Ülésrend kívánságra, most még felár nélkül

A következő hónapokban a Social Seating nevű új őrület hódíthatja meg a repülőtereket. Eran Savir, a SeatID nevű webes szolgáltatás alapítója ugyanis lehetővé tenné, hogy mindenki kiválaszthassa, hogy ki mellett akar ülni a repülőgépeken – olvasható az SG.hu összeállításában.

A SeatID segítségével bárki tanulmányozhatja leendő útitársai Facebook-, LinkedIn- vagy éppen Twitter-profilját és a neki legszimpatikusabb személy mellé kerülhet majd a repülőgépen. A fejlesztő már felajánlotta a szolgáltatást a légitársaságoknak, és hisz abban, hogy alapjaiban megváltoztathatja az emberek repülési szokásait. Eran Savir úgy érvel, hogy egy fáradt üzletember nem éppen arra vágyik, hogy egy kétgyermekes édesanya mellett töltsön el több órát. „Lehetővé akarjuk tenni a légiutasoknak, hogy az útitársaikat a közösségi hálózatok profiljai alapján válasszák ki. Az emberek napjainkban szenvednek attól, hogy nem a megfelelő partnerek ülnek a mellettük lévő székekben. De miért ne lehetne a világhálón már meglévő információkat felhasználni a jegyfoglaláshoz?” – tette fel a kérdést a szakember.

Mindez azt jelenti, hogy a jövőben már nem csak az fog számítani az utasoknak, hogy melyik légitársaság repülőgépei a legkényelmesebbek, leggyorsabbak és legcsendesebbek, hol a legjobb a fedélzeti kiszolgálás, hanem az is, hogy hol van lehetőség az útitársak megválasztására. A KLM egy ideje már kínál ilyen szolgáltatást, azonban a SeatID előnye, hogy független vállalkozás.

Az egyik komoly probléma ugyanakkor az adatvédelem, hiszen nem mindegy, hogy az utasok milyen információkhoz férhetnek majd hozzá. Savir ezt úgy oldja meg, hogy a rendszer a Facebook, a LinkedIn és a Twitter adatvédelmi beállításait veszi át, így csak azok az adatok láthatók, amit az adott felhasználó egyébként is megoszt magáról. Ha azt vesszük figyelembe, hogy évente 5,2 milliárd légiutast regisztrálnak, úgy azonnal látható, hogy a SeatID-ben hatalmas lehetőségek rejlenek, miként az is tény, hogy nagyon sokan valószínűleg nem vágynak arra, hogy a közösségi profiljuk alapján kerüljenek mások mellé a repülőgépen.

Érdeklődő légitársaságokból nincs hiány. Az első cégek ingyen integrálhatják a szolgáltatást, míg a második hullámban már fizetni kell majd a SeatID bevezetéséért. A légiutasok számára a szolgáltatás eleinte ingyenes lesz, később azonban az utazási irodák vagy a légitársaságok némi felárat számíthatnak majd fel érte. Eran Savir persze optimista. „Néhány év múlva minden olyan helyen lesz Social Seating, ahol jegyeket árulnak: a moziban, a stadionokban, a színházakban” – olvasható a nyilatkozat az SG.hu portálon.

A programról beszámoló TTGdigital még ennél is tovább megy: a társasági ültetés révén nemcsak az utasok nyerhetnek adatokat, hanem például a légitársaságok vagy az utazási irodák is, hogy aztán jövőbeni klienseik közül válogathassanak.

(A szerkesztő megjegyzése: ezzel az egyébként logikus vállalkozással első hallásra az a baj, hogy ha egymás mellett ülnek az emberek, akkor az annnyit jelent, hogy két ember ül egymás mellett. Én persze szeretnék egy kellemes útitársat, de akit kiválasztok, szeretne-e engem útitársként? Ha én azt választom, hogy egy csinos harmincas elvált menedzserhölgy mellett töltsem az időt New York és Seattle vagy akár csak Budapest és London között, biztos, hogy ő is úgy dönt, hogy egy ötvenes újságírót akar maga mellé? Vagy inkább a negyvenes brókert? De az a fickó három sorral előrébb ül, netán a business osztályon, és netán már ő is választott egy huszonegy éves manökent. A dolog még ennél is bonyolultabb, ha esetleg középen ülök, és akkor két útitársam is van, nem csak egy. Ami pedig a kétgyermekes édesanyát illeti: ha a gyerekeivel együtt utazik, akkor neki már úgyis külön ültetése van a „gyermekmentes övezeten” kívül.)