Új orosz sugárhajtású kiképző a láthatáron!

Egyelőre kevés az információ róla, de érdekes típusnak ígérkezik: egy eddig kevéssé ismert orosz magáncég, a SAT KB megépítette SR-10 jelzésű sugárhajtású kiképzőgépének prototípusát, és ugyancsak minimális nyilvánosság mellett a gép a napokban fel is emelkedett a Kaluga régióban lévő Vorotyinszk Oreskovó repülőtérről.

A típus részt vett a védelmi tárca alapkiképzésre szánt típusának pályázatán, amelynek a győztese azonban a Jak-152-es légcsavaros konstrukció lett. A SAT KB ennek ellenére továbbra is javasolja a gépet katonai célokra, úgymond „átmeneti” kiképzőtípusként.

A híradások elsősorban a gép szokatlan előrenyilazott szárnyelrendezését emelik ki. Az orosz repülőiparnak korábban volt egy hasonló próbálkozása, a Szuhoj-iroda Szu-47-es Berkut nevű gépe, amely jó ideig különféle bemutatóknak is látványosan repülő résztvevője volt Le Bourget-tól Moszkváig, azonban a megoldásból nem lett sorozatgyártás: egyes régebbi híradásokkal ellentétben az előrenyilazott szárny nem lett az ötödik generációs T-50-es konstrukciójának a részeleme.

Az SR-10-esnél ez az elrendezés állandónak látszik, igaz, sokkal kisebb szögben előrenyilazott a szárnya, mint a Berkuté. A gép nagyrészt kompozitépítésű, a most használatos sugárhajtású kiképzőknél kisebb és könnyebb. A prototípus például ugyanazzal az AI-25TL hajtóművel repül, mint a nálunk is szolgálatban állt L-39-esek, viszont a maximális felszálló súlya körülbelül két tonnával kisebb, mint az Albatrosé.

Az Alba üres súlya három és fél tonna körüli, a Jak-130-asé 4,6 tonna, az SR-10-es standard felszálló súlya két személlyel, üzemanyaggal nem sokkal több, mint két tonna. A gép paramétereiből azt lehet kiolvasni, hogy a szolgálati csúcsmagassága csak hatezer méter, viszont a gyártó a jövendő használatos hajtóművek függvényében adja meg az elérhető vízszintes sebességet, ami az aerodinamikai kiképzés révén lehet tartósan 900 kilométer körüli is óránként. Jóval intenzívebb műrepülésre képes, a sárkány +11 illetve –8(!) g-ig terhelhető, miközben fel- és leszálló sebessége jóval alacsonyabb, mint a most használatos típusoké a kategóriában.

A tandem elrendezésű kabin a ma megszokott építési elveknek megfelelően elég jó kilátást biztosít a hátul lévő oktatónak is, természetesen mindkettőjüknek duplanullás katapultülése van. A gép mechanikus kormányzású rásegítőkkel, ez a Jak-130-ashoz képest mindenképp hátrány, hiszen a fly-by-wire egyben azt jelenti, hogy a kiképzőgéppel szimulálni lehet negyedik és ötödik generációs harci gépek repülési karakterisztikáját, illetve fő rendszereik kezelését. A SAT szerint az SR-10-es ennek ellenére alkalmas negyedik generációs harci gépekhez történő előképzésre, pilótafülkéje lehet hagyományos, de lehet képernyős kijelzős megoldású is.

A gyártó a különböző funkciók összehasonlításakor általában az L-39 és a Jak-130-as közötti teljesítményt jelez, miközben a gép nyilván olcsóbb is, és kevesebb költséggel üzemeltethető, mint ezek a típusok. A gyár szerint ezzel a géppel megtörténhet a jelöltek alkalmassági kiválasztása, majd az alapszintű kiképzése, vagyis kezdhetik ezzel a típussal magát a repülést, aztán jöhet a versenytársakénál életszerűbb intenzív műrepülő kiképzés, illetve a nagy állásszögű repülés, másfelől a műszeres repülés, navigáció, kötelékezés, stb.

Miközben egyes híradások arról szólnak, hogy az orosz védelmi tárca számára a gyártó tizenhat példányt készít, nem tudni, hogy ez valóságos szerződés-e, vagy pedig valamiféle előzetes de nem kötelező érvényű megállapodás. Az üzleti terv a várható export-területet elsősorban Közép-Amerika, Afrika és Ázsia egyes országaiként jelöli meg. Ugyanakkor lenne a gépnek egy nem katonai, hanem kifejezetten sport- és hobbi célokra, műrepülésre szánt változata, amelynek piacát Oroszországban ötven, külföldön százhúsz gépre becsüli a gyártó.

Egyébként a jelek szerint ez a magáncég igyekszik az igazán mai igényekre reagálni: tervezi egy üzleti gép kialakítását is, nagyjából az Eclipse és az Embraer Phenom-100-asa közti méretben.

* * *