Ritka, mint a halberstadti vezérlő

Pedig a háromszáz (startos) halberstadti kocsinkból minden más altípus elérhető a Tillignél, illetve elérhető volt a Brawánál: legyen az 1-2. osztályú, sima másodosztályú, vagy éppen valamelyik bicikliszállító verzió. De a hozzájuk illő, wittenbergi vezérlőkocsit egyikőjük sem vette fel a gyártási programjába. Ezt a Roco vállalta, az a cég, akinek viszont nincs is Halbija – de van minden más, igen sokféle, amivel ezen vezérlők képesek együttműködni.

Eddig a sikertörténet, innentől kudarc az egész. Nem mintha nem szeretnék a vásárlók a csapott orrút – csak éppen nem készül. Arról szól a pletyka, hogy elveszett az egyik fontos szerszám a modell gyártásához. És ez elég ahhoz, hogy 200-250 euróra kússzon fel az eladási ára a használt példányoknak, miközben újonnan tán 80 euró körül kínálták.

Így aztán a szép, a hazai modellezők által kedvvel dédelgetett terv a magyar, startos kiadásról mindeddig elképzelés maradt. Mivel már a donor is megfizethetetlen, azt még át is alakítani – na, az már a tényleg az őrültség határa. Szerencsére készült belőle néhány korábban a Quablánál, a Tothgun Modell ötlete alapján, amikor még normális ára volt a bázismodellnek. De persze ezeket sem a beszerzési áron adják manapság, ha véletlenül valaki úgy dönt a kevés tulajdonos közül, hogy piacra dobja a portékát. 65 ezret nemcsak elkérnek, de meg is adnak érte. Drága? Elképesztően. Hangdekóderes H0-s Nohabot adnak ennyiért, és még mellé egy tetszőleges nagyszériás MÁV-os személyvagont. De ha nincs, és valakinek kell, akkor kifizeti. Ha ez az illető legnagyobb jellemhibája, akkor talán megbocsáthatjuk neki.

Térjünk rá magára a modellre. A Roco kitett magáért, hisz’ akkortájt ez bizony ott is költséges beszerzést jelentett a vevők részéről. Formára, felszereltségre minden rendben. A menetirány szerint világító fehér vagy vörös fények polaritástól függetlenek, tehát analóg is digitális módban is megfelelően működnek. Ezt egy kapcsolóval érték el, az egyik tengelyre szerelve: amerre elindul, arra záródik az áramkör. Egyszerű, de elmés ötlet. A belső berendezés is valósághű, formájában és színeiben egyaránt.ű

A Quabla-féle magyarítás is remek, gyakorlatilag gyárinak látszik. Manapság már kissé mások a feliratok (az orrán), néhánnyal több matricát is elbírna, és főleg a zöld szakasz hiányzik a kerékpárszakasz fölül. Ha van egy 3000-es Szilink, már tehetjük is rá, hadd tolja. Ja, hogy azt senki sem csinálja? Végül is – ahogy a vezérlőhöz – csak akad hozzá alap, némi átalakítás, átfestés, és kész is. Van rá esély, hogy ki is jön annyiból, mint ez a kocsi...

Egyébként az eredetijét errefelé a legritkább esetben látjuk üzemszerűen ingavonatként, hiába költöttek a Szilik átalakítására. Inkább húzzák (V43-assal vagy pl. a Balatonra M41-essel), vezetőállással előre is, ha éppen az a menetirány. Így előfordul más halberstadtiakkal; IC-ket bővítve; sőt, mivel az ex-ÖBB Inlandswagenekhez (hosszú Schlierenekhez) nem jött elég saját típusú vezérlő, már azokkal is – persze ez esetben szintén csak a kerékpárszakaszuk kedvéért.

Ezt a terepasztalunkon is lemásolhatjuk – már az után, hogy eszkábáltunk egy kapcsolószerkezetet az elejére. Ugyanis gyári kinematikának nyoma sem látszik. Valahogy nem tartották szem előtt a magyarországi felhasználási körülményeket a Rocónál, amikor tervezték e modellt.

Mivel is lenne optimális csatolni az 1:87-es pályánkon? Bpmee nincs (vagy csak egyedi átalakítással – vannak türelmetlenek, akik nem tudják kivárni, míg a Roco azúrkékre festi a CityShuttle kocsijait, vagy egyáltalán nem is hisznek az ebbéli remények valóra válásában). Az ACME 2. generációs IC-szettjével éppen időszerű a párosítás – már ha a korszakbeli különbözésük fölött szemet hunyunk. Ami viszont tényleg kézenfekvő, a Tillig vagy a Brawa startos halbijaival való egy szerelvénybe sorolás.

Melyikkel kezdjük? Itt van kölcsönben két Brawa, a helyes (fix és lehúzható vegyesen) ablakkiosztás miatt ez a kézenfekvőbb. A színek árnyalatnyi különbségűek, nehéz észrevenni az eltérést. Kissé eltérő a szürke csíkok festése, vagyis inkább maguk a kocsiszekrények térnek el: a Brawán magasabb a tető, és alacsonyabb az oldalfal. Ami ennél is feltűnőbb, milyen kicsik a Roco ablakai.

A Tilligéhez képest is. Ott még nagyobb baj a végig lehúzható ablaksor: ilyen volt ugyan még a korai, NDK-s korszakában a kocsi kinézete, de a DB-be betagozódás során mindet átalakították ilyen rosszabbul szellőzőre. És ugyan a Tillignek van olyan 303 mm-es, csak a két végén feljáróajtós kocsija, amiben ezzel azonos méretű, és osztott is az ablaksor, a halbiknál nem csinálták meg. Amíg 10 ezer körül adták őket, könnyebben elnézte nekik az ember – de most, 50 eurós listaáron már jobban szemet szúr a slendriánság. Ami eléggé jellemzi a kocsit, sok más részén is: hiába a háromféle belső elrendezése az ABy-nak, a By-nak és a Byd(ee)-nek – mindbe ugyanazt a drapp 2. osztályú belsőt tették. A tetővégek lekerekítése is furcsa, nehéz magyarázni, miért ilyen lett. Máskülönben, oldalról jobban hasonlítanak egymásra a Rocóval, mint a Brawa, csak a szürke sávok szélessége, meg a tetőn a kék felfutása tér el.

Szóval az a kicsi ablak a Rocón, az eléggé bántó, ennyi pénzért – mondta az egyszeri modellező, ameddig ki nem ment a Délibe, ahol garmadájára akadt a kocsicsaládnak, és egy mérőszalaggal le nem mérte az ablakaikat. Bizony gyorsan kiderült, hogy nem a Rocón kicsi, hanem mindkét másokon nagy. A Brawán mondható, hatalmas: az ablaknyíláson mérve 6 tizedmilliméterrel szélesebb, és 1 mm-rel magasabb. Ez elég tetemes eltérés – ilyenért a szegecsszámláló halálhörgést hallat.

A minimális színbeli és formai eltérések mellett sem kínos persze ezeket a kocsikat egymás mellé tenni. Ha netán egyszer tényleg lesz hazai variáns, ott valahol e ritka példány árának felénél, biztosan lesznek, akik összehozzák őket.

Az alanti videón egy, a szezonon kívüli Tapolca-Budapest tipikus vonatot látjuk, remot M41-essel, mögötte a vezérlővel és még két halberstadtival. Mármint 1:87-ben megidézve.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!

Utazzon velünk! Az első világháborús olasz front déli szakaszát felkereső idén újra elinduló Isonzó Expressz emlékvonatra jelentkezzen a MÁV Nosztalgia Kft.-nél!