Utolsó szavak

Magasabbra, mindig magasabbra! (Arriba, siempre arriba!)

Georges Chavez utolsó szavai ezek voltak, mielőtt Bleriot gépével rekordot indult repülni az Alpok felett 1910 szeptemberében. Szavai a Perui Légierő mottójává váltak.

Muszáj áldozatot hozni! (Opfer müssen gebracht werden)

Otto Lilienthal, a Wright-fivérek legnagyobb ösztönzője szerette ezt mondani. 1896. augusztus 10-én halt meg, két nappal azután, hogy egyik sárkányrepülőjével lezuhant.

A reggel szárnyain kelek útra, és békémet a tenger legmélyén megtalálom.

Charles A. Lindbergh, született 1902-ben Michiganben, meghalt Mauin 1974-ben. Díszítetlen, földdel egy szintben fekvő síremléke Maui szigetén, Hawaiin található, ahol 1974. augusztus 26-án rákban halt meg. Három órával halála után már eltemették egyszerű munkaruhájában.

Minek ennyire sietni? Azt hiszitek, nem jövök vissza?

Manfred von Richthofen, a Vörös Báró utoljára lejegyzett szavai egy autogramkérőnek, miközben a gépe kabinjába mászott be éppen. Akkor látták utoljára élve.

Az az érzésem, hogy számomra már csak egy jó repülés maradt, és remélem, hogy ez az. Akárhogy fejezem be ezt az egészet, feladom a hosszú távú kockázatos repüléseket.

Amelia Earhart a kaliforniai Los Angelesből Floridába készült 1937. május 21-én, utolsó földkörüli repülése szakaszaként.

A 157–337 pozíció vonalán vagyunk… Észak-délnek rohanunk.

Amelia Earhart utoljára fogott rádióüzenete, miközben a Csendes-óceánon Howland szigetét kereste 1937. július 2-ának reggelén. Aztán eltűnt örökre.

Hát nem tud eltakarodni a pályáról ez a Pan American?

William Schreuder repülőmérnök a KLM fedélzetén, 1977. március 27-én kérdezte ezt, mielőtt az egyetemes repülés legnagyobb katasztrófája bekövetkezett: két B–747-es ütközött össze a földön a Kanári-szigeteken. 583 ember halt bele.

Robert Loft kapitány utolsó szavai az Eastern Air Lines 401-es járatán, 1972. december 29-én, mielőtt a floridai Everglades mocsárba zuhant.

Istenem, ezt nézd! Nem néz ki jól, ugye? Egyáltalán nem néz ki jól.
Roger Pettit elsőtiszt szavai az Air Florida 90-es járatán, 1982-ben.

Larry! Leesünk, Larry! Tudom.
Roger Pettit és Larry Wheaton kapitány utolsó szavai, miközben a washingtoni 14. utca felüljárójához közeledtek

Hogy képzelitek, hogy eljuthattok a Holdra – kérdezte a mindent tudó tinédzser –, mikor ti, emberek, még egy földi állomással se tudtok összekötni?
Miért forog ez? Ez forog!

Eldar Kurdinszkij, az Aeroflot 593-as járat kapitányának 15 éves fia mondta ezt, miután korábban megkérdezte: „Szabad ezt elfordítani – a csűrőkormányt – egy kicsit?”, és ezzel a robotpilótát kiiktatta. A felnőtt személyzet nem vette észre az akciót. Az utolsó szavak 1994. március 22-én hangzottak el. 75-en haltak meg az apuka bizalma miatt.

Critter öt-kilencven-kettő, hol van, jaj, a legközelebbi reptér?

Richard Hazen, a ValuJet 592-es járatának elsőtisztje utolsó szavai voltak ezek, mielőtt az Everglades mocsárba zuhant égő géppel 1996. május 11-én. 110-en haltak meg, túlélő nem volt.

Halifax Terminal ATC: – Swissair egy-tizenegy pár mérföldre, mindjárt önökkel leszek.

Swissair 111: – Rendben (a robotpilóta kikapcsolásának hangja). Vészhelyzetet jelentünk!

Halifax Terminal ATC: – Ismételje. Swissair egy-tizenegy, engedélyezve, vagyis, kezdje meg az üzemanyag kibocsátását, és közölje, ha kész van.

Swissair 111: (érthetetlen válasz)

Urs Zimmermann kapitány és Stephan Loew pilóta a Swissair 111-esen ezután Új-Skócia partjainál lezuhant 1998. szeptember 2-án. 259-en vesztették életüket.

Túl késő. Nincs idő, nincs…

Christian Marty kapitány, az Air France 4590-es Concorde-járatán ezt mondta utoljára. Az ATC figyelmeztette: „Concorde zero… 4590, lángok hátul!” 2000. július 25-én zuhantak le. 113-an haltak meg.

Tarts ki. Tarts ki!

Edward States kapitány utolsó szavai az American Airlines 587-es járatán a New York-i JFK-ről a Dominikai Köztársaságba tartva 2001. november 12-én. 265-en haltak meg.

Sosem láttam jegesedést. Sosem jégtelenítettem. Sose láttam ilyet, de még hasonlót se. Nem akarom megtapasztalni és ilyen hívásokat közölni. Tudod, hogy ettől megőrülnék. Ha ilyen sok jeget látnék, azt gondolnám, te jó isten, mindjárt lezuhanunk.

Rebecca Shaw elsőtiszt mondta ezt öt perccel lezuhanás előtt a Dash–8 Q400 fedélzetén, amelyen negyvenkilencen haltak meg, és egy a földön, 2009. február 12-én (Colgan Air, kontinentális 3407-es járat Buffalo felé közelítve).

Gondom van (ez hangzott el 3000 lábon egy háton-laposdugó közben). Tényleg nagy gondom van! (1500 lábon).

Art Scholl utolsó szavai, mielőtt lezuhant. A Top Gun című filmhez forgattak műrepülő-jeleneteket. Úgy gondolták, talán a gépre erősített kamera változtatta meg annyira a gép súlyponti helyzetét, hogy a laposdugóból nem lehetett kivenni. A filmet emlékének ajánlották.

Igen, sikeres leszek, és pénzt csinálok, ha ki nem töröm a nyakam.

Eugéne Lefebvre mondta végzetes lezuhanása előtt egy Wright Flyeren, amit a „Le Petit Parisien” néven ismertek, 1909. szeptember 9-én.

Anya, szeretlek!

A Pacific Southwest Airlines 182-es járatának fedélzetéről e szavak hangzottak el utoljára, amikor egy Cessna–172-essel ütközött a levegőben, San Diego fölött, 1978. szeptember 25-én. Az azonosítatlan hang az egyik pilótáé volt vagy a mérnöké, vagy egy kísérő pilótáé, aki a pótülésben ült. 144-en haltak meg.

A legfontosabb utolsó szó, amit valaha is hallottam egy kabin rögzítőjén, ez volt: „A francba!”, és ráadásul minden érzelem nélkül. Nem volt pánik, se kiabálás, némi rezignáció volt érezhető: mi megtettünk mindent, amit lehetett, már semmi mást nem tehetünk.

Frank McDermott, a McDermott Associates társtulajdonosa mondta ezt, aki a kabinok hangrögzítőinek specialistája.

Tawakalt ala Allah (Istenben bízom)

Gamil El-Batouti, az EgyptAir 990-es járatának másodpilótája ismételgette ezt tizenegyszer, miközben leállította a Boeing 767-es hajtóműveit, és végzetes zuhanásba vitte a jetet 1999. október 31-én.

Mi történik, Gamil? Mit csinálsz? Mi ez? Mi ez? Miért állítod le a hajtóműveket? Húzzad! Húzd velem! Húzd velem!

Ahmed Mahmoud El Habashy, az EgyptAir 990-es járatának kapitánya ezt mondta utoljára, amikor visszatért a pilótakabinba. A rögzítőn ennél többet nem találtak, ami igazolná, hogy a 990-es járat miért csapódott az óceánba.

Ha meghalok, azt akarom, hogy mindenki legyen boldog, ünnepelje az életet, nem az enyémet, hanem a sajátját. És nevessenek, és élvezzék, hogy élnek, ahogy csak tudják, és tegyenek meg mindent, amit szeretnének.

Shane McConkey, professzionális síelő, BASE-ugró és szárnyasruha-zuhanó utolsó szavai ezek. A Red Bull Air Force-nál lévő barátja, Miles Daisher mondta el ezt pár héttel 2009. március 26-án bekövetkezett halála előtt, amikor éppen szárnyas ruhában zuhant egy filmforgatás kedvéért. Sítalpakról kellett elrugaszkodnia, aztán ernyőt nyitnia, de az egyik sítalp nem vált le a lábáról, amitől sturc-spirálba került, ez pedig magától nem áll meg, és eközben nem érdemes ernyőt nyitni, mert az is összecsavarodna. Ő tudta ezt. Nem nyitott ernyőt. Lezuhant.

Biztos jobban bízott magában, mint te vagy én, amire minden oka meg is volt. Mivel ez már az én sorom, azt mondom, ismerek ilyen halált megvető kalandokra vágyó férfiakat, akik sajnos nem hosszú életűek. A szívem és lelkem az övék, csak azt kívánom, a jó isten áldja meg őket, és ne haljanak túl korán. Mert hatalmas űrt hagynak maguk után.

McConkey emlékére készítették ezt a videót, így talán jobban érthető, miért volt ő annyira különleges:

Hát nem, nem látom a földet… Te látsz valamit? Talán nem lesz belőle tragédia.

Robert Grzywna őrnagy, a Lengyel Légierő Tu–154M másodtisztje utolsó szavai. A gép az oroszországi Szmolenszk mellett zuhant le ködben, a 96 utas mindegyike életét vesztette, Lech Kaczynsky elnökkel együtt. A személyzet megpróbált leszállni, süllyedtek egy erdő felé, fél mérföldnyire a leszállópályától, azt gondolva, jó helyen vannak, nem vették figyelembe a GPWS (Ground Proximity Warning System: földközelségjelző) figyelmeztetéseit. A pilótafülkében szó sem esett addig a percig, amíg a repülőgép a fák közé zuhant és átvágódott. Az utolsó rögzített szavak csak káromkodások voltak 2010. április 10-én.

Kérem, fogadják őszinte köszönetemet legutóbbi levelükért és a mellékletért, amiben leírják a Sao Pauló-i helikopteres mentéseket. Felolvastattam magamnak (a szemem már nem elég jó, hogy olvassak). Mindig is hittem, hogy a helikopter különleges eszköz lesz a legkülönfélébb életmentésekhez, és most, életem vége felé közeledve megelégedéssel tölt el, hogy ez be is bizonyosodott.

Igor Sikorsky levele Jerome Lederernek, amelyet 1972. október 15-én, élete 84. évének utolsó napján diktált.