A múlt fogyó öröksége: Orient Expressz

Az Orient Expresszről még a vasutat csak hírből ismerők is hallottak már. Az ikonikus járatokat 1883-ban indította el világhódító útjára a belga Compagnie Internationale des Wagons-Lits (CIWL). Az elegáns luxusvonatok eredetileg a nyugat-európai pénzügyi-gazdasági élet központjának számító London és az „Adria királynője” jelzővel méltán illetett, festői szépségű Velence, valamint az európai kultúra fővárosának tekintett Párizs és a Boszporusz köré épült, ezért a keleti kultúra kapujának számító egykori Oszmán Birodalom, majd török főváros Konstantinápoly, a mai Isztambul között, Budapesten át közlekedtek. A huszadik század első felében számos új Orient-útvonal jött létre, a fényűző vonatokat szinte egész Európa megcsodálhatta. A vén kontinenst több nap alatt keresztül-kasul végigkanyargó járatok hosszú évtizedekig az európai távolsági utazás non plus ultrájának számítottak: a „Roi des Trains, Trains des Rois” (a vonatok királya, a királyok vonata) elnevezéssel méltán illetett Orient háló-, étkező- és poggyászkocsijai belső terének díszítését különleges odafigyeléssel hozták létre. A kizárólag első osztályú kocsik külső kinézete is e pompát tükrözte. A járműveket joggal nevezhetnénk akár művészeti alkotásnak is.

A huszadik század előrehaladtával azonban az igények megváltoztak: az idő pénz, így a luxus helyett a gyorsaság került előtérbe. Konkurenciaként először a kezdetben szintén csak a tehetősebbek számára elérhető kereskedelmi repülőjáratok léptek elő, a század utolsó évtizedeire pedig megjelentek a nagysebességű vonatok. Az Orient 1977-ben közlekedett utoljára Isztambulba, sőt Kelet-Európába is: a párizsi járat keleti célállomása Bécs lett. Az új évezred elhozta a low-cost, „fapados” repülőjáratok időszakát, melyek által legfeljebb két-három óra alatt, ráadásul bárki számára megfizethető áron el lehet jutni Európa szinte bármelyik városából a másikba. Az Orient párizsi útvonala 2007-ben tovább csökkent: a Franciaország keleti határánál található Strasbourgig kiépített LGV Est nagysebességű vonal megnyitásával a TGV-k még gyorsabb eljutási időt nyújthattak a francia fővárosig, így az Orient is Strasbourg és Bécs közé rövidült, lényegében kiszorult egyik szülőhazájából. Mint menetrend szerinti szolgáltatás végül 2009. december 14-én adta meg magát az új kor igényeinek. Szerencsére azonban nem tűnt el nyomtalanul: a világszerte luxusszállodákat, vonatutakat és folyami hajóutakat kínáló Orient Express Hotels magánvállalatnak – mely 2014 óta már Belmond néven létezik –köszönhetően újabb esélyt kapott a patinás márka, már Venice-Simplon Orient Express elnevezéssel. A szabadidős tevékenységekre specializálódott cég ráadásul számos, az 1920-as és harmincas évekből származó Orient-kocsit is megőrzött.

Az Urban Ghosts weboldal arról számolt be, hogy egy Brian nevű fotós 2009-ben, személyes küzdelmeit követően találta meg lelki békéjét a fényképezés művészetében, a tapasztalatszerzés helyének pedig Rotterdamot, Hollandia második legnagyobb városát választotta. A második világháború során szétbombázott, majd számtalan különböző építészeti stílussal újjászülető város megihlette. Az egyik oktatója elhagyatott helyeket ajánlott neki a fotózáshoz. Az ötlet által felkeresett helyszínek mély hatást gyakoroltak rá, elmondása szerint olyankor úgy érzi, mintha egy időgépbe került volna. Brian a történelem lassan a múlt homályába vesző töredékeit próbálja meg visszaadni a felvételein, melyek számára létrehozta a Precious Decay („értékes pusztulás”) nevű weboldalt.

E múltbeli barangolásai során talált rá egy különleges Orient-szerelvényre egy belgiumi rendező-pályaudvar egyik tárolóvágányán. Egy dízelmotorvonatra, ami valószínűleg már hosszú évek óta omladozik a természetnek kiszolgáltatva, miközben a rozsda napról napra emészti fel. Ezekből a motorvonatokból mindössze három épült még az 1930-es években, mára már pedig csak ez a roncs maradt meg belőlük. Hogy a szerelvény hogyan is került erre az eredeti útvonalaitól meglehetősen messze található helyre, nem derült fény. A találgatások egy része szerint egy külön nosztalgiamenet során juthatott el a végül nyughelyének bizonyuló helyre, mások szerint viszont éppen a leállítás utáni tárolását oldották meg így, míg végül fel nem aprítják. Sic transit gloria mundi.

* * *

Indóház Online – Hivatalos oldal: hogy ne maradj le semmiről, ami a földön, a föld alatt, a síneken, a vízen vagy a levegőben történik. Csatlakozz hozzánk! Klikk, és like a Facebookon!