Vita az orosz harci gépről, mikor áll szolgálatba az „igazi” hajtóműve?

Az új hajtómű talán már jövőre repül, de nem valószínű, hogy alig egy év múlva sorozatgyártásba vonják. A törökök vehetnének újabb F-16-osokat, de életben van a Szu-57-es verzió is.

Sosem volt egyszerű kibogozni a pontos információkat az új orosz haditechnikai vívmányokról, és különösen izgalmas a képlet az orosz ötödik generációs harci gép esetében, amelyről furcsa vita alakult ki amerikai és orosz résztvevőkkel. A kiváltó ok egy cikk volt a National Interest portálon, amelynek állítása szerint a Szu-57-es csak 2027-ben kerülne sorozatgyártásra.

Az orosz repülőgépgyártó konzorcium, a Rostec közleményben cáfolt: a TASSZ által közreadott dokumentum arra emlékeztet, hogy nyugaton sokszor jelennek meg hamis hírek az orosz ötödik generációs gépekről, a Szu-57-es már sorozatgyártásban áll és már átadták (meg nem jelölt számú) példányát. A korrekt adatok a cég szerint: az orosz légi- és űrerő 2024 végére 22 ilyen géppel rendelkezik majd, 2028-ra összesen 76 áll szolgálatba.

A géppel kapcsolatos bizonytalanságok jelentős része abból adódik, hogy a Szuhoj ötödik generációs típusa egyelőre még mindig negyedik generációs hajtóművekkel repül, és gyanítható, hogy aki a program (további) csúszását jósolja, az erre utal. Egy friss jelentés szerint pedig a gépnek egy modernizált, továbbfejlesztett változatát kezdik el gyártani sorozatban 2025-től. Ami az érdekes, ennek a fejlesztési programnak része lenne a pilótafülke és elektronikus rendszerek módosítása mellett az úgynevezett „második fokozatú” hajtóművek használata, ugyanazoké egyébként, amelyek a nyáron bemutatott „SakkMatt” ötödik generációs egyhajtóművesekben dolgoznak majd.

Ehhez képest egy másik, szintén az orosz gyártótól, méghozzá a Rostec főnökétől, Szergej Csemezovtól származó hír szerint az első, új hajtóművekkel készülő Szu-57-est már 2022-ben szerelik össze. A magyarázat a nyilatkozat későbbi részérben található, amely szerint ennek a hajtóműnek a sorozatgyártása kezdődik „néhány év múlva”. Vagyis lesz hajtómű jövőre, de csak kísérleti példány tesztelésre, és csak később lesz a ténylegesen átadott szériapéldányokba szerelve.

Az, amit ugyanennek a cikknek a folytatásában olvashatunk, vagyis, hogy 2023-ban a gépeket már ezzel készítik, eléggé optimistának tűnik: egy ötödik generációs, szupercirkálásra vagyis utánégető nélkül hangsebesség feletti repülésre alkalmas, vektorkormányzással felszerelt hajtómű tesztjeit ritkán sikerül az első légipróba után egy évvel sikeresen lezárni és átadni sorozatgyártásra. A Rostec viszont láthatóan gyorsítani akarja a folyamatot, annak érdekében, hogy „a világ legerősebb hajtóműve” minél hamarabb szolgálatba állhasson.

Ugyancsak érdekes és ellentmondó jelentések érkeztek egy esetleges vevőről, amelyet persze már korábban „hírbe hoztak” a Szu-57-essel kapcsolatban. Eredetileg indiai együttműködésben indult volna agyártás, de Új-Delhi kiszállt, viszont mióta az SZ-400-as orosz rakétarendszer beszerzése miatt az amerikaiak megvonták az F-35-öst Törökországtól. Erős az érdeklődés Ankara felől a Szuhoj termékei, köztük a Szu-30-as és 35-ös, de főképp az F-35-öshöz hasonlóan ötödik generációs 57-es iránt. 2019-ben Erdogan elnök a MAKS-on a lehető legközelebbről ismerkedhetett a géppel. Konkrét megállapodásról azonban nem érkezett jelentés, viszont most megint előkerültek újabb verziók a lehetséges török beszerzésről.

Erdoğan bejelentése szerint az Egyesült Államok negyven F-16-os eladását és nyolcvan modernizálását ajánlotta fel az F-35-ös programból történt kizárás kompenzálásaképpen Törökországnak. Ugyanakkor mind török repülőipari oldalról, mind orosz részről olyan megfogalmazásban hangzanak el nyilatkozatok, amelyek azt sugallják, hogy az amerikaiak akarnak visszautasítani egy korábbi török kérést F-16-osok beszerzésére. Egy biztos, az Ankara és Moszkva közötti Szuhoj-üzlet lehetősége a TASSZ szerint az amerikai ajánlat ellenére továbbra is érvényes, miközben a török légierő 48 öreg F-4es Phantom mellett nem kevesebb, mint 245 F-16C/D-t tart hadrendben.