Rokonlátogatóban: szoborgőzös 1:35-ben

Vasárnaponként időről időre fellapozunk egy-egy régi Indóházat, bízva abban, önök is olyan örömmel csodálkoznak rá archív írásainkra, mint mi magunk. Mostani cikkünk az Indóház 2006. novemberi számában jelent meg. A magazint digitális formátumban megvásárolhatják a dimag újságosstandján.

* * *

A vasútmodellezés és a makettezés rokonhobbi. Mindössze annyi a különbség, hogy amíg a makettek a legmesszemenőbbekig, sokszor már a legapróbb részletekig igyekeznek megegyezni az eredetivel, addig a vasútmodellezésben ismeretesek a kompromisszumok – például azért, mert a külcsín nem mehet a funkcionalitás rovására.

Jóllehet nem gurul, mégsem mehetünk el szó nélkül a Trumpeter makettje mellett, hiszen a kilencven centiméter hosszú jármű bármely modellező szobájának dísze lehet. A gyártó 2006 elején dobta piacra a Br 52-est tartalmazó építődobozt, és a kitet elismerően fogadták a vasútmodellezők. Kifejezetten népszerű témát dolgoz fel ugyanis, és a lelkesedést az sem lohasztotta le, hogy a hatalmas a méretarányból fakadóan a részletek kidolgozása nem a megszokott aprólékosságú.

Az impozáns méretű doboz 710 alkatrészt és 28 öntőkeretet rejt. Nem kis munka a Br 52-est összerakni, de ha figyelembe vesszük, hogy a kész gőzös 88 centiméter hosszú, azonnal rájövünk, hogy van mibe építeni az alkatrészeket. Néhány érdekes adat: a gőzmozdony főkerete több mint negyven centi hosszú. A hajtott kerekek átmérője negyven, a hosszkazáné ötven milliméter.

Közelebbről szemügyre véve az alkatrészeket, legalább két gondolat fogalmazódhat meg a szemlélődőben: egyrészt lenyűgözően aprólékos részletekben gyönyörködhetünk, másrészt kifejezetten elnagyolt területek zökkentenek vissza a kínai valóságba. A konyha kimondottan impozáns, a pályatest kialakítása ellenben durva tévedés. Utóbbi finoman fogalmazva sem túl élethű, ezért érdemes a dobozban található keresztaljak és sínszálak, illetve megfelelő szemcsézettségű kőzúzalék felhasználásával a valóságnak megfelelő pályát készíteni.

Aki csak teheti, készítse el a makettet, érdemes: megépítése ugyanis kitűnő lehetőség az egyes fogások elsajátítására azoknak, akik már huzamosabb ideje dédelgetik magukban a vasútijármű-makett építésének gondolatát, de tapasztalat hiányában eddig nem mertek hozzákezdeni. A Trumpeter-féle Br 52-esen azonban kipróbálhatjuk az alapvető eljárásokat – a ragasztást, a festést –, márpedig sikerélménnyel a háta mögött az ember könnyebben veszi a kezdeti akadályokat.

A kit méretaránya 1:35, ami a harcijármű-makettezőknél megszokott. Ám ez erősen megközelíti az 1-es méret 1:32-es méretarányát, ezért természetes, ha egy nagyobb fantáziával megáldott makettező könnyen átépítési alapot lát a dobozban. Ha valaki erre a lépésre szánja el magát, akkor a nyomtávot 3,5 milliméterrel kell bővíteni. Megítélésünk szerint az 1:35-ös méretű maketthez nem érdemes hozzányúlni, hogy az 1-es méret képviselői mellé állíthassuk. Mindössze néhány apróságra kell ügyelnünk: a csavarkapcsok és az ütközők magasságát egy picivel felfelé korrigáljuk – ugyanis 1:35-ben két milliméterrel lejjebb vannak, mint 1:32-ben. Ha belegondolunk abba, hogy az 1:29-es méretű modellek is az 1-es méretbe sorolandók, akkor megbocsátható ez a kis csalás. És különben is, ha valaki működőképessé alakítja a makettet, amint meglátja a kertben csattogni a kis gőzöst, rögtön hajlamos lesz eltekinteni a néhány milliméteres eltérésektől... Ezt a két, legfeljebb három milliméternyi különbséget úgy tudjuk a legjobban eltakarni, ha összerakjuk a szintén a kínai gyár ugyanekkora méretű Leopold vasúti ágyúját, és kötünk mögé néhány 1:35-ös, Dragon gyártmányú kitből épített vagont.

Egy másik lehetőség a magyar 520-as sorozatú mozdonyt megépítése a kitből – persze számolnunk kell azzal a problémával, hogy a hazai gépeknek nem ilyen szerkocsijuk volt. A további eltérések – az eltérő füstszekrényajtó, a lépcső, a trepni az orron, továbbá a konyha előtti láda – azonban könnyen orvosolhatók, a füstterelőket pedig minden további nélkül elhagyhatjuk. Megoldás lehet továbbá, ha beszerzünk egy Märklin szerkocsit. Némi pluszmunkával (új test készítésével, vagy az eredeti felhizlalásával) hozzáilleszthető a mozdonyhoz, és máris kész a magyar gép.

Szintén megvalósítható az a magyar témájú ötlet, ha szerkocsi nélkül darvadozó, vágásra ítélt gépet építünk, ami már évek óta rozsdásodik a szabad ég alatt. Külön kihívást jelenthet ilyenkor az elhagyatott vágányt, és annak gazos, dudvás, muharos növényvilágát megépíteni.

Amennyiben valaki tovább akarja cicomázni mozdonyát, megveheti a cseh Eduardnek a kithez illeszkedő rézlemezeit: látványos, apró, fröccsöntéssel előállíthatatlan alkatrészekkel díszíthetjük fel a lokomotívot. A konyhához adott alkatrészek részletessége rendkívül lenyűgöző.

Sorozatunk korábbi írásai

• A szenvedések vasútja
• Köszöni, jól van azóta is
• Jánkmajtis–Kölcse: a végek kisvasútja
• A tengerparti vasút
• Nem lehetett megmenteni: volt egyszer egy fűtőház Kisterenyén
• Jekatyerinburg, Szverdlovszk állomás
• Végleg vége Cicciolina pályafutásának! Eddig még nem publikált fotókkal!
• Múltidéző: magyar motorvonatok Brazíliában
• Múltidéző: Aradról Lippáig és Pankotáig
• Múltidéző: történet a Sargani nyolcasról
• Múltidéző: a gőzöskorszak hat pillanata, 1. rész: az „építmények”
• Múltidéző: amikor először jártak Desirók a Balatonnál

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!