Toncontin újabb áldozata: túlfutás Hondurasban

Az első hazai híradásokkal ellentétben nem fel-, hanem leszállás közben ért baleset egy a texasi Austinból indult, 12 személyes Gulfstream G200-as üzleti repülőgépet Honduras fővárosának nemzetközi repülőterén. A kéthajtóműves business jet túlfutott a pályán és kettétört, de szerencsére a fedélzeten lévő négy utas és kétfőnyi személyzet egyike sem vesztette életét, viszont valamennyiüket könnyebb-súlyosabb sérülésekkel kellett kórházba szállítani. A balesetről sok részlet eddig nem jelent meg, de egyes felvételek szerint a gép „hosszúra jött”, későn ért földet, és ezen a reptéren súlyos hiba, ha ezt nem követi azonnal átstartolás.

A balesetet a helyszín teszi érdekessé: ez a repülőtér portálunk anyagai között is többször szerepelt, amikor a földkerekség legveszélyesebb légikikötőiről közöltünk összeállítást. A szakértő által „mélytányér”-pályaként emlegetett beton egyik jellegzetessége, hogy a megközelítése a környező maga hegyek miatt nem könnyű, bármelyik irányból is próbálkozik a leszálló repülőgép. A fő irány a 02-es, a 20-as irányt az uralkodó szélviszonyok és a domborzat miatt ritkábban használják.

A 02-es végső megközelítése ugyanakkor a hegyek közelsége miatt nem történhet a szokásos módon, ahogy a könnyebb reptereknél, nincs hely 10-12 mérföldes final approach repülésére, a szokásos eljárás általában az, hogy egy nem túl széles ívű balfordulóval kell megközelíteni a 02-es küszöböt. Történik mindez ráadásul ezer méteres tengerszint fölötti magasságban.

A legtöbb áldozatot akkor követelte ez a pálya, amikor a küszöb előtt igen kis magasságban át kellett még repülni egy domb fölött, majd „beejteni” a gépet a küszöbre. Ha nem sikerült a küszöbnél vagy attól minimális távolságra betont fogni, tanácsos azonnal átstartolni és újrakezdeni a manővert, különben nagy az esélye a túlfutásnak.

A legsúlyosabb balesetek: egy 131 áldozattal járó túlfutás a Continental 727-ese részéről 1989-ben, 1997-ben egy amerikai C-130-as rohant le a pályáról, pedig az a gép a reverzként használt légcsavarjaival nagyon tud fékezni… Majd 2008-ban a TACA A320-asának hasonló balesete, amely szerencsére csak öt halálos áldozatot követelt.

Az utóbbi volt az a baleset, ami végre döntő elhatározásra késztette a hondurasi hatóságokat: a 02-es küszöb előtti dombot eldózerolták, és a pályát meghosszabbították immár 2020 méterre. De ettől még a hegyvidék feletti forgolódások, a kalandos, látás utáni megközelítések rendje nagyon nem változott, amit egy újabb súlyos baleset jelzett: nem túl messze a repülőtértől, átstartolás után, az itt „szokásos” ködös-felhős, egyben turbulens időben egy L-410-es hegynek ütközött és a gépen lévő tizennégy ember életét vesztette.

A megoldást az új repülőtér jelenti, amelynek, hosszas huzavona után – hiszen ezt már 2008-ban kezdeményezték – a tervek szerint idén befejezik a kialakítását a Palmerola katonai bázis területén. Igaz, a helyszín vagy 50 kilométerre van a fővárostól, de legalább kevesebb az esélye, hogy úgy körbe építik, mint Toncontint, amely az új légikikötő megnyitása után már csak kisgépes és charter-forgalmat fogad majd.

* * *