Ugráló ballonfürt, azaz magasságtartási problémák

Ellentmondásosak a hírek a ballonfürtös atlanti átkelés kudarcáról. Mint beszámoltunk róla, Jonathan Trappe azzal az elhatározással indult el a Maine állambeli Caribou városából, hogy 370 fürtbe kötött lufival, az alájuk függesztett mentőcsónakon utazva öt-hat nap alatt átér az óceánon, és bárhová sodorja is a szél Norvégiától Észak-Afrikáig, valahol csak partot ér.

Ehhez képest mindössze tizenkét órányi repülés után az első éjszaka kénytelen volt Új-Fundlandon leszállni. Mint a következő videóösszeállításból is kiderül, a ballonosra a CBS tévétársaság helikopteres riportere talált rá, de maga Trappe a kudarcos út után még nem nyilatkozott a problémáról és arról, vajon megpróbálkozik-e ismét az Atlanti-óceán átrepülésével lufikkal.

Az első híradások technikai problémákról szóltak, majd feltűnt az időjárás, mint tényező, vagyis hogy a szélirány megváltozott, és ez tette lehetetlenné az átkelést.

Más információk szerint azonban, és a videóban bemutatott diagramm is ezt jelzi, valami oknál fogva nem sikerült stabilzálni a ballonfürt magasságát. Trappe eredeti tervei szerint vagy hétezer méteren kellett volna átsodródnia a „nagy víz” fölött, ehhez képest egy bizonyos magasság elérése után a szerkezet azonnal süllyedni kezdett, majd nagyon alacsonyan indult a következő emelkedés. Lehet, hogy Trappe ilyenkor el is kellett, hogy használja a rendelkezésére álló ballasztot.

Mindenesetre a lufifürt veszélyesen instabil magassági viselkedése miatt döntött úgy a bátor ballonos, hogy még Új-Fundlandon földetér, nyilván a leszállás a nyílt óceánon kevés esélyt nyújtott volna a túlélésre. Mint később kiderült,a ballonpilóta mindvégig kapcsolatban volt a Halifaxban lévő kutató-mentő központtal, és a kanadai radarok végig követték a ballonfürt mozgását, azt is lehetett tudni, hogy a leszállás sikeres volt, a pilóta jól van, de az éjszakát kénytelen volt a mentőcsónakban tölteni.

Földetérése előtt jó humorral még azt az üzenetet küldte hogy hamarosan földet ér, de „ez a hely mintha nem Franciaország lenne...”

Trappe csalódása érthető, két év előkészítő munka után még száz napot kellett várni a remélt megfelelő időjárásra az átkeléshez, ehhez képest valóban nem tűnik nagy eredménynek az Új-Fundlandig tartó repülés, a sajtó ennek ellenére Trappe bátorságát és elhivatottságát emeli ki, az emberiség egyik régi álmának, sok kisgyerek ábrándozásának megvalósításában.

* * *