Vonattal gyorsan, biztonságosan 4. rész
Időzzünk még egy keveset a felhatalmazás körül. A vasút vaskalaposságára jellemző, hogy évekkel ezelőtt felvetődött a gondolat, hogy a szólóban közlekedő BZ motorkocsik a buszokhoz, vagy a BKV járműveihez hasonlóan, jegyvizsgáló nélkül közlekedjenek egyes mellékvonalakon. A dologból állítólag azért nem lett semmi, mert ha nincs jegyvizsgáló, akkor nincs, aki felhatalmazza a mozdonyvezetőt a megállóhelyeken az indításra. Felhatalmazás nélkül meg mégsem lehet elindulni! Most képzeljük el! Ott áll a pusztában egy BZ, és nem tud elindulni, mert nincs jegyvizsgáló, aki felhatalmazza a mozdonyvezetőt. Szörnyű!
Más téma ugyan, de ide kívánkozik. Évekkel ezelőtt, amikor megjelentek az első, igazán korszerű motorvonatok, olyan diagnosztikai számítógépekkel készültek, hogy a mozdonyvezető ezek segítségével a vezetőálláson egyedül is meg tudta volna tartani a fékpróbát, hiszen a berendezés minden, a fékrendszerrel kapcsolatos információt, esetleges hibát kijelez a képernyőn és az adatokat tárolja. A vasút illetékes szakemberei a vonat külső felére is felszereltettek fékkijelzőket, hogy a „kalapácsos embernek” legyen mit nézni fékpróba közben, mert írva van, hogy a fékpróbát legalább két embernek kell megtartani. Ha pedig írva van, nem engedhetjük meg, hogy a mozdonyvezető azt egyedül megcsinálja a drága gépek segítségével. Hiába a korszerű technika, ha egyszer száz évvel ezelőtt leírtak valamit, azon nem szabad változtatni.
Ezt csak azért szúrtam közbe, mert ugyanolyan felesleges, mint egyes esetekben a vonatok menesztése. (A menesztés kifejezésért a forgalmi szakemberektől elnézést kell kérnem, hiszen hivatalosan már nincsen forgalomban a szó.)
A személyszállító vonatok indulásra való felhatalmazásának a kegyelemdöfést a most hatályos utasítás érvénybe léptetésével adták meg. Itt fogalmazódott meg a következő szabály: „Előzetes jelzőkezeléssel és vonatindító jelzőeszközzel kell a mozdonyvezetőt felhatalmazni: a Szolgálati menetrendkönyv 2. sz. rovatában a Forgalmi Főosztály által megjelölt szolgálati helyeken valamennyi induló és bármely más ok miatt megállás után induló személyszállító vonatot.”
Ha valaki esetleg nem értené, ez azt jelenti, hogy olyan állomásokon sem kell forgalmi szolgálattevőnek „menesztenie” a vonatot, amelyeken ilyen beosztású dolgozók teljesítenek szolgálatot, ha a menetrendben az állomás nincs külön megjelölve egy kis körrel. Az is előfordult, hogy az állomásnév mellett, a kiadott menetrendben nem szerepelt a jel, de a mozdonyvezetőt írásban értesítették arról, hogy ennek ellenére csak „menesztés” után indíthatja el a vonatát. Nem sokkal később, módosították a szolgálati menetrendet, most már szabályosan szerepeltették az állomás neve mellett a jelet, de mire a módosítás elkészült úgy döntöttek, hogy mégsem kell a vonatokat vonatindító jelzőeszközzel is felhatalmazni. Ettől kezdve arról értesítették írásban a mozdonyvezetőket, hogy a jel ellenére sem kell a vonatot szolgálattevőnek meneszteni. Azt hiszem, nem szorul külön magyarázatra, hogy az ilyen átgondolatlan kusza, minden logikát és ésszerűséget nélkülöző, kapkodó rendelkezések milyen rossz hatással vannak a biztonságra.
El kellene dönteni végre, hogy maradunk az évszázados szabályoknál, és a mobiltelefonok használata mellett kötelező jelleggel használjuk a füstjeleket is, vagy a technikai és szervezeti változásokat figyelembe véve alkotjuk meg a szabályrendszerünket!
A BHÉV szentendrei vonalán volt alkalmam megfigyelni, hogy miképpen szűnt meg a vonatok menesztése. Nem is olyan régen, még ott is adtak jelzést a jegyvizsgálók, majd egy szép napon megszűnt az indulás előtti jelzésadás, lassan eltűntek a kalauzok is a vonatokról, akik pedig maradtak, azok ma már csak jegyellenőrzéssel foglalkoznak. A jármű vezetője pedig indulás előtt becsukja a vonat összes ajtaját és elindítja a szerelvényt. Remélem, a központi ajtózárással ellátott vonatok tömeges elterjedése után mi is eljutunk idáig.
Nálunk, a MÁV-nál a korszerű, központi ajtózárással ellátott motorvonatoknál más probléma adódhat. Tegyük fel, hogy egy két egységből álló FLIRT motorvonat, forgalmi okból megáll egy állomáson (mondjuk Fertőbozon), ahol menetrend szerint haladnia kellene, az állomáson pedig forgalmi szolgálattevő nem teljesít szolgálatot és sűrű sötétség honol. A vezető jegyvizsgáló a hátsó egységben tartózkodik. Vajon ha a kijárati jelzőn megjelenik a szabad jelzési kép, hogyan hatalmazza fel a mozdonyvezetőt az indulásra? Az ajtók zárva vannak, esetleg a vonat mellett nincs is leszállásra alkalmas peron. (Fertőbozon a peronra biztosan nem fér fel két egység FLIRT.) Ha a mozdonyvezető kinyitja az ajtókat, fennáll a veszélye annak, hogy valamelyik utas lelép a vonatról, mert mondjuk rá akar gyújtani, rosszul lép, megsérül. Vajon kit tesznek felelőssé az esetért. Ha nem nyitja ki az ajtókat, hogyan adjon jelzést a jegyvizsgáló. Előfordulhat, hogy a jegyvizsgáló a sötét éjszakában a fényesen kivilágított kocsiból nem is lát ki, nem tudja, hogy állomáson vannak, nyugodtan gondolhatja, hogy esetleg nyílt vonalon állnak, talán egy bejárati jelző előtt, ezért fogalma sincs róla, hogy menesztenie kellene a vonatot. Vajon ebben az esetben mi értelme van a felhatalmazásnak nevezett betarthatatlan bohóckodásnak?
Most pedig vegyünk egy hosszú, ívben fekvő állomást, amolyan Tolnanémedi jellegűt. A felvételi épület nem középen, hanem az állomás valamelyik végén helyezkedik el. Egy személyszállító vonat halad az állomáson, elrobog a forgalmi iroda előtt, majd az állomás túlsó végén, a forgalmi irodától közel egy kilométer távolságra, de még az állomás területén leold az éberségi berendezés. Az állomás neve mellett, a szolgálati menetrendben ott a jel, a kis karika. Tehát a vonatot a szolgálattevőnek vonatindító jelzőeszközzel kell felhatalmazni az indulásra. A jelzésadás legtávolabbi helye pedig a jelzőkocsi. Ami azt jelenti, hogy amikor a szolgálattevő észleli, hogy megállt az állomásán a vonat, fogja a tárcsáját, és szépen legyalogolja az 1000 méteres távot. Elméletben. Mert a gyakorlatban még nem láttam ilyet 35 éves mozdonyvezetői pályafutásom alatt. Valóságban a mozdonyvezető visszaállítja a berendezést, és ha szabad még a kijárati jelző, eltakarodik vonatával az állomásról, miután egy vonat indul jelzést megeresztett.
Miért kell olyan szabályokat alkotni, amelyeket nem lehet betartani? Miért kell olyanokat, amelyek betartása felesleges. Csak a fegyelmet gyengítik.
Még egy példa a felesleges szabályokról, azután befejezem. Ha egy vonatnak (most már nem személyszállító vonatokról beszélek) menetrend szerint adott állomáson megállása van, de a megállásra nincs szükség, akkor rendkívüli módon áthaladtatják. Ehhez persze nem elég kezelni a jól működő, az egyéni kijárati jelzőre előjelzést is adó bejárati jelzőt, a vonatot vonatindító jelzőeszközzel is fel kell hatalmazni az áthaladásra. (Magyarul meneszteni is kell.) Ha azonban elmarad a menesztés, a mozdonyvezető köteles a vonatát megállítani. Igen ám, de az induló vonat már az egyéni kijárati jelző szabad jelzésével megkapja a felhatalmazást az indulásra. Tehát gyakorlatban a vonat megáll, majd egy másodperc múlva elindul, nem kevés energiát pazarolva el. Nem csodálatos?
Száz szónak is egy a vége! Itt lenne az ideje egy teljesen új, nem csak forgalmi, hanem műszaki szabályrendszer kidolgozásának is. A sok felesleges dolog elhagyásával nem csak azt érnénk el, hogy kevésbé lennének vaskosak az utasítások, de azt is, hogy áttekinthetőbb, érthetőbb rendelkezések látnának napvilágot. Bizonyára jó hatással lenne a közlekedés biztonságára.
Amit eddig leírtam, az talán csak a jéghegy csúcsa. Egyik közlekedésbiztonsági megbeszélésen elhangzott, hogy az utasításainkkal minden rendben van. Valóban?
Vége.