Tüske a köröm alatt – Lockheed-lobbi Tajvanért

iho/repülés   ·   2011.10.11. 10:30
nyito

Az amerikai–kínai biztonságpolitikai kapcsolatok egyik legkényesebb pontja a Kína által szakadár tartománynak tekintett Tajvan kérdése. Az amerikai kormány és a szenátus nemrégiben engedélyezte a már meglévő 145 tajvani F-16A/B Block 20-as vadászgép teljes modernizációját és átépítését, korszerű fegyverekkel ellátását.

A Lockheed Martin azonban nem adja fel a reményt, hogy új építésű F-16 Block50/52-eseket szállítson Tajvanra. Ehhez azonban „át kellene tolni” a Szenátuson és az Obama-adminisztráción is az öt éve beadott, 66 repülőgépre szóló megrendelést, melyet éppen szeptemberben utasított vissza ismét az amerikai vezetés. Nem kis üzletről lenne szó: a legóvatosabb számítások szerint is 8,3 milliárd dollárt jelentene a vásárlás a Lockheednak és a programban részt vevő cégeknek.

A Lockheed Martin „Tajvan – az új F-16C/D-k előnyei” címmel elektronikus levélben kereste meg a törvényhozókat. A dokumentumban olyan érveket kínálnak fel a honatyáknak, amelyekkel a Pentagon véleményét lehet semlegesíteni: a védelmi tárca éppen azokra a hazai kritikákra felel, melyek a tajvani értékesítés megakasztását róják fel a tárcának (is).  A cég szerint a megrendelés 16 ezer amerikai munkahelyet jelentene öt-hat éven keresztül.

Újak helyett marad az átépített régi F-16A <br>(fotó: zone-interdite.net)

Peking jelenleg a világ két legnagyobb gazdasága közötti kapcsolatok tüskéjének tekinti Tajvant, illetve a tajvani védelmi képességek erősítését szolgáló amerikai fegyvereladásokat. Amíg Amerika Tajvant felfegyverzi, addig nem lesznek jobbak az amerikai-kínai kapcsolatok – hangzik Peking hivatalos álláspontja. 2010-ben fel is függesztette a két ország közötti katonai kapcsolatokat, miután Washington 2010. februárjában egy 6,4 milliárd dolláros, többek között UH-60 Black Hawk helikoptereket és PAC-3 légvédelmi és rakétaelhárító rendszereket tartalmazó fegyvercsomag engedélyezését jelentette be.

Washingtont egy 1979-es, a tajvani kapcsolatokat rögzítő törvény kötelezi a szigetország védelmezésére, elsősorban egy kínai támadás esetén. A törvény értelmében önvédelmi célú fegyvereket Peking tiltakozását figyelmen kívül hagyva is lehet Tajvannak szállítani. Ennek megfelelően támogatta a 66 új F-16C/D repülőgép leszállítását levelében a száz szenátorból 47, illetve a 435 képviselő közül 181.

A Pentagon érvei szerint Tajvannak inkább a Lockheed F-35B Lightning II-esekre lenne szüksége. A méregdrága, de helyből fel- és leszállni képes vadászbombázó egy várható, a repülőterek pályáit elsőként romboló kínai ballisztikusrakéta-támadás után is üzemképes maradhatna. A Lockheed véleménye szerint Tajvan kiválóan megépített, megerősített repülőgép-fedezékekkel és csúcstechnikájú javítóképességekkel rendelkezik. Ráadásul a tajvani légierő rendszeresen hajt végre gyakorlatokat országutakról fel- és leszállva.

Valóban nehéz elképzelni azt, hogy a legmodernebb technológiát képviselő F-35-ösöket egyrészt eladja Tajvannak az Egyesült Államok, másrészt hogy ebbe Kína belemenne. Peking már eddig is a helyi erőviszonyok felborításával vádolta több ízben is az Egyesült Államokat, és az ötödik generációs vadászbombázó megjelenése sokkal érzékenyebben érintené Kínát, mint 66 F-16C/D. Azt azért ne felejtsük el, hogy Kína eközben aktívan dolgozik a Csengdu J-20-as, szintén ötödik generációs vadászgépen, melyet 2017 és 19 között terveznek hadrendbe állítani.

Kína már lépett, Csengdu J-20 prototípus a levegőben <br>(fotó: chinadaily.com)

Tajvan így kénytelen azzal főzni, amilyen már van. Szeptemberben ennek jegyében jelentettek be egy nagyobb szabású fejlesztési programot, mely elsősorban a hazai repülő- és hadiiparra támaszkodik. A tervek szerint felújítják a saját tervezésű és gyártású AIDC F-CK-1 könnyű vadászbombázó repülőgépeket (56 gépet) és a gép IDF kiképző változatú példányainak egy részét. A 2013 és 17 között zajló program költsége 530 millió amerikai dollár lesz, melynek köszönhetően összesen 127 gépet építenek át.

Eddig az ezt megelőző programok során 71 F-1-CK felújításáról született döntés. A F-CK-1 C/D Hsziang Seng gépek szerkezetét megerősítették, így ezekkel már 8000 órát lehet repülni. A GD-53 Golden Dragon fedélzeti radarrendszer jobban ellenáll az aktív elektronikai zavarásnak, és a pilótafülkét is átépítették, modernizálták, csökkentve a pilóta munkaterhelését repülés közben. Kérdés, hogy a most bejelentett, 56 gépes felújítási program is csak ennyit tartalmaz-e, vagy történnek komolyabb fejlesztések is, elsősorban az elektronikai önvédelem, a fegyverzet, a radarrendszer és a Link 16-os adatkommunikációs rendszer beépítésének területén.

F-CK-1 géppár érkezőben: marad a hazai fejlesztés? <br>(fotó:yahoo.co.kr)

Egy másik terv 50 haladó kiképző repülőgép beszerzéséről szól. Konkrét típust még nem neveztek meg, de szóba került a megfelelő külföldi típusok rendszeresítése mellett a hazai fejlesztés lehetősége is. Egy elképzelés szerint az AT-5 gyakorlógép az F-1-CK nagyobb távolságban elhelyezett főfutóművével, egyszerűsített radar- és fegyverrendszerével, virtuális fegyverhasználatra alkalmas számítógépes rendszerrel, GE F124 hajtóművekkel felszerelt változata lenne. Természetesen itt is várhatóan a politikai környezet határozza majd meg, melyik megoldás lesz életképes. Hiszen melyik ország szeretné kivívni Kína gazdasági és politikai haragját azzal hogy néhány tucat könnyű támadógépnek is használható, modern sugárhajtású gyakorlógépet szállít?

Kapcsolódó hírek