Ötödször is kihajtották a Nohabcsordát Tapolcára

Ha egykori MÁV-os jószág és egy magánvasút gép volt a menet elején, a szerelvény élén a 019-es Nohab narancslott.

Az időjárás-előrejelzés szikrázó napsütést jósolt a jeles napra. Ám Közép-Dunántúl borongós reggelre ébredt. Sebaj, ez nem szegte a kedvünket, elvileg tíz után sütni fog a nap! Balatonakarattya vasúti megállóhelyén gyűjtöttem be a társaságom. A különvonatot először a Székesfehérvár területén található Maroshegy megállójában fotóztuk. Nem is olyan rég még Székesfehérvár-Repülőtér volt a neve. Itt voltunk szép számmal.

A következő kinézett fotóhely Csopakon volt. A nyolcas főúton, Veszprém érintésével, jutottunk el oda. A maroshegyi fotózás után itt már szépen sütött a nap. Útközben tudomást szereztünk arról, hogy a legújabb MÁV-bérlemény, a Henschel-mozdony gépmenetben szintén Tapolcára tart – a Balaton déli partján. Ez lesz az előfogat a már hazafelé tartó különvonaton. Legalábbis ez volt a terv. Ha úgy jön ki a lépés, érdemes szánni erre is pár expozíciót a Keszthely–Tapolca tengelyen! Már több beceneve van a gépnek: Dán dog, Scooby-Doo, Hamlet, Heni.

Csopakon egy klasszikus helyet néztünk ki, a Völgy utcai átjárót. Itt rajtunk kívül ketten voltak.

Balatonfüreden volt egy hosszabb tartózkodása a különvonatnak, így kényelmes tempóban gördültünk át Aszófőre. Ott az állomás területén kaptuk lencsevégre a vonatot, a páratlan oldalon, ahogy látványosan halad az ívben.

Forgalmi okok miatt a szerelvény megállt kisebb időre Balatonakali-Dörgicse vasútállomásán is. Ennek tudatában vettük célba Balatonszepezd községét. A vonatot itt a hetvenegyes főút szélén fotóztuk le, ahogy tekeredik az inflexiós ívben (két ellenkező irányú ív).

Szerettük volna fotózni Révfülöp állomásán is a gyalogos hídról. Ehhez viszont kellett volna, hogy a szerelvényt az első vágányra járassák be, és az ne haladja meg a felüljárót. Micsoda elvárások! Így inkább Badacsonytomajra mentünk! Az állomást követő ív utáni egyenesben fotóztunk. Ha nagyon nyomtam volna a gázt, talán még a klasszikus Tapolca előtti átjáróban is meg lehetett volna a különvonat, de feleslegesen nem akartam kockáztatni.

Eközben a Henschel-mozdony már eljutott Balatonszentgyörgyre. Így Keszthely felé vettük az irányt. Először az állomás bejárati alakjelzőjénél fotóztuk le. Mit ne mondjak, jó nagy csattogással érkezett, ami keréklaposodással magyarázható. Vonyarcvashegyen félretették forgalmi okok miatt, így Balatongyörökön ismételhettünk.

Ezek után Tapolca állomására mentünk. Itt csináltunk pár hangulatképet a kiállított mozdonyokról, majd szétváltak útjaink. Társaságomból volt, aki még maradt volt, aki velem együtt hazament.

Bár a különvonat pontosan érkezett meg Tapolcára, onnan késéssel indult. Útközben vissza Budapest felé volt egy kisebb anomália is, így a tervezett hét helyett már csak öt mozdonnyal értek célba, a 020-assal az élen: a Henschelt és a Komplex Rail zöld dízeljét ki kellett sorozni a szerelvényből.

Hogy mekkora népszerűség övezte az ötödik Nohab fogathajtást? Bár a Nohab nem magyar mozdony, ennek ellenére mégis kijelenthető, hogy hazánkban örvend a legnagyobb népszerűségnek. Elkelt minden jegy a különvonatra már hetekkel az esemény előtt.

• A nagyobb vasútállomások hemzsegtek az érdeklődőktől,
• rengetegen követték autóval.
• Akadtak szép számmal külföldi vasútbarátok is.

Egy fotóstársam megjegyezte nekem Tapolca vasútállomásán: jó ötlet volt az első vágányon kiállítani a mozdonyokat, így kényelmesen fotózhatóak a peronról. Viszont a szerelvényt lehetett volna megállás után hátrébb levő vágányon is tárolni, hogy a kocsik árnyéka ne vetüljön olyan hamar a mozdonyokra. Azonban, ha a fűtőház előtt sorakoztak volna fel, mint a korábbiakban, úgy szebb csoportképet lehetett volna készíteni róluk.

Hogy mennyit javult a hazai vasútfotós kultúra? Rengeteget! A később érkező fotósok a folyamatosan kérdezték, nem lógnak-e bele bármelyikünk képébe.

Nyitóképünk Nagy Kristófé: Aszófőn az ív belső oldalán fotózta le az impozáns szerelvényt