzete a grószshottól kezdve a futókötélzetig egy rejtélyes (mechanikai) hiba miatt kezelhetetlenné vált, és kénytelen volt kikötni Fokvárosban. Másoknak is akad baja, Kodzsiro Siraishi (DMG Mori Global One) fővitorlája megsérült, míg Tanguy le Turquais (Lazare) három latnija – a fővitorla formatartásába besegítő, a vitorlába varrott tasakba bújtatott műanyag léc – is eltört, képzelhetik, hogy néz most ki az a vászon. A szkipper beismerte, rosszul döntött, amikor a nyolcméteres hullámokat és az 55–60 csomós szelet választotta a nyugodtabb vizek helyett…
Weöres Szabolcs (Új Európa), a fentebb említett „magányos, de szívós hajós” nem csak az élen vitorlázóktól (10 ezer kilométer), hanem az utolsó előtt kínaitól (2800) is már erősen lemaradva, még jócskán az Atlanti óceán déli részén, a medence középső vonalában hajózik, a légköri depresszióban meglehetősen lassan, tíz csomó körüli sebességgel, ám ez óráról órára változhat.
Nyitóképünkön: kilátások az Altaviáról, a kapitány, a harmincadikként vitorlázó Eric Bellion igyekezett elkerülni a viharos vizeket
* * *
Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!
